Törölte a céges mobil adatait, elbocsátották, a Kúria is tárgyalta az ügyet

Megosztás Tetszik

Közös megegyezéssel megszűnt volna az alkalmazott munkaviszonya, de előzőleg akadt egy kis kalamajka a céges mobil telefon körül. Az ügy a Kúriáig jutott.

A felperes kozmetikus munkakörben állt az alperes alkalmazásában. A felek abban állapodtak meg, hogy 2013. január 31-én a jogviszonyt közös megegyezéssel fogják megszüntetni – írja az ügy összefoglalójában Kúria közleménye.

Az alperes a felperes részére céges telefont biztosított, ezen kereste az ügyvezető, V.V.L. 2013. január 26-án, amely nem vezetett eredményre. A telefonhívásról hívásértesítést küldtek. A felperes csak 2013. január 28-án, hétfői napon hívta vissza az ügyvezetőt. V.V.L. ezt követően utasította S.B. alperesi alkalmazottat arra, hogy a felperes által használt céges telefonban nézze meg a szombati hívás kapcsán a telefonra érkezett hívásértesítésre vonatkozó SMS-üzenet időpontját, hogy megállapíthassa, ahhoz képest a hétfői napon mikor beszéltek egymással.

2013. január 29-én S.B. azt kérte a felperestől, hogy a céges telefonját adja át a részére. Ekkor a felperes törölni kezdte az adatokat a telefonból (telefonszámokat, SMS-eket) azért, hogy üres állapotban adhassa át a telefont, mivel így is kapta azt meg. A munkatárs arra kérte a felperest, hogy ne törölje a telefonból az adatokat, csupán egy SMS-t szeretne megnézni. A felperes addigra azonban az adatokat kitörölte, majd a telefont S.B. részére átadta.

Az alperes 2013. január 30-án azonnali hatályú felmondással szüntette meg a felperes munkaviszonyát. Ennek indokolása szerint a felperes a céges eszköz átadását a felettese részére megtagadta, illetve annak átadását feltételhez kötötte, miszerint azt csak akkor adja át, ha az adatokat törölte belőle. A felperes az adatok törlésével a munkáltatójának információ- és adatvesztést okozott, amelynek anyagi vonzata is lehet.

A felperes a keresetében a munkaviszony jogellenes megszüntetésére tekintettel annak jogkövetkezményeit igényelte. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az alperes a 2013. január 30-án kelt azonnali hatályú felmondással jogellenesen szüntette meg a felperes munkaviszonyát. Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, a keresetet elutasította.

A felperes a felülvizsgálati kérelme az alábbiak szerint megalapozott.

Az Mt. 78. §-ának (1) bekezdés a) pontjára alapított azonnali hatályú felmondást a munkaviszonyból származó lényeges kötelezettségszegés jelentős mértékben történő megszegése alapozza meg. Ebből következően elsődlegesen az intézkedést megalapozó kötelezettségszegés bizonyítottságát kell vizsgálni, és ennek megállapítása esetén értékelendő annak súlya.

A törvény egyértelműen a munkaviszonyból származó kötelezettségek megtartását írja elő, így téves azon elsőfokú ítéleti megállapítás, hogy csak a munkaköri kötelezettséghez fűződő felperesi magatartás értékelendő. A feleket terhelő együttműködési kötelezettséget (Mt. 6. §) figyelembe véve kellett értékelni azt, hogy az alperes által a felperes rendelkezésére bocsátott telefonhasználattal összefüggő felróható magatartást a munkavállaló tanúsított-e.

Az elsőfokú bíróság állapította meg helytállóan, hogy az alperes a felperes rendelkezésére bocsátott egy mobiltelefont, azonban annak használatára vonatkozóan konkrét utasítást, eligazítást nem adott, a perben sem tudta bizonyítani, hogy a felperes azt magáncélra nem használhatta. Az alperes a mobiltelefont azért kívánta a felperestől elvenni, hogy az abban szereplő SMS-re vonatkozóan információkat szerezzen. Ezt azonban a felperessel nem közölte, a munkatársa erre vonatkozóan részére egyértelmű eligazítást vagy utasítást nem adott át, így a felperes nem lehetett tisztában azzal, hogy az alperes miért tart igényt a telefonra, és joggal feltételezhette, hogy a napokon belül esedékes jogviszony megszüntetés miatt kéri azt vissza. A felperes nem vitásan tehát törölt a mobiltelefonról adatokat, az átadásra vonatkozó konkrétan megjelölt indok nélkül és utasítás hiányában azonban ez a magatartás nem volt olyan súlyú, amely azonnali hatályú jogviszony megszüntetés indokául szolgálhatott volna.

A kifejtettekre tekintettel a Kúria a másodfokú bíróság ítéletének fellebbezéssel nem támadott részét nem érintette, egyebekben hatályon kívül helyezte, és ebben a körben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.