Végkielégítés, szabadságmegváltás – járandóságok a munkaviszony megszűnésekor

Megosztás Tetszik

A munkavállalót megillető járandóságok mértéke és jogcíme a munkaviszony-megszüntetés, -megszűnés jogcímétől függ. Nem mindegy, hogy a munkáltató vagy a munkavállaló él-e a felmondási jogával. Az atipikus munkaviszonyok megszűnése esetére az Mt. szintén sajátos szabályokat tartalmaz. Az időarányosan ki nem adott szabadság pénzbeli megváltására – a jogfolytonosságra figyelemmel a munkajogi jogutódlást kivéve – minden alábbi esetben jogosult a munkavállaló. Vajon le lehet-e mondani a szabadságmegváltásról?

A munkáltató felmondása esetén nem jár automatikusan végkielégítés: abban az esetben jogosult rá a munkavállaló, ha a felmondásra a munkáltató működésével összefüggő okból vagy a munkavállaló egészségi okkal összefüggő képességére tekintettel kerül sor. Így, ha a felmondás indoka a munkavállaló munkaviszonnyal kapcsolatos magatartása vagy nem egészségi okkal összefüggő képessége, nem jár részére végkielégítés.

A felmondási idő mértéke harminc nap, mely a munkáltatónál munkaviszonyban töltött idő arányában meghosszabbodik. Mindig meg kell nézni a munkaszerződést, ha van, akkor a kollektív szerződést is, mert ezek eltérően is szabályozhatják a felmondási idő mértékét. A munkáltató a felmondása esetén köteles legalább a felmondási idő felére mentesíteni a munkavállalót a munkavégzési kötelezettség alól. A munkavégzés alóli felmentés tartamára a munkavállalót távolléti díj illeti meg, kivéve, ha munkabérre egyébként nem lenne jogosult (például keresőképtelen beteg). A felmondási idő azon tartamára, amikor a munkavállalót munkavégzési kötelezettség terheli, jogszerűen kiadható a szabadság.

OLVASSA TOVÁBB CIKKÜNKET, amelyből megtudja, hogy mi a rendelkezés munkavállalói felmondás, közös megegyezés, atipikus munkaviszony, illetve a munkáltató jogutód nélküli megszűnése esetén!