DAC 4: a multinacionális vállalatcsoportok főbb adatainak cseréje

Megosztás Tetszik

A korábban megjelent, az EU-s információcserét taglaló cikkeinkben összefoglaltuk, hogy milyen jövedelmeinkről és számlaadatainkról osztanak meg információkat egymás között a tagországok. Ezek mellett kitértünk arra is, hogy az adóhatóságok milyen adatokat továbbítanak a feltételes adómegállapítások és az előzetes szokásos piaci ármegállapítások vonatkozásában. Cikksorozatunk mostani részében az információcsere negyedik pillérét, azaz a multinacionális vállalatcsoportokat érintő országonkénti jelentésekkel (Country-by-Country Reporting, CbCR) kapcsolatos adatszolgáltatást és automatikus információcserét vesszük górcső alá.

Az úgynevezett DAC 4 (2016/881/EU irányelv) bevezetésének célja az volt, hogy a több országban jelen lévő multinacionális vállalatcsoportok struktúráját, transzferárazással kapcsolatos politikáját és a belső ügyleteiket átláthatóbbá tegyék, és ezáltal visszaszorítsák ezen vállalatcsoportok agresszív adótervezését. Ezen cél elérése érdekében az EU tagállamok adatszolgáltatási és bejelentési kötelezettséget írtak elő az érintett vállalatcsoportok számára, az így megszerzett adatokat pedig évente egyszer meg kell osztaniuk egymás között.

Az alábbiakban az irányelvvel és a kapcsolódó kötelezettségekkel összefüggő főbb tudnivalókat foglaltuk össze.

Kire vonatkozik az adatszolgáltatás?

Egy adott pénzügyi év kapcsán annak a multinacionális vállalatcsoportnak kell adatot szolgáltatnia, amelynek a megelőző pénzügyi évben az összevont (konszolidált) bevétele eléri a 750 millió eurót.

Főszabály szerint az adatszolgáltatást a vállalatcsoport végső anyavállalatának (a cégstruktúrában lévő legutolsó tagvállalat, amely konszolidálásra kötelezett) kell megtennie. Ha a gyakorlatban a végső anyavállalatot nem terheli adatszolgáltatási kötelezettség (például mert az adóügyi illetősége szerinti országban erre vonatkozó szabályozást nem vezettek be), vagy az adatszolgáltatásnak nem tesz eleget, akkor kijelölhet egy másik tagvállalatot a kötelezettség teljesítésére.

Ha ez a kijelölés nem történik meg, akkor végső soron a tagvállalatoknak kell adatot szolgáltatniuk, így ebben az esetben mindenképpen célszerű a csoporttagoknak egyeztetniük és egymás között kijelölniük egy tagvállalatot a kötelezettség teljesítésére, elkerülendő a többlet adminisztrációs terhet és az esetleges párhuzamos adatszolgáltatást.

Az előbbiek mellett, annak érdekében, hogy az adóhatóságok információval rendelkezzenek arról, hogy az adott multinacionális vállalatcsoport vonatkozásában mely tagvállalat szolgáltat adatot és ezáltal melyik országból várható az adatok megosztása, továbbítása, az adott tagvállalatnak be kell jelentenie az illetősége szerinti ország számára az adatszolgáltatásra kötelezett csoporttag (végső anyavállalat vagy kijelölt tagvállalat) nevét és adóügyi illetőségét.

OLVASSA TOVÁBB cikkünket, hogy megtudja, milyen adatokat osztanak meg egymás között az adóhatóságok és mire használhatják fel azokat, milyen határidőkkel kell számolni, valamint, hogy hogyan szankcionálható a bejelentési és változásbejelentési kötelezettség elmulasztása, késedelmes, hibás, valótlan tartalmú vagy hiányos teljesítése!