Munkaidőkeret és ebédidő: mit mond a törvény?

Megosztás Tetszik

Hogyan kell számolni a munkaidőkeretet és kell-e nyilvántartást vezetni az ebédidőről, pihenőidőről? Olvasói kérdésekre az Adózóna munkajogásza, dr. Dudás Mária válaszol.

Van egy cég, ahol a dolgozók minden nap 4 órát dolgoznak, de változó a munkavégzés kezdő és befejező időpontja. Van aki egy héten keresztül egyformán dolgozik, és a következő héten változik a munka függvényében (pl.: 8-12-ig, következő héten pedig 12-16-ig). Ebben az esetben kell munkaidőkeretet alkalmaznom?

A munkaidőkeret a munkavállaló törvényes munkaidejét foglalja magába, meghatározott időegységre vonatkozóan. Általában a munkakör, illetve a munkáltató által folytatott gazdasági tevékenység jellege indokolja (pl. a munkafeladatok egyenlőtlen elosztása). Alkalmazása az egyenlőtlen munkaidő-beosztáshoz kapcsolódik, a munkaidő nem hetente, hanem heti átlagban, a keret lejártakor kerül elszámolásra. A leírtak alapján az Önök esetében nem erről van szó.

Ami lényeges: az Mt. 96. § (1) bekezdése szerint a munkaidő-beosztás szabályait (munkarend) a munkáltató állapítja meg, a munkaidőt az egészséges és biztonságos munkavégzés követelményére, valamint a munka jellegére figyelemmel osztja be. A munkaidőt heti öt napra, hétfőtől péntekig kell beosztani (általános munkarend). A munkaidő-beosztást legalább hét nappal korábban, legalább egy hétre írásban kell közölni (ennek hiányában az utolsó munkaidő-beosztás az irányadó).

Van két cég, ahol a dolgozók 1 óra ebédidőt kapnak naponta a 6 és 8 órás dolgozó is. 4 órás dolgozóknak kell adni ebédidőt, ha pont beleesik a munkaidejébe? Ezen felül kötelezően kell még nekik pihenőidőt biztosítani? A pihenőidőt kötelezően fel kell tüntetni a munkaszerződésben vagy a tájékoztatóban? Az egyik cégben a munkavállalóknak az ebédidőt és a pihenőidőt is le kell dolgozni a másikban nem. Ez így szabályos? Az ebédidőről, pihenőidőről kell valamilyen nyilvántartást vezetni?

A pihenőidő gyűjtőfogalom, ezen belül az alábbiakat különböztetjük meg: munkaközi szünet, napi pihenőidő, heti pihenőidő, munkaszüneti nap és szabadság.

Az Mt. 103. § (1) bekezdése alapján a munkavállaló részére, ha a beosztás szerinti napi munkaidő vagy a rendkívüli munkaidő tartama

a) a 6 órát meghaladja, 20 perc,

b) a 9 órát meghaladja, további 25 perc

munkaközi szünetet kell biztosítani.

A felek megállapodása vagy KSZ a munkavállalók számára legfeljebb 60 perc munkaközi szünetet biztosíthat.

Azaz a napi 4 órában foglalkoztatott munkavállaló részére nem írja elő az Mt. a kötelező munkaközi szüntetet, azonban ha a munkaidő meghaladja a hat órát, kötelező biztosítani (ezen belül legalább három, legfeljebb hat óra munkavégzést követően kell kiadni).

A munkaközi szünetet a munkavégzés megszakításával kell kiadni, ez a napi munkaidőbe nem számít bele, és a munkavállalót a szünet tartamára díjazás nem illeti meg (ettől eltérhet KSZ, munkaszerződés, vagy a munkáltató egyoldalúan).

A munkaközi szünet kiadásának időpontját nem kell nyilvántartani, azonban célszerű, ugyanis szükség esetén a munkáltatónak tudnia kell bizonyítani, hogy a munkaközi szünetet a törvénynek megfelelően biztosította. (A munkáltatónak lényeges érdeke fűződhet a kiadás időpontjának regisztrálásához is, pl., ha a munkaközi szüntetet éjszakai pótlékra jogosító időszakban adta ki.). A munkaszerződésben nem kötelező elem, a tájékoztató napi munkaidőre vonatkozó részében érdemes feltüntetni.