Munkavállalók, figyelem! Azonnali kirúgás lehet ennek a vége

Megosztás Tetszik

Ügyfélszolgálati előadó hazavitte egy ügyfél irodában felejtett napszemüvegét pünkösd előtti pénteken, miután befejezte a munkát. Az ügyfél visszament az irodába, kereste a szemüvegét, a kamerafelvételekből kiderült, ki tette azt el. A munkáltató azonnali hatállyal elbocsátotta a dolgozót. A munkavállaló pert indított, a végső szót a Kúria mondta ki az ügyben.

A felperes munkavállaló 2008. augusztus 5-étől állt az alperes alkalmazásában, határozatlan idejű munkaviszonyban, ügyfélszolgálati előadó munkakörben. 2014. június 6-án, pünkösd előtti pénteki napon felperes az ügyfélszolgálaton látta el a tevékenységét, a munkavégzés befejezését megelőzően az utolsó ügyfél távozása után a felperes összepakolt, és az ügyfél által ottfelejtett napszemüveget a táskájába téve az irodából elment anélkül, hogy a munkatársait az esetről tájékoztatta volna. Az eseményt az ügyfélszolgálaton lévő kamera rögzítette.

Felperes távozása után nem sokkal az ügyfél visszatért az ügyfélszolgálatra, kereste a napszemüvegét, amit a munkatársak nem találtak, ezért a kamerafelvételt kérte. Az alperes a következő munkanapon, 2014. június 10-én telefonon érdeklődött a felperesnél, aki előadta, hogy az értéktárgyat megtalálta, nála van, házastársával azt ő még aznap visszajuttatja az ügyfélszolgálatra. Ez megtörtént, a napszemüveget a felperes férje visszavitte, és az ügyfélszolgálaton a felperes fiókjában helyezte el. Utóbb a szemüveget a munkáltató visszajuttatta a tulajdonosnak.

Alperes 2014. június 19-én azonnali hatályú felmondással szüntette meg a felperes munkaviszonyát. Ebben részletesen ismertette az ügy előzményeit és abból arra a következtetésre jutott, hogy a munkavállaló az ügyfél tulajdonát képező értékes napszemüveget jogosulatlanul a birtokában tartotta, erről a jelenlévő munkatársait, illetve a munkaköri leírásban rögzítettek szerint a csoportvezetőjét nem tájékoztatta, ezzel a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 78. paragrafus (1) bekezdésének a) pontja szerint munkaviszonyból származó lényeges kötelezettségét szándékosan megszegte. A munkáltató elveszítette a felperesbe vetett bizalmát, és vele szemben, felmerült annak alapos gyanúja is, hogy az eltulajdonítás szándékával vitte haza a napszemüveget.

A felperes kereseti kérelmében az azonnali hatályú felmondás jogellenességének megállapítását kérte arra hivatkozással, hogy a terhére rótt cselekmény nem alapozza meg a munkáltatói intézkedést, az valótlan tényálláson, gyanúsításon alapul.

A Győri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság ítéletével rögzítette, hogy a 2014. június 19-én kelt azonnali hatályú felmondás jogellenes volt. Kötelezte az alperest, hogy a keresetnek megfelelően fizessen meg a felperesnek végkielégítést, valamint perköltséget. Az elsőfokú bíróság ítéletében utalt az Mt. 64. paragrafus (1) bekezdésének c) pontjára, a (2) bekezdésére, a 66. paragrafus (1) bekezdésére, a 78. paragrafus (1) bekezdésére, valamint a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (továbbiakban Pp.) 163-164., illetve a 206. paragrafusaiban rögzítettekre.

A bíróság megállapította, hogy a perben csatolt iratokból, a megtekintett DVD felvételekből, és a meghallgatott tanúvallomásokból következően a felperes valóban hazavitte az ügyfél által otthagyott napszemüveget az otthonába, azonban a munkáltató felhívására azt azonnal visszaszolgáltatta házastársa által. Az alperest terhelte a bizonyítási kötelezettség, hogy hitelt érdemlően igazolja, miszerint a felmondás indokolásában a felperes terhére rótt cselekmények megalapozzák az azonnali hatályú jogviszony megszüntetést.

A bíróság álláspontja szerint a Pp. 206. paragrafusa alapján a bizonyítékokat egyenként, illetve összességében értékelve arra a következtetésre lehetett jutni, hogy a felperes terhére nem lehet megállapítani olyan súlyú cselekményt, amely megalapozta volna az azonnali hatályú felmondást. A felperes hibázott, amikor a munkatársai értesítése nélkül otthonába hazavitte az asztalán talált, ügyfél által ottfelejtett napszemüveget, azonban azt felhívásra azonnal visszaszolgáltatta.

Alperes fellebbezése folytán eljárt Győri Törvényszék az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, a keresetet elutasította, és a felperest első- és másodfokú perköltség fizetésére kötelezte. A másodfokú bíróság ítéletében utalt az Mt. 52. paragrafus (1) bekezdésének c) és d) pontjában rögzítettekre, amelyek a munkavállalói magatartásra vonatkozóan tartalmaznak előírásokat.

A felperesnek munkaköri leírása szerint is fő feladatai közé tartozott a társaság jó megítélése érdekében az ügyfelekkel megfelelő, jó kontaktus kialakítása, az ügyfél megelégedésére történő ügyintézés megvalósítása.

Felperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a Kúriához, amelyben a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság „ítéletének tartalmával azonos új határozat” meghozatalát kérte az alperes perköltségben való marasztalása mellett. A felperes az Mt. 78. paragrafusa (1) bekezdésének megsértését állította.

Hivatkozása szerint az alperes a perben az azonnali hatályú felmondás okát burkoltan határozta meg, mivel nem vádolta meg a felperest a napszemüveg eltulajdonításának szándékával, hanem indokolását úgy konstruálta meg, hogy „nemcsak lopni nem szabad, hanem a lopás látszatát sem szabad kelteni”. A látszatkeltés a nyelvtani értelmezés szerint olyan cselekmény amely nem valós, csupán a körülmények szerencsétlen alakulása kelti annak látszatát. Ilyen értelmezés alapján elmarasztalás pedig nem lehetséges.

A Kúria azonban úgy döntött, hogy hatályában fenntartja a jogerős ítéletet.

A legfőbb bírói szerv szerint felperes felülvizsgálati kérelmében alaptalanul állította, hogy alperes az azonnali hatályú felmondás okát burkoltan határozta meg, az azonnali hatályú felmondás lényegi indoka az volt, hogy a lopás látszatát sem szabad kelteni. Ezzel szemben az alperes konkrétan megjelölte a felperes terhére rótt cselekményt, és ezzel összefüggésben azt, hogy a munkáltató elveszített a bizalmát a munkavállalójával szemben.

Nem mentesíti a felperest azon körülmény, hogy az alperesnél belső utasítás vagy szabályzat nem volt a talált tárgyak elhelyezését illetően, hiszen a felperes felülvizsgálati kérelmében maga is azt állította, hogy több megoldás közül is választhatott a talált napszemüveg biztonságos elhelyezése érdekében. A felperes alaptalanul hivatkozott arra, hogy ünnepnap előtti utolsó munkanap végén történt az azonnali hatályú felmondásban terhére rótt cselekmény, amikor azt nyilatkozta, „gondolatban már az ünnep előtti teendőivel volt elfoglalva”. A munkavállalónak ekkor is maradéktalanul eleget kell tennie a munkaköri kötelezettségeinek, az általa hivatkozottak a terhére rótt cselekmény súlyát nem befolyásolhatták.

Ugyancsak megalapozatlan a Kúria szerint az a felperesi hivatkozás, hogy a munkáltató rendőrségi feljelentése esetén bizonyítani tudta volna az ártatlanságát. A bizonyítási eljárás során a felperes nem volt elzárva védekezése érdemi előadása előterjesztésétől. Következetes az ítélkezési gyakorlat abban, hogy a büntetőeljárás és a munkaügyi eljárás egymástól lényegesen eltérnek, bűncselekmény elkövetésének hiányában is élhet a munkáltató az azonnali hatályú felmondással, amely jelen esetben, az adott tényállás mellett jogszerűen történt. Belső utasítás vagy szabályzat hiánya nem mentesíti a munkavállalót az általános magatartási normák betartása alól.