Adóellenőrzés: nem titkolózhat a NAV a kapcsolódó vizsgálatoknál

Megosztás Tetszik

Az Európai Unió Bírósága nemrég hirdetett ítéletet a magyar vonatkozású C-189/18. számú ügyben, melynek tárgya az volt, hogy milyen feltételekkel használhatja fel egy ellenőrzés során az adóhatóság az adózó üzleti partnereinél lefolytatott ellenőrzés során hozott döntéseit, illetve milyen jogai vannak az adózónak ehhez kapcsolódóan a bizonyítékok megismerése és az arra való reagálással kapcsolatban.

Az ügy alapjául szolgáló adóeljárásban az adóhatóság úgy vélte, hogy a magyar társaság jogellenesen vonta le az áfát, mivel tudomása volt vagy tudomása kellett volna, hogy legyen arról, hogy a beszállítóival együttesen teljesített ügyletek áfacsalás részét képezték. Az adóhatóság a társaság beszállítóinál lefolytatott ellenőrzésekben tett megállapításokat vette alapul, bizonyított tényként véve figyelembe ezen feltétel teljesülését.

A partnerek ügyében hozott határozatokat, és az e határozatok alapjául szolgáló iratokat csak részben ismertették a társasággal, az adóhatóság az általa készített jegyzőkönyvben pusztán az említett határozatokban szereplő egyes megállapítások közlésére szorítkozott, anélkül, hogy e határozatokat, továbbá azon dokumentumokat, amelyeken ezek alapulnak, bemutatta volna.

Az ügyben eljáró magyar bíróság szerint felmerül a kérdés, hogy e cél igazolja-e az alapügyben szóban forgóhoz hasonló gyakorlatot, amely alapján az adóhatóság mentesül a rá háruló bizonyítási teher alól azáltal, hogy valamely olyan korábbi eljárás keretében tett megállapításokat vesz hivatalból figyelembe, amelyben az adóalany félként nem vett részt, tehát nem gyakorolhatta az ezen jogálláshoz kapcsolódó jogokat, és csak a vele szemben lefolytatott ellenőrzések keretében szerzett tudomást a korábbi eljárások alapján elfogadott és jogerőre emelkedett határozatokról.

Az Európai Unió Bírósága szerint az adóhatóság feladata, hogy a jogilag megkövetelt módon bizonyítsa azon objektív körülmények fennállását, amelyek alapján az a következtetés vonható le, hogy az adóalany tudta, vagy tudnia kellett volna, hogy a levonási jogának alátámasztására hivatkozott ügylettel hozzáadottértékadó-csalásban vesz részt. Míg az adóhatóság felhasználhatja a bizonyítás érdekében más adóalanynál folytatott közigazgatási és – akár le nem zárult – büntetőjogi ügyek eredményét, a védelemhez való jog tiszteletben tartásának elve értelmében azon határozatok címzettjei számára, amelyek e címzettek érdekeit érzékelhetően érintik, lehetővé kell tenni, hogy megfelelően kifejthessék álláspontjukat azon elemekkel kapcsolatban, amelyekre a közigazgatási szerv támaszkodni kíván.  

OLVASSA TOVÁBB cikkünket, amelyben részletesen bemutatjuk az Európai Unió Bíróságának döntését, amely nemcsak áfaügyekben, hanem más, az uniós jog hatálya alá eső hatósági, bírósági eljárásokban is iránymutató.

A teljes cikkhez előfizetőink, illetve 14 napos próba-előfizetőink férnek hozzá, ha e-mail-címük és jelszavuk megadásával belépnek az oldalra.