Kiadott többletszabadság: visszakövetelheti-e munkaviszony megszűnésekor a munkáltató?

Megosztás Tetszik

Cikkünkben azt az esetet járjuk körbe, hogy hogyan lehetséges az, hogy a „munkavállaló által kivett” többletszabadságot a munkáltató nem követelheti vissza, ha a munkaviszony megszűnésekor a felhasznált szabadság mértéke az arányosított mértéket túllépi.

Jogilag nincsen „kivett szabadság”

A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 122. §-a szerint a szabadságot – a munkavállaló előzetes meghallgatása után – a munkáltató adja ki.  A munkáltató évente hét munkanap szabadságot – a munkaviszony első három hónapját kivéve – legfeljebb két részletben a munkavállaló kérésének megfelelő időpontban köteles kiadni. Látható tehát, hogy a kivett szabadság esetében is a munkáltató döntése érvényesül. Bírósági ítélet is megállapítja, hogy amennyiben például a munkavállaló munkaügyi perben azt sérelmezi, hogy a munkáltató számára a szabadságot nem adta ki, a munkáltató nem hivatkozhat arra, hogy azt a munkavállaló nem is kérte. Fontos tehát megérteni, hogy a szabadság kiadásáért (és nem kivételéért) minden körülmények között a munkáltató felelős.

Eljárhat-e a munkavállaló rosszhiszeműen?

Felmerül kérdésként, hogy mi történik abban az esetben, ha a munkavállaló az időarányos szabadságánál több szabadságot vesz igénybe, majd pedig ezt követően felmond. Ebben az esetben ugyanis a munkavállaló magatartása a munkáltatót megkárosítja, az új munkahelyén pedig a munkavállaló az időarányos, fennmaradó szabadságát ismét kiveheti. Ez nem minősül jogellenes magatartásnak. A szabadságot ebben az esetben is a munkáltató adta ki a számára. A munkáltató a szabadságkérelem elbírálásakor dönthetett volna úgy, hogy az időarányos szabadság mértékét meghaladó szabadságot nem adja ki. Amikor amellett döntött, hogy ezt kiadja, saját maga vállalta fel azt a kockázatot, hogy „túlvett szabadság” keletkezhet a munkaviszony megszűnése esetén. Nem lenne abszolút kizárt egyébként a rosszhiszeműség bizonyítása, de ez – annak bizonyítása, hogy a szabadság kifejezetten károkozási szándékkal, rendeltetésellenesen került kivételre – véleményem szerint a gyakorlatban nem kivitelezhető.

OLVASSA TOVÁBB cikkünket, amelyből megtudhatja, jogalap nélkülinek minősül-e a túlvett szabadság kifizetése, valamint azt, hogy mi történik az új munkahelyen, ha az előző munkahelyen az időarányosnál több szabadságot kapott a munkavállaló.