adozona.hu
Olcsóbban adta az árut a rokonainak – ezek a következmények
//test-adozona.hu/munkajog/Olcsobban_adta_az_arut_az_anyjanak__felmond_DQV8YW
Olcsóbban adta az árut a rokonainak – ezek a következmények
Tetszik
A munkavállaló kárfelelőssége megállapítható, ha a munkáltató termékeit saját hozzátartozói cégének közbeiktatásával értékesíti a munkáltató megrendelőinek úgy, hogy az árrésből eredő hasznot a dolgozó hozzátartozói fölözik le.
2007. szeptember 3-án jött létre az S.-K. Kft., melynek tagja és ügyvezetője az alperes édesanyja, illetve annak élettársa volt.
2007-ig a felperes közvetlen vevője volt a C. Kft. és a K. R. Zrt. Az S.-K. Kft. megalapítását követően ezen társaságok részére e kft. szállította a felperes által forgalmazott higiéniai termékeket oly módon, hogy azokat előbb csökkentett áron, alacsony árréssel megvásárolta a felperestől, majd továbbadta (teljes) listaáron.
A két ügylet alapjául szolgáló számlákat néhány nap eltéréssel állították ki. Az ügyletek mindkét számláját az S.-K. Kft.-nél meghatalmazással rendelkező alperes állította ki. Az áruk szállítása több esetben a felperestől, az ő szállítóeszközeivel történt, közvetlenül a végfelhasználókhoz.
Az alperes az S.-K. Kft.-nél fennálló családi és meghatalmazotti kapcsolatáról, a fenti ügyletek körülményeiről a munkaviszony fennállása alatt nem tájékoztatta a munkáltatót. Az alperes közvetlen felettese, illetve a felperes társaság vezetői ismerték, illetve elvárható körültekintés mellett ismerniük kellett az S.-K. Kft. és a felperes között létrejött üzleti kapcsolat tényét.
A felperes 2013. szeptember 30-án azonnali hatályú felmondással megszüntette az alperes munkaviszonyát. A fenti ügyletekkel összefüggésben 2013. október 7-én a felperes feljelentést tett. A feljelentésben a felperes az okozott kárral összefüggésben polgári jogi igényt terjesztett elő. Az ügyészség 2015. szeptember 17-én emelt vádat az alperessel szemben egyrendbeli, folytatólagosan elkövetett jelentős vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés büntette miatt. A büntetőeljárás jelenleg folyamatban van.
A felperes 2014. szeptember 22-én nyújtott be keresetet az alperessel szemben. A kérelme indokaként előadta, hogy az alperes munkavállaló kötelezettségeit megszegte, a felperest kijátszva alacsony áron eladta a termékeiket az érdekeltségi körébe tartozó S.-K. Kft.-nek, majd a felperes korábbi megrendelőinek az ő eszközeivel szállította le az árukat.
Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult.
A Kúria felülvizsgálati eljárásában megállapította, hogy megalapozatlan az alperes felülvizsgálati érvelése a károkozó magatartásról. A munkáltatója jogos gazdasági érdekében eljárva az alperesnek jeleznie kellett volna a két árrés közötti különbséget, és mindent megtennie kirendeltségvezetőként annak érdekében, hogy az S.-K. Kft.-nél jelentkező haszon a felperesnél maradjon. A munkaköri feladatai alapján ennek érdekében kötelezettsége lett volna ennek megfelelő szerződések és árajánlatok előkészítése. Az eljáró bíróságok erre vonatkozóan helytállóan hivatkoztak a régi Mt. 3. § (1), (3), (5) bekezdés, 103. § (1) bekezdés, valamint az új Mt. 6. § (1), (2), (4) bekezdés, és az 52. § rendelkezéseinek megsértésére.
Az eljáró bíróságok következtetése helytálló arról, hogy ilyen feltételek mellett az alperes mint kirendeltségvezető részéről nem volt gazdasági indoka az S.-K. Kft. ügyletekbe történő beiktatásának. Azzal, hogy ezeket az értékesítéseket ilyen feltétellel változatlanul folytatta, a munkaviszonyból származó fenti kötelezettségeit szándékosan megszegte. A munkáltató általi ellenőrzésben jelentkező mulasztásokat pedig az elsőfokú bíróság helytállóan vette figyelembe a kármegosztás alapjául.
Az elsőfokú bíróság álláspontja volt a helyes arról, hogy a felperes oldalán a kár (elmaradt haszon) felmerülte a felperesnél azokban az esetekben állapítható meg, ahol a két értékesítésre néhány nap eltéréssel került sor, és az ügyletek számláiban szereplő tételek részben vagy egészben megegyeztek.
Az elmaradt haszon értékének megállapításakor a két számla közötti különbözeti értéket kell a számításnál alapul venni. Önmagában ugyanis a viszonteladóknak történő értékesítés nem minősül károkozó magatartásnak.
Az alperes kárfelelőssége azért volt megállapítható, mert a felperes korábbi megrendelőinek, a K. R. Zrt.-nek és a C. Kft.-nek a termékeiket az S.-K. Kft. közbeiktatásával értékesítette, de a felperes részéről történő értékesítés alacsonyabb árréssel történt, hiszen a termékeket továbbértékesítette az S.-K. Kft. a maga árrésével.
Alappal sérelmezte az alperes az elmaradt haszonként érvényesített kár összegének megállapítását. A peradatok alapján a felperes részéről bizonyított, hogy az alperes munkaviszonyból származó kötelezettségének szándékos megszegésével a C. Kft. és a K. R. Zrt. esetében a felperesnek kárt okozott [régi Mt. 166. § (1)–(2) bekezdés, új Mt. 179. § (1)–(3) bekezdés].
Az elmaradt haszonként jelentkező kár összegének megállapítására vonatkozóan azonban a felperes az őt a régi Mt. 166. § (2) bekezdése és az új Mt. 179. § (2) bekezdése alapján terhelő bizonyítási kötelezettségének nem tett eleget.
Az alperes a perben végig következetesen vitatta, hogy a felperesnél elmaradt haszonként a kár a számításának alapjául figyelembe vett ügyletekben részes számlák nettó árréskülönbözete lenne. Ebben a körben helytállóan hivatkozott arra, hogy vizsgálni kell: a C. Kft. és a K. R. Zrt. részére a felperes milyen árréssel értékesítette volna azon termékeket, amelyeket az S.-K. Kft.-től megvásároltak. Egy értékesítéssel összefüggésben a tényleges haszon ugyanis csak az értékesítéssel összefüggésben felmerült költségek és az azt terhelő adófizetési kötelezettség figyelembe vételével állapítható meg.
Az alperes ugyanis helytállóan hivatkozott arra, hogy ugyanazon bevételnek eltérő költség- és adóvonzatai lehetnek a felperes és az S.-K. Kft. oldalán. Ezért téves a törvényszék érvelése az adózással összefüggésben, mert az elmaradt haszon körében nem az ekként megítélt kártérítési összeg adózása vizsgálandó, hanem az, hogy az adóterhek figyelembe vételével milyen összeg maradt volna a felperesnél az S.-K. Kft. közbeiktatása nélkül az értékesítés költség- és adóterheit figyelembe véve. Ennek vizsgálata azonban nem lehetséges, csak a számlák nettó árrésének összehasonlításával, mert az a Pp. 177. § (1) bekezdés alapján különös szakértelmet igényel.
A fentiekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletnek az elsőfokú ítéletbne nevesített számlák értékével összefüggésben az alperes 80%-os mértékű kárfelelősségét megállapító döntését helybenhagyó rendelkezését hatályában fenntartotta, ezt meghaladóan a jogerős ítéletet a felülvizsgálattal érintett körben az elsőfokú ítéletre is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította az alperest terhelő fenti kár mértékének megállapítása érdekében – írja a kuria-birosag.hu.
Bér
Nyugdíj
Osztalék
Ingatlan illeték
Hozzászólások (0)