adozona.hu
Egészségügyileg alkalmatlan munkavállaló, igazolatlan távollét, lejárt táppénz: mikor mondhat fel a munkáltató?
//test-adozona.hu/munkajog/munkavallalo_munkakor_felmondas_vegkielegit_4XM00H
Egészségügyileg alkalmatlan munkavállaló, igazolatlan távollét, lejárt táppénz: mikor mondhat fel a munkáltató?
Munkavállalónk 2022 augusztusában balesetet szenvedett, melynek következtében azóta sem tudja munkakörét ellátni. Erről igazolásunk is van – egyrészt a saját szakorvosától, másrészt az üzemorvosunktól is. Felajánlottunk számára olyan munkakört, amelyet valószínűsíthetően el tudna látni, de nem hajlandó bejönni tárgyalni, csak hivatalos levélben kommunikál velünk. Az egyéves betegállomány időszakát már rég kimerítette, kifizettünk a részarányos szabadságait is. Ám most 2024.05.05-étől többszöri kérés, felszólítás után sem hajlandó orvosi igazolással igazolni a távolmaradását. Mit tehetünk? Felmondási indok lehet, ha nem igazolja a távollétet? Ebben az esetben jár neki végkielégítés? – kérdezte olvasónk. Dr. Hajdu-Dudás Mária ügyvéd válaszolt az Adózóna oldalán érkezett kérdésre.
Az alapvető szabályok ismertetésével kezdem a választ.
A munkavállaló mentesül rendelkezésre állási és munkavégzési kötelezettségének teljesítése alól keresőképtelensége időtartamára, vagy egyébként munkaköre ellátására egészségi okból való alkalmatlansága esetén annak időtartamára [Mt. 55.§ (1) bekezdés a) pontja]. Eszerint tehát a munkáltatót nem terheli foglalkoztatási kötelezettség, ha a munkavállaló a munkaszerződés szerinti munkakörének betöltésére alkalmatlan. Ezt azonban foglalkozás-egészségügyi szakorvosnak kell megállapítania. Ha jól értem az utalásból, ez megtörtént.
További lehetőség még a helyzet megoldására a munkaviszony közös megegyezéssel történő megszüntetése. Természetesen a munkavállaló is élhet felmondási jogával, de ebben az esetben nem lesz jogosult felmentési időre és végkielégítésre sem.
Jelen esetben tehát a munkáltató jogszerűen közölhet felmondást, a munkavállaló egészségügyi alkalmatlanságával indokolva. Ekkor járna végkielégítés a munkavállaló részére.
A kérdés arra is irányult, hogy lehet-e a felmondás oka a munkavállaló magatartása. Ha nem alkalmas a munkavállaló a munkaköre betöltésére, abban az esetben – ahogyan utaltam rá –, nem terheli munkavégzési kötelezettség. Más kérdés, hogy egyébként a munkáltató megtehetné, hogy például átirányítja más munkakörbe (a foglalkoztathatóság alapja azonban ekkor is az üzemorvosi vizsgálat „alkalmas” minősítése kell legyen). Ekkor értelemszerűen fel kellene vegye a munkát, és lenne jelentősége annak, hogy keresőképtelen-e vagy sem. Nehéz megítélni, hogy ennek hiányában, egy nem alkalmas eredmény mellett kell-e igazolnia a keresőképtelenségét. Azt gondolom, az együttműködési kötelezettségére, a jóhiszemű és tisztességes eljárás alapelveire tekintettel igen. Azt azonban aggályosnak tartom, hogy ennek elmulasztása önmagában megalapozza a felmondást (lehet fognak találkozni ennél megengedőbb jogászi állásponttal is). Ekkor egyébként nem járna végkielégítés részére.
Azt javaslom, ha még mindig van rá lehetősége, irányítsa át a munkáltató a munkavállalót másik munkakörbe (a felajánlott munkakör mindenképpen szóba jöhet), mely egyoldalú joga naptári évenként 44 beosztás szerinti munkanapra/352 órára. Ezt megelőzően kezdeményezzék a foglalkozás-egészségügyi vizsgálatot! Természetesen írásban közöljék mindezt a munkavállalóval. Ha ezen kötelezettségének nem tesz eleget (pl. már meg sem jelenik az üzemorvosnál a megjelölt időpontok egyikén sem – itt legyen néhány lehetősége választani), azt követően szólítsák fel írásban a távolléte kimentésére! Ha ez sem vezet eredményre, abban az esetben nincs akadálya a felmondásnak (de az azonnali hatályú felmondás is megoldás lehet).
Hozzászólások (0)