Szabadságszámítás: vissza a régi Mt-hez?

Megosztás Tetszik

Január 1-jén lépett hatályba az új Munka törvénykönyve távolléti díj számítására vonatkozó azon rendelkezése, miszerint havibéres munkavállaló esetében az egy órára járó összeg meghatározásakor a havibért osztani kell 174-gyel. A napi távolléti díj összege az így meghatározott, egy órára eső összeg és a szerződés szerinti napi munkaidő szorzata, a havi távolléti díj pedig megegyezik a munkavállaló alapbérével. A Nemzetgazdasági Minisztérium által kezdeményezett törvénymódosítás elfogadása esetén ismét az adott hónap munkanapjainak számát kellene figyelembe venni az egy napra járó alapbér meghatározása során, ahogyan az a régi Mt-ben szerepelt. A távolléti díj számítása munkajogi szempontból.

A fenti, új Munka törvénykönyve (Mt.) szerinti rendelkezés nem egyértelmű annak ellenére, hogy célja az adminisztráció csökkentése és a számítások egyszerűsítése volt. Egyes értelmezések szerint a régi szabályozáshoz hasonlóan a havi munkabéres munkavállaló fizetése nem függne attól, hogy mikor megy szabadságra, mások – így a minisztérium – álláspontja szerint, ha szabadságra megy a munkavállaló, a törvényben előírt számítási mód eredménye, hogy a kevesebb munkanapot tartalmazó hónapokban alacsonyabb, a több munkanapot tartalmazókban pedig magasabb lesz a munkabére. A módosítást kezdeményezését a Javaslat általános indokolása szerint éppen ezen jogértelmezési kérdések megnyugtató rendezése, az egyértelmű, kiszámítható jogalkalmazás iránti igény indukálta.

A hatályos Mt. 148. § (1) bekezdése szerint a távolléti díjat az esedékessége időpontjában érvényes alapbér, valamint az utolsó hat naptári hónapra kifizetett teljesítménybér és bérpótlék figyelembevételével kell megállapítani.

A minisztérium előterjesztése szerint ez akként módosulna, hogy a távolléti díjat
- az esedékessége időpontjában érvényes alapbér,
- az esedékesség időpontját megelőző utolsó hat hónapra kifizetett
a) teljesítménybér,
b) bérpótlék figyelembevételével kell megállapítani.