Amikor a munkavállaló köteles felmondását megindokolni, sőt amikor a felmondás miatt fizetnie is kell

Megosztás Tetszik

A munkavállaló felmondását fő szabály szerint nem kell megindokolni. Ahogyan az azonban lenni szokott, léteznek kivételek. Az alábbiakban ezeket mutatjuk be.  

A munkaviszonyt – a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 65. § (1) bekezdése alapján mind a munkavállaló, mind a munkáltató felmondással megszüntetheti. Az Mt. 66. § (1) bekezdése alapján a munkáltató felmondását köteles megindokolni. A munkavállalónak ilyen kötelezettsége azonban nincsen. Biztosan igaz ez minden helyzetben?

Szűk körben ugyan, de az Mt. ismer kivételi kört. Az Mt. 67. §-a alapján a munkavállaló határozatlan idejű munkaviszonyának felmondását nem köteles indokolni. Ugyanakkor a határozott idejű munkaviszonyának felmondását – melyre a törvény szűk körben lehetőséget biztosít – a munkavállaló köteles megindokolni. A felmondás indoka csak olyan ok lehet, amely számára a munkaviszony fenntartását lehetetlenné tenné vagy körülményeire tekintettel aránytalan sérelemmel járna. Ilyen okok lehetnek a munkavállaló magánéleti, személyi, családi körülményeiben bekövetkezett okok (például hozzátartozó ápolása, gondozása stb.). Hasonlóképpen ide tartozhatnak a munkavállaló egészségével kapcsolatosan felmerült okok is. Amennyiben ilyen előáll, ennek fennállását, továbbá a munkáltatói felmondáshoz hasonlóan a felmondás valós és okszerű voltát a munkavállaló köteles bizonyítani. Természetesen a munkáltató a munkavállaló felmondását megtámadhatja, erre az Mt. 287. § (1) (b) pontja alapján a közléstől számított 30 napja van.

OLVASSA TOVÁBB CIKKÜNKET, amelyből megtudja, hogy mik a munkavállalói azonnali hatályú és a jogellenes felmondás következményei!