Fizetési meghagyás: ilyen esetekben alkalmazhatja a munkáltató

Megosztás Tetszik

A munkaügyekben alkalmazható fizetési meghagyásos eljárás részletszabályairól érdeklődött olvasónk. Dr. Hajdu-Dudás Mária munkajogász ügyvéd válaszolt.

Olvasónk a következőkben részletezte kérdését: A fizetési meghagyásos eljárásról szóló törvény (Fmh.) lehetővé teszi munkaügyekben is fizetési meghagyás benyújtását, de csak korlátozott esetekben. Tudnának a különböző esetekre (lehet, nem lehet) néhány példát felsorolni? Például munkavállalói jogellenes felmondás: - jogkövetkezmény (pénzösszeg) - kártérítés (mivel nem jelent meg többet, kár keletkezett, vagy nem adta le eszközeit). Más: - versenytilalmi megállapodás megsértése (itt lehet olyan, hogy még tart a munkaviszony, de olyan is, hogy már nem) - tanulmányi szerződés - munkakörét nem adta át (Mt. 80. § körülire gondolok). Ha esetleg van még? Ismerem a felszólítás és a végrehajtási záradék lehetőségét, de szeretnék ezzel kapcsolatban is többet tudni.

SZAKÉRTŐNK VÁLASZA

I. Ahogyan arra nagyon helyesen utalt, hogy a 2009. évi L. törvény 3. § (4) bekezdése szerint a munkaviszonyból származó pénzkövetelés iránti igény fizetési meghagyás (fmh) útján csak akkor érvényesíthető, ha az ügy tárgya nem

1. a jogviszony keletkezése, módosulása, megszűnése vagy
2. a munkaviszonyból származó kötelezettségeknek a munkavállaló által történt vétkes megszegése miatt alkalmazott jogkövetkezmény, illetve
3. fegyelmi vétség miatt alkalmazott jogkövetkezmény.

A jogintézmény célja, hogy az előreláthatólag nem vitatott igények peren kívül nyerjenek gyors elintézést, ami nemcsak a bíróságot tehermentesíti, de a felek számára is kedvező mind az időtartama, mind költségvonzata szempontjából.

Az 1. csoportba tartoznak az olyan jellegű jogviták, amikor például a munkáltató nem foglalta írásba a munkaszerződést, és vitatott a munkaviszony létrejöttének ténye, napja, vagy egyéb lényeges eleme, továbbá például amikor bármelyik fél jogellenesen szünteti meg a munkaviszonyt a másik fél álláspontja szerint. Ezekben az esetekben azon döntésig, hogy mikor mi történt a felek között, pontosan milyen tényállás alapján, csak hosszas bizonyítási eljárás lefolytatását követően lehet eljutni, tanúk meghallgatása, okirat megvizsgálása eredményeként.

Ebbe a körbe tartozik az az eset is, ha a munkavállaló szünteti meg a munkaviszonyát, és felmondása ellenére a felmondási időt nem dolgozza le, vagy nem megfelelően indokolja az azonnali hatályú felmondást, határozott idejű munkaviszonyát nem a törvényben foglaltak szerinti indokolás mellett szünteti meg. Ilyenkor eljárása jogellenes munkaviszony megszüntetésnek minősül. Ennek során a jogkövetkezmény (felmondási időre járó távolléti díj) és az okozott kár megtérítése iránti igény kizárólag munkaügyi bíróságon érvényesíthető. Ha a munkáltató csak a munkakör szabályszerű átadásának elmulasztásából eredően akar kárigényt érvényesíteni és nem kéri a jogellenes munkaviszony-megszüntetés szabályainak megfelelően alkalmazását, noha ez összefügg a munkaviszony megszűnésével, mégsem kifejezetten ez lenne a tárgya, hanem a kártérítési igény, így kezdeményezhető az fmh.

A versenytilalmi megállapodás megsértéséből eredő igény érvényesíthető fizetési meghagyás útján (például a munkáltató kamatokkal növelt mértékben visszaköveteli kifizetett összeget és / vagy kötbér iránti igényét is érvényesíti).

A tanulmányi szerződés megszegése esetén szintén nyitva áll az fmh kezdeményezésének lehetősége a munkáltató előtt.

Értelemszerűen nem lehet közvetlenül közjegyzőhöz fordulni az Mt. 287. § szerinti esetekben (30 napon, illetve 3 éves elévülési időn belüli keresetindítás, közös megegyezés megtámadása). Tipikusan kérhető azonban az FMH kibocsátása, ha jogalap nélkül utalt bért a munkáltató a dolgozónak és ő nem akarja visszafizetni, továbbá a munkavállaló károkozása esetén.

A 2. csoportba azok az Mt. 56. § szerinti eset tartozik.  A vétkes kötelezettségszegés eseteit a törvény nem sorolja fel tényállásszerűen, azok meglehetősen tág kört képeznek, a törvény többek között az általános magatartási szabályoknál, illetve a munkaszerződés teljesítése cím alatt foglalja össze, de például a munkavédelmi törvény is tartalmaz előírásokat (gyakorlatilag a munkavállalót terhelő valamennyi fő- és mellékkötelezettség beletartozik). A legenyhébb szankciónak a figyelmeztetés, a megrovás tekinthető. Hátrányos jogkövetkezmény lehet a munkáltató által egyoldalúan megállapított anyagi juttatásból (például jutalomból, prémiumból) való kizárás. Súlyát tekintve a legsúlyosabb és leginkább visszatartó hatású a vagyoni jellegű hátrány (bírság), mely összességében nem haladhatja meg a munkavállaló egyhavi alapbére összegét (ezt elbírált kötelezettségszegésenként kell érteni).

A 3. csoport külön magyarázatot nem igényel.

II. Amennyiben a munkáltatónak követelése áll fenn a munkavállalóval szemben, azokat, melyek nem érik el a minimálbér háromszorosát, fizetési felszólítással is érvényesítheti. A fizetési felszólítást írásba kell foglalni. Ez egy egyoldalú jognyilatkozat, melyben a munkavállalót ki kell oktatni a jogorvoslati jogárál is, így arról, hogy 30 napon belül bírósághoz kell fordulnia, ha a felszólításban foglalt követelést nem ismeri el.

Ha a munkavállaló ezen a határidőn belül nem fordul bírósághoz, kérhető a felszólítás végrehajtási záradékkal történő ellátása. Önmagában az a tény, hogy a fizetési felszólítást nem támadta meg a munkavállaló, még nem teremt jogalapot a munkabérből történő levonásra (tehát szükséges rá a végrehajtási záradék). Ha a munkavállaló a fizetési felszólítással szemben bírósághoz fordul, akkor a peres eljárásban a munkáltatónak kell tehát bizonyítani az abban foglaltak jogszerűségét. Lényeges, hogy önmagában az a tény, miszerint a fizetési felszólítást nem támadta meg a munkavállaló, még nem teremt jogalapot a munkabérből történő levonásra, ahhoz szükséges a fizetési felszólítás végrehajtási záradékkal történő ellátása.