Óvodásokat hülyézett le és bántalmazott – sérelmezte, hogy elbocsátották

Megosztás Tetszik

Egy óvodapedagógus többször is bántalmazott óvodásokat, ezért konfliktusba keveredett munkáltatójával és a gyerekek szüleivel is. A munkáltatói felmondást bíróságokon megtámadta, majd az ügy felülvizsgálatát kérte a Kúriától.

Az óvodapedagógus végzettséggel rendelkező felperes 2001. szeptember 1-jétől helyezkedett el az alperesnél. 2008. júniusáig az „A” csoportban volt óvodapedagógus, majd a szülőktől érkező panaszok miatt a „B” csoportba került, ahonnan újabb szülői panaszok, valamint egy csoportpénzzel kapcsolatos konfliktus miatt 2011. szeptember 1-jétől a „C” csoportba került. 2011. október 13-án a szülői szervezet vezetői a felperessel szembeni bizalom hiányára hivatkozva a „C” csoportban óvónőváltást kértek. 2011. november 29. és 2012. május 25. napja között több szülői panasz érkezett, amelyek szerint a felperes meghúzta egy kislány haját; hülyének nevezte a csoportba járó gyermekeket; egy gyermeket megpofozott, majd az ajtóhoz vágott, akit a bántalmazást követően többször megszégyenített a csoport előtt, rákiabált, hogy hazudott, illetve arra próbálta rávenni, hogy mondja azt, nem történt semmi; egy gyermeket az óvoda udvarán futás közben a ruhájánál fogva elkapott, megrántotta és azt mondta neki, hogy ne szaladgáljon.

2012. május 3-án az óvoda vezetése a felperes munkáját ellenőrizte, melyről készült dokumentáció szerint a tornaöltözőben a felperes az egyik kisgyermeket megrázta; a gyermekeket nem ösztönözte, dicsérte, hanem folyamatosan rendre utasította; a foglalkozáson két baleset is történt; a testneveléshez kapcsolódó higiéniás feladatokat a gyermekekkel nem végeztette el. A történtekkel foglalkozó nevelőtestületi megbeszélésen a felperes csoportjában dolgozó másik óvónő arról számolt be, hogy a kisfiú neki is megerősítette, miszerint a felperes megütötte az arcát, és az ajtóhoz vágta. Egy másik óvodapedagógus pedig azt tapasztalta, hogy az előző évben a felperes fejbe vágott egy kisfiút, mert belenyúlt a levesbe. Volt, aki arról tett említést, hogy a felperes bezárt egy kisfiút egy ablaktalan, sötét tárolóhelyiségbe büntetésből. 2012. május 10-én a „C” csoportba járó gyermekek szülei közül 16-an az intézményvezetőtől kérték az óvónőváltást a felperes stílusa, hangneme, a gyermekekkel való bánásmód miatt. A csoport szülői közössége 2012. május 14-én emiatt a jegyzőhöz is fordult.

A panaszlevél nyomán a fenntartó intézkedés megtételére szólította fel az alperes vezetőjét, aki 2012. május 25-én vizsgálatot indított a felperes munkaköri alkalmassági vizsgálat iránt, amely a felperes munkaköri alkalmasságát állapította meg. Ugyanezen napra a felperes tevékenységével kapcsolatos panaszok tisztázása végett rendkívüli szülői értekezletet hívtak össze, melyről jegyzőkönyv készült. A jegyző a panaszokat a nyomozóhatósághoz továbbította, amely vádat emelt a Dunaújvárosi Járásbíróság előtt a felperessel szemben kiskorú veszélyeztetésének büntette miatt.

Az alperes a felperes közalkalmazotti jogviszonyát a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (Kjt.) 30. § (1) bekezdés c) pontja alapján felmentéssel megszüntette 2012. augusztus 23-án. Az indokolás szerint a felperes munkavégzésével több éve problémák vannak. Egyfelől a nevelésére, gondozására bízott gyermekekkel szemben tanúsított nem megfelelő stílusa, pedagógiai hibái említhetők, amelyek néhányszor a kiskorúak veszélyeztetéséhez vezettek. A másik probléma a kollégákkal, vezetőkkel szemben tanúsított viselkedése, együttműködési hiányosságai, fegyelmezetlen munkavégzése. A problémák 2008-ra nyúlnak vissza, amelyek ekkor, valamint 2011-ben és 2012-ben a vezető intézkedésének szükségességét vonta maga után (más csoportba helyezés, figyelmeztetés, vizsgálat elrendelése). A munkáltató az intézkedésben értékelte a gyermekbántalmazások miatti szülői panaszokat, a „C” csoportbeli óvodapedagógusi munkát illető testületileg megfogalmazott szülői kifogásokat, a kiskorú veszélyeztetése büntette miatt a felperessel szemben indított büntető eljárás tényét. Az óvodavezetés a gyermekek, a szülők és a dolgozók nyugalma, a dunaújvárosi óvodák jó hírnevének megtartása érdekében intézkedett a helyzet rendezése végett. A felmentés hivatkozott a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény (Gytv.) 6. § (5) bekezdés szerinti gyermeki jogok, valamint a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény (Ktv.) 19.§ (7) bekezdés a), b), c) pontjára azzal, hogy az óvónő magatartása az alapvető pedagógiai normákat, a munkáltatói intézmény alapértékeit is sértette.

A felperes módosított keresete a felmentés jogellenességének jogkövetkezményeként elmaradt jövedelme megfizetésére irányult. Vitatta a felmentés indokainak tényszerűségét, a munkavégzésével, magatartásával kapcsolatos kifogások megalapozottságát. Állítása szerint a kötelezettségeinek eleget tett, a munkáját megfelelően elvégezte. Alkalmasságát az foglalkozás-egészségügyi, illetve a párhuzamosan folyamatban lévő büntető eljárásban beszerzett szakértői vélemények cáfolják. Visszautasította a gyermekbántalmazás vádját. Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Kötelezte a felperest az alperes javára perköltség megfizetésére megállapítva, hogy a kereseti illetéket az állam viseli. A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. Kötelezte a felperest az alperes fellebbezési költsége megfizetésére.

A felperes felülvizsgálati kérelme a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésére, a keresetének helytadó, elsődlegesen munkakörébe visszahelyező, másodlagosan az alperest kártérítés és végkielégítés megfizetésére kötelező határozat meghozatalát kérte,  a jogerős ítélet a 10/2007. (II.16.) kormányrendelet 19. §-ába, valamint a Pp. 206. § (1) bekezdésébe ütközését állítva.
A Kúria megállapította, hogy a felperes a Pp. 206. § (1) bekezdés megsértését alaptalanul állította. Az eljáró bíróságok a felek előadásának és a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékoknak az egybevetése alapján, azokat összességükben értékelve, helyes mérlegeléssel állapították meg a tényállást, helyesen értékelték a tanúk vallomásait. Helytállóan értékelték a felperes által hivatkozott orvosszakértői vizsgálat és szakorvosi vélemény adatait, és helytálló következtetést vontak le arról, hogy a felperes egészségügyi alkalmasságától független kérdés a szakmai alkalmasság. Ezzel összefüggésben a lefolytatott bizonyítási eljárásból a logikai szabályainak megfelelő, okszerű következtetést vontak le a Kjt. 30. § (1) bekezdés c) pontja munkáltató általi jogszerű alkalmazásáról. Ezért az Mt. 82. § alkalmazásának nem lehetett helye. Az eljárt bíróságok a Kjt. 30. § (3) bekezdés alapján a bírói gyakorlatnak megfelelően foglaltak állást arról, hogy a felperes felmentését megelőző meghallgatásának elmaradása a munkáltató intézkedésének jogellenességét nem eredményezi. Helytálló az eljáró bíróságok érvelése, hogy a felperessel szemben folyamatban lévő büntető eljárás adatai az óvodapedagógusi munkakörből eredő kötelezettségek megsértése körében értékelhetők voltak, a munkaügyi perben eljáró bíróság nem a felperes büntetőjogi felelősségéről döntött. A bíróságok helytállóan értékelték a felperes munkavégzésében 2008-tól jelentkező, a munkakörére való alkalmasságát megkérdőjelező panaszokat és kifogásokat a felperes szakmai alkalmatlanságát felvető folyamat részeiként, mely az általa gondozott gyermekek szüleinek részéről testületi fellépést, a fenntartóhoz történő panasz benyújtását és büntető eljárást eredményezett. A felperes nem megfelelő pedagógiai módszereit a munkatársai és a felettesei is észlelték. Az erre vonatkozó adatokat is jogszabálysértés nélkül értékelték a bíróságok. Mindezekre tekintettel az eljáró bíróságok jogszabálysértés nélkül állapították meg, hogy a felperes a munkavégzése során megsértette a Ktv. 19. (7) bekezdés a)., b)., c) pontját, valamint a Gytv. 6. § (5) bekezdését, ezért a Kjt. 30. § (1) bekezdés c) pontjára alapított felmentés jogszerű.

A fentiek alapján a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdés alapján hatályában fenntartotta.