Döntött a Kúria: mikor védett, mikor nem, aki lombikprogramban vesz részt?

Megosztás Tetszik

Mesterséges megtermékenyítési eljárással próbált teherbe esni a munkavállaló, ám többszöri beavatkozás ellenére sem járt sikerrel Aláírta a közös megegyezést, amellyel a munkáltatója elküldte, később viszont pert indított, arra hivatkozva, hogy a felmondás idején védelem alatt állt.

A felperes munkavállaló 2011. június 1-jétől állt az alperes alkalmazásában könyvelőként, havi 190 ezer forint munkabér mellett. Az alperes munkáltatónál való elhelyezkedését megelőzően, gyermeke megszületése előtt emberi reprodukciós eljárásban vett részt, melynek során négy tb által támogatott beavatkozást hajtottak rajta végre.

2012 novemberében jelezte a vezérigazgatónak, hogy ismételten gyermeket kíván vállalni, és mivel természetes úton ezúttal sem járt sikerrel, emberi reprodukciós eljárást tervez. A felperes ezt követően felkeresett egy meddőségi centrumot, ahol a vizsgálatok lefolytatása után különböző kezeléseket kapott, illetve műtétet javasoltak számára, amelyre 2013 augusztusában került sor.

A munkavállaló 2013. szeptember 16-án tájékoztatta arról az alperest, hogy az emberi reprodukciós eljárás megkezdődik. A beavatkozásra 2013. október elején került sor, a kezelés azonban sikertelenül zárult. A felperes ezt követően 2013. november 11-én ismét munkába állt, és mind a vezérigazgatóval, mind a közvetlen felettesével beszélgetést folytatott, és közölte, hogy az utolsó tb által támogatott beavatkozása sikertelenül zárult, így ismét dolgozni fog, jelöljék ki a feladatait.

A felperes a későbbiekben is beszélt a munkatársaival a gyermekvállalási tervéről, a feletteseit azonban nem tájékoztatta egyértelműen arról, hogy az emberi reprodukciós eljárást folytatni kívánja. A 2013. december 18-án sorra kerülő orvosi konzultációval is kapcsolatban csupán annyit mondott a felettesének, hogy vissza kell mennie a kórházba vizsgálatra és a papírokért.

A vezérigazgató 2013. december 21-én közölte a felperessel, hogy – a munkafolyamatok átalakítása miatt – csökkenti a cég a könyvelők létszámát, ezért a felperes munkaviszonyát meg kívánja szüntetni. A felperes ekkor elmondta, hogy a közös megegyezést nem akarja aláírni, és úgy tudja, felmondási védelem alatt áll. A vezérigazgató ekkor azt válaszolta, hogy tudomása szerint ilyen védelem nem illeti meg a felperest.

Ezt követően a felperes aláírta a felmondás végére írt nyilatkozatot, amely szerint „A felmondást a mai napon átvettem, és egyben nyilatkozom, hogy felmondási védelem vagy tilalom alatt nem állok”.

A felperes mindezek után bírósához fordult, hogy állapítsa meg a felmondás jogellenességét, és elmaradt jövedelem címén kártérítés fizetésére kötelezze az alperest. Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását és a felperes perköltségben való marasztalását kérte.

Az elsőfokú bíróság ítéletével elutasította a keresetet. A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletét. A felperes felülvizsgálati kérelme a jogerős ítélet „megváltoztatására”, és az alperes kereset szerinti marasztalására irányult, perköltségfizetésre kötelezés mellett.

A Kúria kimondta: a felülvizsgálati kérelem nem megalapozott. A Pp. 275. paragrafusának (2) bekezdése értelmében a felülvizsgálati kérelem egymással szorosan összefüggő kötelező tartalmi kellékei a jogsértés és a megsértett jogszabályhely megjelölése, valamint annak kifejtése, hogy a fél milyen okból kéri a határozat megváltoztatását. Ezen együttes törvényes feltételeknek akkor tesz eleget a fél, ha a felülvizsgálati kérelemben egyrészt megjelöli konkrétan a megsértett jogszabályhelyet, másrészt a hivatkozott jogszabálysértést is tartalmilag körülírja, az arra vonatkozó jogi álláspontját kifejti, vagyis ha a jogszabálysértésre való hivatkozása indokait is ismerteti.

Ha a felülvizsgálati kérelem több, egymástól elkülönülő jogszabálysértésre hivatkozik, valamennyi hivatkozásnak rendelkeznie kell a fenti tartalmi követelményekkel [1/2016. PK vélemény].

A felperes fellebbezésében már nem hivatkozott sem arra, hogy a könyvelői munkaköre nem szűnt meg, sem arra, hogy sérült az Mt. 12. paragrafusában szabályozott diszkrimináció tilalma. Ezen kérdésekkel a másodfokú bíróság nem foglalkozhatott, ebből következően a felülvizsgálati eljárásnak sem lehettek tárgyai [BH1995.163., Pp. 270. § (1) bekezdés].

A felperes jogszabálysértésként jelölte meg az Mt. 65. paragrafus (3) bekezdésének e) pontját, és az azzal kapcsolatos álláspontját ki is fejtette, így a felülvizsgálati kérelemről e körben lehetett állást foglalni. A perbeli időben hatályos Mt. 65. paragrafus (3) bekezdésének e) pontja szerint a munkáltató felmondással nem szüntetheti meg a munkaviszonyt a nő jogszabály szerinti, az emberi reprodukciós eljárással összefüggő kezelésének, de legfeljebb annak megkezdésétől számított 6 hónap tartama alatt.

A másodfokú bíróság a tényállás részévé tette a főorvos által 2014. április 17-én kelt igazolást. Eszerint a felperes kezelésének időpontját a 2013. december 18-ai megbeszélés alkalmával 2014. február-március hónapra tűzték ki. A felülvizsgálati eljárásban is irányadó tényállás szerint tehát a felperes a 2013 októberében történt sikertelen beavatkozást követően 2013. november 11-én arról tájékoztatta a munkáltatót, hogy a társadalombiztosítás által finanszírozott kezelés befejeződött, jelöljék meg, mi lesz a feladata.

A 2013. december 21-én kelt felmondást aláírta, azzal a tartalommal, hogy nem áll védelem alatt, és utóbb sem hivatkozott e körben érvénytelenségi okra. A munkavállaló főorvosa megerősítette, hogy 2014. február-március hónapra tűzték ki a következő beavatkozás időpontját. Mindebből következően – figyelemmel az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 166. paragrafus (1) bekezdésének f) pontjára és a 30/1998. NM-rendelet 2. paragrafusában rögzítettekre is – arra a következtetésre lehetett jutni, hogy a felperes korábbi kezelése 2013 októberében befejeződött, a következő kezelés várható ideje 2014. február-március hónapra tehető, így a felmondás idején a felperes nem állt védelem alatt.

Nem fogadható el a felperes azon érvelése, hogy a kezelés sikertelen befejeződése nem jelenti a védettség megszűnését, mert a felperes további beavatkozásra készült. Újabb kezelés esetén a védettségi idő ugyanis ezen időponttól a törvényben meghatározott legfeljebb 6 hónapig ismételten újra megilleti. A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta a Pp. 275. paragafusának (3) bekezdése alapján.

OLVASSA EL kapcsolódó cikkünket a témában, amelyből választ kap azokra a kérdésekre, hogy beavassa-e a munkáltatót vagy sem a munkavállaló, mettől meddig tart egy eljárás, mikor mondhatjuk, hogy befejeződött, meddig nem szüntetheti meg a munkáltató felmondással a munkaviszonyt.

Emberi reprodukciós eljárások – a munkajogi háttér