Szívességi (kaláka) munka vs. munkaviszony – mutatjuk, mire érdemes figyelni

Megosztás Tetszik

Szívességi munkának vagy munkaviszonynak számít, ha az orvosként praktizáló egyéni vállalkozó adminisztratív teendőinek elvégzését heti egy alkalommal az orvos felesége látja el? – kérdezte olvasónk. A kérdésre dr. Hajdu-Dudás Mária munkajogi ügyvéd válaszolt.

A kérdés részletesen így szólt: Adott egy egyéni vállalkozó, aki orvosként praktizál magánrendelőben, heti egy alkalommal, délután 1-2 órát. Ilyenkor a felesége látja el az adminisztrációs teendőket helyben, juttatás nélkül. Kérdésem, hogy erre a pár órára kell-e alkalmi jogviszonyt létesíteni a feleség számára, vagy segítő családtagként ezt a minimális időt le lehetne fedni esetleg megbízási szerződéssel?

SZAKÉRTŐNK VÁLASZA

Amikor egy családtag vagy barát, ismerős besegít az otthoni munkálatokba vagy a vállalkozásba ellenszolgáltatás nélkül, önkéntesen és alkalomszerűen, szívességi (kaláka) munkáról beszélünk, ahol a munkavégzés alapja a jóbaráti vagy családi kötelék. Amennyiben azonban a munkavégzésre rendszeresen vagy díjazásért cserébe kerül sor, már nem beszélhetünk szívességről, ilyenkor munkaviszony jön létre, annak minden tartalmával, előírásaival együtt, beleértve a járulékfizetési kötelezettséget is. Ezért nagyon jó a feltett kérdés, dicséretes, hogy ilyen alaposan vizsgálják a helyzetet.

A szívességi munka és a munkaviszony közötti különbséget kiválóan szemlélteti egy 2010. szeptember havi OMMF hírlevél. Eszerint a kaláka munkák alapvető jellemzői, hogy

• ellenérték nélkül, szívességi alapon, segítségképpen zajlanak, családi köteléken, rokoni, jószomszédi, baráti kapcsolatokon alapulnak;
• az ellátandó feladat folyamatossága, ismétlődő jellege, rendszeressége ezekre a munkavégzésekre nem jellemző, tipikusan egyszeri, alkalmi jellegű, néhány órás munkákról van szó;
• a felek munkaidőt, munkakört nem kötnek ki, a segédkezők bármikor elhagyhatják a helyszínt, pihenhetnek, érkezésük is belátásukra van bízva.

A hírlevél példaként említi kisebb közösségekben, főként mezőgazdasági, alkalmi jellegű idénymunkákat (például szüret), a családi házak építése során szükséges segédmunkálatokat, illetve a családi vállalkozás keretében folytatott kereskedelmi tevékenységet. Ezek a munkavégzések általában néhány órát, illetve 1-2 napot (tipikusan szombat-vasárnap) vesznek igénybe.

Mi minősül ellenértéknek? A pénzbeli kifizetés mellett a természetbeni (szociális) juttatás is ellenértéknek minősül, így például szállás, élelem, tűzifa stb.  A nagyobb, előzetes megállapodás szerinti mennyiségű, a munkáért cserébe adott gyümölcs, alapanyag, építőanyag stb. is ellenértéknek minősül, mivel a munkát végző éppen ezért vállalja az adott tevékenység elvégzését. Nem felejtendő el, hogy szintén ellenértéknek minősül, ha tartozást dolgoznak le, mivel az elvégzett munkának pénzösszegben kifejezhető értéke van. Ugyanakkor nem munkabér, ha a jelenlévők olyan gesztusértékű viszonzást kapnak, amely nem áll arányban az elvégzett munkával, mindössze figyelmességnek tekinthet, így például meghívást kap egy finom ebédre, három hatalmas gombóc csoki fagyira, vagy kölcsönkapja a platós kocsiját a költözés lebonyolításához.

Hiába állapodnak meg abban a felek, hogy szívességi munkáról van szó, önmagában ez nem elegendő, a jogviszonyt ugyanis a tartalma szerint kell megítélni. Amennyiben az magán hordozza a munkaviszony jellemzőit, rendszeres fizetés ellenében és függőségi viszonyban (utasítás, irányítás mellett) történik, abban az esetben az foglalkoztatásra irányuló jogviszonynak minősül még akkor is, ha közeli hozzátartozókról van szó. A kérdés szerinti esetben hiányzik az alkalomszerűség, így nem beszélhetünk szívességi munkáról. A vizsgálatot tovább kell folytatni.

Ha a családtagunkkal, ismerősünkkel arra az elhatározásra jutunk, hogy a tevékenység ellátására ellenszolgáltatás nélkül kerül sor, de a szívességi munka a fentiek szerint nem lehetséges, a Ptk. 6:280. § szerinti ingyenes megbízási szerződés megkötésére is sor kerülhet. Ennek megfelelően ingyenes megbízási szerződés keretében foglalkoztatható a családtag bejelentési, illetve járulékfizetési kötelezettség nélkül. Arra kell ügyelni azonban, hogy valóban megbízási jogviszonyról legyen szó, és az nehogy a munkaviszony jegyeit viselje magán. A megbízás egy gondossági kötelem, ahol hiányzik a munkaviszonyra jellemző alá-fölérendeltségi viszony, a megbízott saját eszközeivel végzi a munkát, sőt a teljesítéshez más személyt is igénybe vehet.

Nézzük, melyek a legfontosabb különbségek! Korábban egy irányelv (7001/2005. FMM–PM együttes irányelv) szabályozta az elhatárolás kérdését, elsődleges és másodlagos minősítő jegyeket meghatározva, mely annak ellenére, hogy hatályon kívül helyezésre került, a mai napig egyfajta iránymutatóként szolgál. A szerződési szabadság elvéből adódóan ugyan a felek maguk dönthetik el, hogy egymással munkaviszonyt vagy megbízási jogviszony létesítenek, azonban a jogszabályok hatálya alól egyező akarattal sem vonhatják ki magukat, így figyelembe kell vegyék az alábbi sajátosságokat.

A munkaviszonyra jellemző, hogy a munkavállaló munkavégzése munkabér ellenében történik, a munkakörbe tartozó feladatok elvégzésére irányul, a munkaszerződésben meghatározott helyen, előírt munkaidőben, személyesen, folyamatosan és rendszeresen, a munkáltató széles körű ellenőrzési joga mellett. Míg a munkavállalót rendelkezésre állási kötelezettség terheli, köteles az előírt helyen és időben, munkára képes állapotban megjelenni, a munkaidő alatt munkavégzés céljából a munkáltató rendelkezésére állni. Mindez a polgári jog körébe tartozó munkavégzésre irányuló jogviszonyok vonatkozásában nem tekinthető meghatározó kötelezettségnek, nem önmagában a jelenlét, a munkavégzésre történő készen állás, hanem a gondos eljárás a fő és meghatározó kötelem. Munkaviszony esetén a munkavégzés időtartamát, a munkarendet, a munkaidő-beosztást – kollektív szerződés rendelkezése hiányában – a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) által szabályozott korlátok között a munkáltató határozza meg.

Megbízási jogviszony esetében a feladat elvégzésének kizárólag a határidejét, vagy teljesítési részhatáridőket, illetve az ügy ellátásának időpontját állapítja meg a megbízó. A munkaidő nincs beosztva, a munka elvégzéséhez szükséges időt a megbízott saját maga szervezi, maga határozza meg a feladat által megkívánt módon. Mindezt nem érinti az a körülmény, ha például a megbízási szerződés alapján ellátandó feladatot egy, a megbízó által meghatározott időpontban kell teljesíteni (például a színházi előadás kezdete, konferencia időpontja).

A konkrét kérdés szerinti esetet akként látom, nem annyira rugalmas, hogy megbízási jogviszonyt létesíthessenek a felek (előírt helyen, időben kell megjelenni, a praxis eszközeit kell használni stb., igazán nagy szabadságot nem kap a feleség). Így javaslom az alkalmi munkára irányuló munkaviszony létesítését.