Tanulmányi szerződés: milyen feltételekkel köthető, miként bontható fel?

Megosztás Tetszik

A tanulmányi szerződés – alap esetben – mind a munkáltató, mind pedig a munkavállaló szempontjából előnyös megállapodás. Vannak azonban olyan élethelyzetek, amikor valamelyik fél mégis szeretné megszűntetni a szerződéses kötöttséget, vagy megváltoztatni annak feltételeit. 2020. január 1-jétől minimális mértékben a tanulmányi szerződésre vonatkozó szabályok is változtak, érdemes ezért ezt a megállapodásformát is áttekinteni. Lássuk melyek a leglényegesebb szempontok!

Támogatásért időleges röghöz kötés

Tanulmányi szerződést egymással kizárólag munkáltató és munkavállaló köthetnek írásban. A tanulmányi szerződésben a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 229. §-a alapján a munkáltató azt vállalja, hogy a tanulmányok alatt a munkavállaló számára támogatást nyújt, a munkavállaló pedig arra kötelezi magát, hogy a megállapodás szerinti tanulmányokat folytatja, és a képzettség megszerzése után a támogatás mértékével arányos időn – de legfeljebb öt éven – keresztül munkaviszonyát felmondással nem szünteti meg. Nem köthető ugyanakkor tanulmányi szerződés munkaviszonyra vonatkozó szabály alapján járó kedvezmények biztosítására, továbbá akkor sem, ha a tanulmányok elvégzésére a munkáltató kötelezte a munkavállalót. Nézzük meg a feltételek teljesülését az alábbiakban!

Mely tanulmányok esetén nem köthető tanulmányi szerződés?

A munkavállaló a megállapodásban tanulmányok végzését vállalja. A tanulmány lehet iskolai rendszerű vagy nem iskolai rendszerű képzés, valamint tanulmányok folytathatók betanított képzésre és annak támogatására (Mfv. II. 10.720/1998.). A támogatást a szükséges ismeretek elsajátítása, begyakorlása útján történő gyakorlatszerzésre is lehet kötni (EBH 2001.568.). A tanulmányok fogalmát tehát a bírói gyakorlat tágan értelmezi. Nézzük, hogy a tilalmakat miképpen értelmezik a bíróságok!

A bírói gyakorlat szerint önmagában az a körülmény, hogy a tanfolyam elvégzése a munkáltató érdekét is nagyban szolgálta – különösen amiatt, hogy a munkavállaló a tevékenységét professzionálisabban, gyorsabban tudta ezután elvégezni – nem értékelhető úgy, hogy a felek kölcsönös akarata nem a tanulmányi szerződés megkötésére, és az abban foglaltak teljesítésére irányult volna (Mfv.I.10.756/2008.). A Kúria egy másik jogesetben pedig rámutatott arra, hogy a munkakör ellátásához szükséges végzettséget nemcsak jogszabály, hanem a munkáltató is meghatározhatja. A munkavállaló – a nevezett jogesetben – annak ismeretében létesített munkaviszonyt a munkáltatóval, hogy a munkakörhöz szükséges végzettséggel nem rendelkezett, de vállalta annak megszerzését. Ilyen előzmények után a két évvel később kötött tanulmányi szerződés semmisségére nem lehetett azon a címen hivatkozni, hogy a végzettség megszerzésére a munkáltató kötelezte a munkavállalót. Amint arra a bíróság rámutatott, a munkavállaló tudta, hogy az alkalmazásának ez a feltétele, amelyet meghatározott időn belül teljesítenie kell. A tanulmányi szerződéssel a feltétel teljesítése könnyebbé vált a számára, de ennek hiányában is meg kellett volna szereznie a kérdéses szakképzettséget. A tanulmányi szerződést ebből következően nem olyan végzettség megszerzésének támogatására kötötte, amelyre a munkáltató kötelezte a munkaviszony fennállása alatt (Mfv. II. 10.408/2000/3.).

OLVASSA TOVÁBB cikkünket, hogy megtudja, mit jelent az arányos idejű elköteleződés tanulmányi szeződések esetében, hogy miként lehet a szerződés biztosította kötelezettségekből kilépni, illetve megtudhatja azt is, hogy milyen változások léptek hatályba január elsejétől a tanulmányi szerződések terén!

A teljes cikkhez előfizetőink, illetve 14 napos próba-előfizetőink férnek hozzá, ha e-mail-címük és jelszavuk megadásával belépnek az oldalra.