Postafiókcégek célkeresztben: folytatja az EU az adóelkerülés elleni harcot

Megosztás Tetszik

A nemzetközi adózás világában az utóbbi időben a legtöbb figyelem a globális minimumadó körüli fejleményekre szegeződött. Ugyanakkor, ezzel párhuzamosan az Európai Unió a már korábban megkezdett adóelkerülés elleni törekvéseit is igyekszik folytatni. Az Unió fókuszában ezúttal a valós gazdasági jelenléttel nem rendelkező társaságok, az úgynevezett "postafiókcégek" állnak.

Fontos kiemelni, hogy ezeket a szabályokat csupán egy irányelv javaslat keretében dolgozták ki, a végleges szabályok elfogadására még nem került sor. A szabályrendszer alapvető logikája azonban jól kirajzolódik, és ehhez kapcsolódó koncepcionális módosítás a jogalkotási folyamat további lépései során sem várható – ecseteli Póczak Ferenc, a Deloitte adóosztályának partnere.

Jelentéstételi kötelezettség

A folyamat első lépéseként azon EU-ban adóügyi illetőséggel rendelkező társaságok körét szükséges meghatározni, amelyek esetében fennáll a veszélye annak, hogy nem végeznek valós gazdasági tevékenységet. Az irányelv-tervezet egy objektív tesztet állítana fel. ennek megállapítására.

A teszt alapján az érintett társaságoknak jelentést kell tenniük a valós gazdasági jelenlét minimum-követelményeinek teljesüléséről, amennyiben:

– bevételeik több mint 75 százalékát egyes meghatározott, jellemzően passzív vagy más mobilis jövedelmekből (például kamat, jogdíj, osztalék) szerzik; és

– ezen jövedelmek legalább 60 százaléka a határon átnyúló tranzakciók során kerül megszerzésre vagy kifizetésre; és

– a napi adminisztrációval kapcsolatos funkciók, illetve a jelentős funkciókkal kapcsolatos döntési feladatok kiszervezésre kerültek.

A teszt alól mentesülhetnek bizonyos társaságok, például pénzügyi vállalkozások, vagy olyan társaságok, amelyek legalább öt olyan munkavállalót foglalkoztatnak, akik aktívan hozzájárulnak a társaság tevékenységéhez.

Amennyiben a teszt feltételei teljesülnek, az adott társaságnak évente jelentést kellene tennie arról, hogy teljesíti-e a következő, valós gazdasági tevékenységhez kapcsolódó minimum feltételeket:

– rendelkezik saját vagy kizárólagosan saját használatban lévő fizikai helyiséggel;

– rendelkezik legalább egy aktív EU-s bankszámlával; valamint

– legalább a vezető tisztségviselők egyike teljesít bizonyos követelményeket (ideértve például azt, hogy nem lehet független fél munkavállalója vagy vezető tisztségviselője); vagy a munkavállalók többsége a társaság illetőségének országában rendelkezik adóügyi illetőséggel (vagy attól olyan távolságra, amely a munkavégzésében nem korlátozza), és megfelelő képzettséggel rendelkezik a társaság tevékenységének folytatásához.

Amennyiben a fenti három feltétel közül akár csak egy nem teljesül, a társaságot a szabályok egy valós gazdasági jelenléttel nem rendelkező társaságnak vélelmezik és az EU-s tagállamoknak különböző jogkövetkezményeket kell alkalmazniuk vele szemben. Azonban az adózóknak lehetőséget kell biztosítani, hogy megfelelő érvekkel és dokumentációval bebizonyítsák, hogy az általuk jelentett adatok ellenére valós gazdasági jelenléttel rendelkeznek – teszi hozzá Bujtor Alex, a Deloitte adóosztályának szenior tanácsadója.

Az a társaság, amely kötelezett a jelentéstételre, de nem tesz annak eleget, legalább a bevételeinek 5 százalékáig terjedő bírsággal lenne sújtandó a tervezet szerint. Ugyanakkor mentesülne a jelentéstételi kötelezettség alól az a társaság, amellyel kapcsolatban a vállalatcsoport bebizonyítja, hogy a társaság közbeiktatása nem jelentett számára adóelőnyt.

Adókövetkezmények

Amennyiben a társaság a jelentés és az alátámasztó dokumentumok alapján nem teljesítette a valós gazdasági jelenlét minimum-követelményeit, a következő adókövetkezmények lépnének életbe az EU tagállamaiban:

A társaság az illetősége szerinti tagállamban nem kaphat illetőségigazolást, vagy csak olyan illetőségigazolást kaphat, amelyen egy figyelmeztető üzenet kerül feltüntetésre arról, hogy a társaság nem rendelkezik valós gazdasági jelenléttel. Ez az adminisztratív lépés önmagában képes arra, hogy a társaság elessen a különböző adóegyezmények, illetve EU irányelvek kedvezményeitől.

A társaság jövedelmeire a forrás szerinti tagállam magasabb forrásadót vethet ki, tekintettel arra, hogy a forrásország szerinti tagállam nem alkalmazhatja a valós gazdasági jelenléttel nem rendelkező társaság országával kötött adóegyezményét.

A valós gazdasági jelenléttel nem rendelkező társaság tulajdonosainak tagállamában a társaság által szerzett jövedelmeket úgy kell megadóztatni, mintha a tulajdonos közvetlenül maga szerezte volna ezeket a jövedelmeket.

A fenti adókövetkezmények mellett az irányelvtervezet rendelkezései szerint magasabb lenne az adóellenőrzések kockázata is, ugyanis a tagállamok felkérhetik egymás adóhatóságait olyan társaságok ellenőrzésére, amelyről alapos okkal gondolhatják, hogy nem felel meg az irányelv követelményeinek.

A tervek szerint a fenti szabályok 2024. január 1-jétől válnának alkalmazandóvá. Ugyanakkor, kiemelendő, hogy a jelentéstételi kötelezettséget kiváltó feltételek teljesülését több esetben is két évre visszamenőlegesen kellene megvizsgálni, ajánlott már a 2022-es adóévben felkészülni az irányelv esetleges hatásaira a vállalatcsoportok adminisztratív és adózási gyakorlatát illetően.