Ilyen a felelős pénztárkezelés

Megosztás Tetszik

A pénztár kezeléséért egyszemélyi felelősséggel tartozó munkavállalónak nem róható fel azon magatartása, hogy a felettesével történt szóváltást követően utasítás ellenére a pénzkezelési szabályzatban foglaltak betartása nélkül nem adja át a páncélszekrény kulcsát – mondta ki a Kúria.

A perbeli ügyben a felperesi munkavállaló 2010. január 5-étől állt az alperes munkáltató alkalmazásában, 2011 novemberétől a szakszervezeti titkár mellett látott el titkárnői feladatokat.

A munkakörébe tartozott a szakszervezeti iroda teljes adminisztrációja, a készpénzállomány és a számlák kezelése, a könyvelőkkel való kapcsolattartás, a tagdíjnyilvántartás, a tagoktól a tagdíj beszedése, a velük való kapcsolattartás, a segélyek intézése, valamint a szakszervezet vállalkozásával kapcsolatos ügyek intézése.

A felperes munkaviszonyát az alperes 2013. május 28-án kelt intézkedésével 30 napos felmondási idővel 2013. július 7-jével felmondással megszüntette. A felmondás indokolása szerint a felperes 2013. május 23-án a munkáltatói jogkör gyakorlójának szóbeli figyelmeztetésekor minősíthetetlen hangnemben fejezte ki egyet nem értését, veszekedést kezdeményezett.

Ezt követően 2013. május 24-én felettese tisztázni kívánta a felperessel a vitát, illetve felajánlotta a közös megegyezéses jogviszony-megszüntetést, mivel az együttműködés meghiúsulni látszott. A felperes ezen ajánlatot nem fogadta el, ismételten minősíthetetlen hangnemben beszélt a munkáltatói jogkör gyakorlójával, majd a munkaidő lejártát megelőzően felszólítás ellenére a szekrényeket – amelyekben a munkáltató működéséhez nélkülözhetetlen okiratok, illetve a munkáltató házipénztára volt – lezárta, és a kulccsal távozott.

A munkáltatói jogkör gyakorlója 2013. május 27-ére egyeztetést kezdeményezett, amelyen a felperes nem jelent meg, a kulcsokat nem adta át, így a munkáltató kénytelen volt a saját tulajdonában lévő szekrények zárát feltörni, hogy hozzájusson a munkavégzéshez szükséges okiratokhoz és a házipénztárhoz. A felperes terhére rótta továbbá, hogy a minimálisan elvárható együttműködési kötelezettségét sem teljesítette a munkaviszonyával összefüggésben, ezáltal a működésben fennakadást okozott.

A felperes keresetében a felmondás jogellenességére tekintettel az Mt. 82. § (2) bekezdésében foglalt jogkövetkezmények alkalmazását kérte, továbbá végkielégítés iránti igényt is előterjesztett. Öt munkanapra járó 36 985 forint felmondási időre járó távolléti díj megfizetését is igényelte.

A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság ítéletével a felmondás jogellenességére tekintettel kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek elmaradt jövedelem címén kártérítést, végkielégítést, valamint felmondási időre járó távolléti díjat és perköltséget.

Az alperes fellebbezése folytán eljárt Fővárosi Törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét fellebbezett részében, a jogalapot illetően helybenhagyta. Az összegszerűség vonatkozásában részben megváltoztatta, a felperes keresetleszállítására tekintettel az elmaradt jövedelem címén megítélt kártérítés összegét mérsékelte.

A Kúria az ügyben rögzítette, hogy a felperes és a munkáltatói jogkör gyakorlója közötti nézeteltérés körülményeit, a felperes ekkor tanúsított magatartását az alperes ítéleti bizonyossággal megállapíthatóan nem igazolta annak ellenére, hogy a felmondásban szereplő indokok valóságát és okszerűségét neki kellett bizonyítania. A bizonyítatlanság pedig az ő terhére értékelendő.

Az alperes megalapozatlanul állította, hogy a felperes rosszullétre hivatkozással indokolatlanul távozott a munkaidő lejárta előtt legfeljebb 30 perccel a munkahelyéről. A felperes közölte felettesével a rossz közérzetét, majd a következő munkanapon az orvos betegállományba vette. Annak pedig nincs kiemelt jelentősége, hogy a felperes távozásakor betegségre és nem rossz közérzetre hivatkozott, mivel az egészségi állapotát jelölte meg távozása okául, és ennek tényét orvos igazolta.

Önmagában az a körülmény, hogy a felperes távozásakor a felettesével azt közölte, hogy „erre most nem ér rá”, nem alapozza meg a jogviszony-megszüntetés jogszerűségét, különös figyelemmel arra, hogy a felettes tekintélyét csorbító magatartást a felmondás nem tartalmazta, ezt csak a felülvizsgálati kérelem állítja.

Az eljáró bíróságok helyesen állapították meg, hogy a felperes az Mt. 54. §-ában foglaltakat nem sértette meg, amikor távozásakor – a pénzkezelési szabályzat előírásainak megfelelően – nem adta le a páncélszekrény, illetve a szekrény kulcsait, mert egyszemélyi felelőse volt a pénztár kezelésének, elszámolási kötelezettséggel tartozott.

A munkáltatóijogkör-gyakorló nem adta alapos indokát annak, hogy miért vette volna el a felperestől a kulcsokat, azáltal megszegve a belső szabályzatokat. A munkáltató nem bizonyította, hogy olyan okmányokhoz vagy kimutatásokhoz nem fért hozzá, amelyek indokolttá tették azon intézkedését, hogy a felperes betegállományának első délelőttjén feltörjék a szekrény zárjait.

A döntés elvi tartalma: a pénztár kezeléséért egyszemélyi felelősséggel tartozó munkavállalónak nem róható fel azon magatartása, hogy a felettessel történt szóváltást követően annak kellően nem indokolt, a szokásokkal ellentétes utasítása ellenére – a pénzkezelési szabályzatban foglaltak betartása, átadás-átvétel nélkül – nem adta le a páncélszekrény kulcsát (Mt. 54. §, Mt. 64. §).

Forrás: Kúria Sajtó, Tájékoztató a Kúria Mfv. I. tanácsa által tárgyaláson elbírált Mfv. I. 10 300/2016. számú, felmondás jogellenességének megállapítása tárgyában hozott határozatról