Szabálytalan volt a munkaköri besorolás, mondta ki a Kúria

Megosztás Tetszik

Munkaköri átsorolás miatt jócskán csökkent a munkavállaló bére. Bíróságon kártérítést kért és kapott, a munkáltatója viszont felülvizsgálati eljárásért folyamodott a Kúriához.

A nyomdász végzettségű felperes 2005. július 1-jétől lakatos munkakört töltött be az alperesnél. A munkáltató 2008-ban bevezette az úgynevezett HAY besorolási rendszert. Ez alapján a lakatos munkakört külön kategóriába, ezen belül a karbantartó tevékenységet szintén további hét kategóriába sorolta be a különböző nehézségű és felelősséggel járó munkák szerint. A kategóriák közötti eltérések a különböző berendezések működtetéséhez szükséges végzettség, gyakorlat, tapasztalat alapján kerültek meghatározásra. Az egyes kategóriákon belül három – alsó, középső és felső – személyi bérsáv került meghatározásra. A munkáltató a felperest az alsó kategóriába sorolta, ahol a szakirányú végzettség nem volt alkalmazási feltétel.

A felperes bérkülönbözet megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Előadta, hogy az adott időszakban a vele együtt dolgozó lakatosok, illetve karbantartók alapbére magasabb volt, mint az övé. Munkájukat kettő–öt fős csoportokban végezték, s valamennyien ugyanazt a tevékenységet látták el, így nem érvényesült az egyenlő értékű munkáért egyenlő bér elve.

Kifogásolta azt is, hogy munkabérét az adott bérsávon belül az alsó bérszint alapulvételével határozták meg. Ezen túl tizenharmadik havi jutalom és veszélyességi pótlék megfizetése iránti igényt is érvényesített.

Az elsőfokú bíróság 1 453 600 forint megfizetésére kötelezte az alperest arra figyelemmel, hogy a munkáltató eljárása sértette az egyenlő mértékű munkáért egyenlő bér elvét, egyebekben a keresetet elutasította.

A másodfokú bíróság az alperes által fizetendő összeget 919 300 forintra leszállította, ezt meghaladóan az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.

Az alperes felülvizsgálati kérelme folytán eljárt Kúria a jogerős ítéletet a felülvizsgálattal támadott körben az elsőfokú ítéletre is kiterjedően hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasította.

Megállapította, hogy a másodfokú bíróság tévesen az alperesnél alkalmazott besorolási rendszert nem a munkakörök objektív tényeken alapuló besorolásaként, hanem előmeneteli rendszerként értékelte. A felperes nem rendelkezett szakirányú végzettséggel az adott munkakör ellátására, így munkakörének az adott rendszerben történő elhelyezésekor a munkáltatónak erre figyelemmel kellett lennie. A felperes nyomdai szövegrögzítő szakképesítése az adott munkakörben nem minősült szakirányúnak, így nem kerülhetett ugyanabba a munkaköri kategóriába besorolásra, melyben a megfelelő szakmai végzettség, szakmai kompetencia lehetővé tette a magasabb besorolást.

A munka törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény 142/A §-ában rögzített egyenlő, illetve egyenlő értékűnek elismert munka díjazása körében az egymással összehasonlítható helyzetben lévő munkavállalók vonatkozásában vizsgálható az, hogy ezt az elvet a munkáltató megtartotta-e vagy sem. Mivel a munkáltató besorolási és nem előmeneteli rendszert alkalmazott, önmagában az a körülmény, hogy a felperes meghatározott időtartamban az adott munkakörben tevékenykedett, nem ad alapot arra, hogy magasabb kategóriába sorolják.

A megismételt eljárásban az eljáró bíróságoknak meg kell vizsgálnia azt, hogy a perrel érintett időszakban a felperes besorolása az adott munkakör betöltéséhez szükséges szakképzettség, szakmai tapasztalat, illetve szakmai kompetencia alapján helytálló volt-e, és az adott kategórián belül a felperes számára megállapított személyi alapbér a többi, ugyanezen kategóriába besorolt munkavállaló számára megállapított személyi alapbérre figyelemmel nem sértette-e az egyenlő bánásmód követelményét.