Kötelező szabadság után munkaidő-csökkentés: így teheti meg a munkáltató jogszerűen

Megosztás Tetszik

A koronavírus-járvány miatti veszélyhelyzet kihirdetése óta egyre több cég oldja meg home office keretei között a foglalkoztatást. A gazdasági visszaesés azonban gyakran további intézkedéseket igényel, így munkaidő-csökkentést vagy kényszerszabadságolást. Megteheti-e jogszerűen a munkáltató, hogy a szabadságról „visszatérő” munkavállalók napi munkaidejét – ennek megfelelően természetesen a fizetésüket is – napi 2 órára csökkentse? Olvasói kérdésre dr. Kéri Ádám ügyvéd és Széles Imre társadalombiztosítási szakértő válaszolt.

Az olvasói kérdés részletesen így hangzik: társaságunk két hete elrendelte, hogy a dolgozói home office-ból végezzék munkájukat. Erre minden felszerelést biztosított a munkavállalók részére. A munkáltató ebben az esetben elküldheti-e dolgozói szabadságra, majd onnan visszajőve csökkentheti-e a napi munkaidőt arra való hivatkozással, hogy a bevételei csökkennek? A munkáltató napi 2 órára tervezi csökkenteni a munkaidőt. Ebben az esetben a munkavállalók biztosítottak maradnak? Köszönöm válaszukat.

SZAKÉRTŐNK VÁLASZA:

A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 196. § (2) bekezdése eredetileg akként rendelkezik, hogy a távmunkavégzéshez a felek megállapodása szükséges. A koronavírus világjárvány nemzetgazdaságot érintő hatásának enyhítése érdekében szükséges azonnali intézkedésekről szóló 47/2020. (III. 18.) kormányrendelet 6. § (2) b) bekezdése ugyanakkor kimondja, hogy mind az otthoni munkavégzést, mind a távmunkavégzést a munkáltató egyoldalúan elrendelheti.

Az otthoni munkavégzés ugyanolyan rendelkezésre állás, mint a munkahelyen történő munkavégzés, a szabadság kiadására is ugyanazon szabályok vonatkoznak. Az Mt. 122. § (4) bekezdés úgy rendelkezik, hogy a szabadság kiadásának időpontját a munkavállalóval legkésőbb a szabadság kezdete előtt tizenöt nappal közölni kell. Egyoldalúan szabadságra küldeni munkavállalót másnaptól nem lehet. Azt javaslom tehát, hogy állapodjanak meg közösen abban, hogy a munkavállalók meghatározott időtartamban a szabadságukat töltik. A munkavállalót is együttműködési kötelezettség terheli, mely veszélyhelyzetben fokozott.

Ami a munkaidő csökkentését illeti, ahhoz szintén közös megegyezéssel szükséges módosítani a munkaszerződést. A munkáltató működése felmondási indokként szolgálhat, egyoldalú munkaszerződés-módosításra azonban nem ad felhatalmazást.

Társadalombiztosítási szempontból – a jelen helyzetben – a munkáltató a lehető legjobb döntést hozta. A heti 2 órás munkaviszony ugyanis szintén teljes biztosítással – ezen belül egészségügyi szolgáltatással – jár. A biztosítás megszakítatlan marad, továbbá a részmunkaidő nem befolyásolja a nők 40 év jogosultsági idejét (1 nap biztosításban töltött idő = 1 nap jogosultsági idővel) – és e néhány havi alacsonyabb járulékalap a nyugdíj alapjául szolgáló keresetet sem rontja számottevően. A részmunkaidővel kapcsolatos minimális havi adó- és járulékfizetési kötelezettségre vonatkozó szabályok pedig csak július 1-jétől válnak hatályossá.

A járványügyi helyzettel összefüggő cikkeinket ITT olvashatja el.