Letiltás munkabérből egyszerűsített foglalkoztatásnál

Megosztás Tetszik

Foganatosítható-e a végrehajtói letiltás az egyszerűsített foglalkoztatás keretében alkalmazott személy béréből? – kérdezte az Adózóba olvasója. Dr. Hajdu-Dudás Mária ügyvéd válaszolt.

A kérdés konkrétan így szólt: "Az alkalmi munkást rendszeresen foglalkoztatja a munkáltató havonta 15 napra, egymást követő napokon, míg el nem éri a havi 15 napot, illetve míg el nem éri a 90 napos éves határt. A kifizetett 1 heti (5 napi) bére már eléri, sőt meghaladja az öregségi nyugdíjminimumot. A bejelentése is hetente történik 5 napra. Ráadásul az alkalmi munkavállaló korábban ugyannél a cégnél dolgozott mint munkaviszonyos alkalmazott, és a levonást ebből a jogviszonyából annak megszűnéséig már foganatosította a cég, tehát a munkáltatónak tudomása van a végrehajtói letiltás meglétéről. Kell-e a letiltást a fenti esetben az alkalmi foglalkoztatásból eredő jövedelemből továbbra is levonásba helyezni? Ha csak egy-egy napra történnének ezek a bejelentések, akkor ez kérdésként fel sem merülne, hiszen a bére sem valószínű, hogy elérné az öregségi nyugdíjminimumot."

SZAKÉRTŐNK VÁLASZA:

Mivel levonni munkabérből lehet, ennek a fogalmát érdemes tisztázni. A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (Vht.) szerint munkavállalói munkabérnek minősül a munkáltató által, a személyi jövedelemadóról szóló törvény (szja-törvény) szerinti béren kívüli juttatás kivételével minden olyan, a munkavállaló munkaviszonyára vagy annak megszüntetésére, megszűnésére tekintettel kifizetett pénzbeli juttatás, amelyet személyi jövedelemadóelőleg-fizetési kötelezettség terhel a magánszemélynél.

Az egyszerűsített foglalkoztatásról szóló 2010. évi LXXV. törvény (efo-törvény) 8. § (3) bekezdése szerint a törvény szerinti közteher megfizetésével nem terheli

a) a munkáltatót tb-járulék, szakképzési hozzájárulás, eho és rehabilitációs hozzájárulás, valamint az szja-törvényben a munkáltatóra előírt adóelőleg-levonási kötelezettség,

b) a munkavállalót nyugdíjjárulék (tagdíj), egészségbiztosítási és munkaerő-piaci járulékfizetési, egészségügyi hozzájárulás-fizetési és személyi jövedelemadóelőleg-fizetési kötelezettség.

A fentiek alapján, mivel a levonás szempontjából munkabérnek az a kifizetés minősül, melyet személyi jövedelemadó-előleg fizetési kötelezettség terhel, és az egyszerűsített foglalkoztatásból származó munkabér esetén ez a feltétel nem teljesül, aggályos a letiltás érvényesítése.

Azonban mindenképpen jelezni kívánom, hogy ismert ettől eltérő jogászi és végrehajtói álláspont is, az eljárás a mai napig nem egységes. Ráadásul a Vht. 7. § (1) bekezdése szerint a bírósági végrehajtás során a pénzkövetelést elsősorban a pénzforgalmi szolgáltatónál kezelt, az adós rendelkezése alatt álló összegből, az adós munkabéréből, illetményéből, munkadíjából, a munkaviszonyon, közfoglalkoztatási jogviszonyon, munkaviszony jellegű szövetkezeti jogviszonyon, közszolgálati, kormányzati szolgálati és közalkalmazotti jogviszonyon, adó- és vámhatósági szolgálati jogviszonyon, szolgálati viszonyon, rendvédelmi igazgatási szolgálati jogviszonyon, honvédelmi alkalmazotti jogviszonyon, társadalombiztosítási jogviszonyon alapuló járandóságából, valamint a munkából eredő egyéb rendszeres, időszakonként visszatérően kapott díjazásából, juttatásából, követeléséből (a továbbiakban együtt: munkabéréből) kell behajtani. Ezen feltétel pedig teljesül az alkalmi munkabér esetén, sőt a Vht. 74. § szerinti kivételek között sem szerepel.

Mindezek alapján és a végrehajtás jogalkotói célját tekintve megítélésem szerint a kérdéssel érintett esetben érvényesíteni kell a letiltást. Azonban a munkaviszony megszűnése óta a követelés tekintetében is történhetett változás. Mindezekre tekintettel javaslom a végrehajtóval történő kapcsolatfelvételt, aki majd tájékoztatja a munkáltatót az esetleges kötelezettségekről.