Digitális szolgáltatások adóztatása – íme az OECD javaslata

Megosztás Tetszik

Az OECD tavaly hozta először nyilvánosságra a digitális szolgáltatások adózásának megújításáról szóló javaslatcsomagját. Akkor számos lobbicsoport alakult az országok között pro és kontra, hiszen egy meglehetősen átpolitizált és érzékeny terület adóztatásának az újragondolásáról van szó, mégpedig, hogy miként adóztassuk a jövőben a nagy technológiai cégeket, olvasható az Andersen Magyarország elemzésében.

A konzultációs anyag a korábbi visszajelzések alapján számos ország helyi adózási viszonyaira reflektál és kérdez rá, ugyanis december közepéig továbbra is gyűjtik az egyes országok észrevételeit.

A világ legtöbb országában, így Magyarországon is az adóztatás rendszere a 20. század elején megalkotott elvek és módszerek alapján történik mind a mai napig. Ez nagyon leegyszerűsítve azt jelenti, hogy adózni azon országokban kell, ahol a humán vagy eszköz infrastruktúra fizikailag is megtalálható, vagy még egyszerűbben fogalmazva, ahol munkavállalóval és eszközökkel rendelkeznek a cégek.

A 21. század digitalizálódó világa ugyanakkor ezt az adóztatási elvet teljesen keresztülhúzta és ennek is köszönhető, hogy a nagy technológiai cégek nagyjából akadály nélkül növekedhettek olyan piacokon is, ahol annak ellenére nem fizettek semmi adót, hogy a piac legnagyobb szereplőivé váltak. És itt nem feltétlen csak az online hirdetési piac nyilvánvaló szereplőire kell gondolni. Ez a folyamat az utaztatást, a szállásfoglalást, a személyszállítást, a banki tevékenységet és egy sor napjainkban kialakuló egyéb szolgáltatást is érinti.

Az OECD igyekezete abból a szempontból is érthető, hogy számos ország a közelmúltban már bevezetett ilyen-olyan adókat a technológiai cégek jövedelmének adóztatására, de ezek egyfelől részben ellentétben állnak az egyes országok között korábban megkötött adóegyezmények szabályaival, másfelől meglehetősen ad-hoc megoldásokat jelentenek, amelytől a nemzetközi adózás rendszere kezd teljesen átláthatatlanná válni (ebbe a mintába jól illeszkedik a nem éppen sikertörténetnek nevezhető magyar reklámadó is).

Az OECD most továbbdolgozott tervezete alapvetően két úgynevezett „pillérre” épül:

♦ az első az adóztatási jogok felosztását változtatná meg, részben a piac országához rendelve a profitokat, eszerint az adóztatás jogát három szempont szerint osztanák fel;
a) ahol a tevékenységet ténylegesen végzik,
b) ahol a marketing és technikai működtetés operatív lebonyolítása folyik és
c) ahol a fogyasztók ténylegesen találhatók, ez utóbbi a legfontosabb javaslat, illetve az, hogy konkrét arányokat is előírnának a megosztásra, ennek pontos módszertana azonban még nincs kidolgozva;

♦ a második pillér egy globális minimumadó bevezetése lenne annak érdekében, hogy ne lehessen olyan módon kijátszani az adózást, hogy a tevékenység egy részét alacsony adókulcsú államba helyezik (ez pedig épp Magyarország számára jelenthet nagy kihívást).

A javaslat előreláthatólag azon vállalatcsoportokra fog vonatkozni, amelyek globális árbevétele a 750 millió eurót meghaladja (hasonlóan az országonkénti jelentés rendszeréhez a transzferárazásban). A minimum adókulcs várható mértékéréről még nincs információ, de a várakozások szerint ez 12,5 százalék körülire lesz majd tehető.

A részletes szabályokra ugyan még várni kell, de már most látható, hogy terjedelmes tervezetről van szó, melynek véleményezési határideje 2020. december 14. Az előzetes elképzelések szerint a 137 tagországnak 2021 közepére kellene konszenzusra jutnia a tervezettel kapcsolatban.

A jelentéstervezet alapján az alábbi technikai részletek váltak most megismerhetővé:

♦ A minimumadó alapjának meghatározása a végső anyavállalat számviteli előírásain alapulna, meghatározott korrekciókkal (pl. kapott osztalék), melyből az ún. minimumadó meghatározása effektív adókulcsként, országonként összevontan történne. Tehát az effektív adókulcs meghatározásához az összes csoporttag által egy országban befizetett adót el kellene osztani a csoporttagok által az adott országban realizált profittal.

♦ A jelentéstervezet értelmében a minimumadó rendszere számos adót foglal majd magába. Ennek oka, hogy az adóra vonatkozó definíció a jelenlegi tervezetben igen tág, és lényegében minden társasági nyereségen alapuló vagy gazdaságilag hasonlóan működő adót lefed, így várhatóan Magyarországon a társasági adó mellett az iparűzési adó is ide fog tartozni.

- Az ún. „income inclusion rule” értelmében, ha a leányvállalattól beszedett adó nem éri el a meghatározott minimum szintet, úgy a különbözetet az anyavállalat országa lesz jogosult beszedni az anyavállalattól.

♦ Amennyiben ezen lehetőséggel az anyavállalat országa mégsem él, úgy a többi leányvállalat országa szedheti be az adót az ún. “undertaxed payment rule” értelmében. A cél tehát az, hogy így vagy úgy, de a minimumadót valahol megfizessék, vagyis a cégek az ilyen adóoptimalizáló technikák kialakításában ne legyenek érdekeltek.

♦ További fontos szabály, hogy a különbözet beszedésére akkor is sor kerül, ha az effektív adókulcs csak időzítési eltérések miatt kisebb az elvárt minimumnál, a korábbi minimum adó feletti fizetések ugyanakkor egy elhatárolásos rendszerben beszámíthatóak lesznek.

♦ Az ún. “substance carve out” értelmében várhatóan a bérek és az értékcsökkenés bizonyos százalékáig a profit mentesülni fog a minimumadó alól, ennek mértéke azonban még nem tisztázott.