Kirúgták az állásából? Így kaphat végkielégítést

Megosztás Tetszik

Melyik időpont irányadó a végkielégítés szempontjából: a felmondás közlése vagy a munkaviszony megszűnésének időpontja? – kérdezte olvasónk. Hajdu-Dudás Mária munkajogász szakértőnk válaszolt.

A végkielégítésre való jogosultság feltétele, hogy a munkaviszony a felmondás közlésének (vagy a munkáltató jogutód nélküli megszűnésének) időpontjában álljon fenn a meghatározott tartamban.

A végkielégítésre való jogosultság esetén a felmondás időpontja a mérvadó. Tehát például, ha 2014. január 28-án a munkavállalónak 2 év 11 hónap munkaviszonya van, és ezen a napon közli vele a munkáltató a felmondást, hiába lesz összesen 3 éves munkaviszonya a 30 napos felmondási idő elteltével, nem lesz jogosult az egyhavi végkielégítésre.

Fontos megemlíteni azt is, hogy nem jár végkielégítés, ha a felmondás indoka a munkavállaló munkaviszonnyal kapcsolatos magatartása vagy nem egészségi okkal összefüggő képessége. Azaz a végkielégítésre való jogosultság feltétele az, hogy a munkáltató felmondására a működésével összefüggő okból kerüljön sor.

Nem jár végkielégítés továbbá a munkavállalónak, ha a felmondás közlésének (vagy a munkáltató jogutód nélküli megszűnésének) időpontjában nyugdíjasnak minősül (az Mt. 294. § (1) bekezdés g) pontja alapján).

Azt is tudni kell továbbá, hogy a végkielégítésre jogosító időtartam szempontjából nem kell figyelembe venni azt az egybefüggően legalább harminc napot meghaladó időszakot, amelyre a munkavállalót nem illette meg munkabér. Kivétel e főszabály alól a szülési szabadság és a gyermek ápolása, gondozása céljából igénybe vett fizetés nélküli szabadság, továbbá a tényleges önkéntes tartalékos katonai szolgálatteljesítés céljából igénybe vett fizetés nélküli szabadság három hónapot meg nem haladó időtartama.

A végkielégítés mértéke az Mt. szerint:

a) legalább három év esetén egyhavi,
b) legalább öt év esetén kéthavi,
c) legalább tíz év esetén háromhavi,
d) legalább tizenöt év esetén négyhavi,
e) legalább húsz év esetén öthavi,
f) legalább huszonöt év esetén hathavi távolléti díj összege.

Az a)-b) pontban meghatározott mérték egyhavi, a c)-d) pontban meghatározott mérték kéthavi, az e)-f) pontban meghatározott mérték pedig háromhavi távolléti díj összegével emelkedik, ha a munkavállalót a rá irányadó öregségi nyugdíjkorhatár betöltését megelőző öt éven belül bocsátják el.