Fizetés nélküli szabadság hatása csedre, gyedre, táppénzre – a koronavírus első hullámának tapasztalatai

Megosztás Tetszik

A nyár folyamán sok olyan várandós munkavállalóval találkoztam, akik a koronavírus első hullámának időszakában, márciustól, áprilistól vagy akár májustól fizetés nélküli szabadság kivételére kényszerültek, majd nem sokkal utána tudták meg, hogy kisbabát várnak. A legtöbben nehéz helyzetbe kerültek, ezért érdemes megvizsgálni, mit tehet másképpen a munkáltató ősszel, amikor a második hullám hasonló szituációkat eredményezhet.

Vizsgáljuk meg először a fizetés nélküli szabadságot, milyen jogszabályok vonatkoznak rá a munka törvénykönyve (a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény [Mt.]) szerint! Vannak olyan esetek, amikor kötelező engedélyezni a fizetés nélküli szabadságot, amennyiben a munkavállaló kéri, egyébként pedig a munkáltató bármilyen esetben megadhatja annak a lehetőségét, hogy a munkavállaló fizetés nélküli szabadságra menjen. A 128. paragrafus alapján:

128. § (1) A munkavállaló gyermeke harmadik életéve betöltéséig – a gyermek gondozása céljából – fizetés nélküli szabadságra jogosult, amelyet a munkavállaló kérésének megfelelő időpontban kell kiadni.

(2) A munkavállaló – örökbe fogadott gyermeke gondozása céljából – a gyermek gondozásba történő kihelyezésének kezdő időpontjától számított három évig, három évesnél idősebb gyermek esetén hat hónapig fizetés nélküli szabadságra jogosult, amelyet a munkavállaló kérésének megfelelő időpontban kell kiadni.

(3) A munkavállaló a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény 42/G. §-a szerinti gyermekgondozási díj időtartamára fizetés nélküli szabadságra jogosult.

130. § A munkavállalónak gyermeke személyes gondozása érdekében – a 128. § (1) és (2) bekezdésében foglaltakon túl – fizetés nélküli szabadság jár a gyermek tizedik életéve betöltéséig a gyermekgondozást segítő ellátás folyósításának tartama alatt.

Ha tehát gyermekünk gondozása céljából szeretnénk fizetés nélküli szabadságra menni, akkor a fenti esetekben erre a munkáltató mérlegelése nélkül lehetősége van a munkavállalónak. Van még két kötelező eset, amely során a fizetés nélküli szabadság megadása kötelező:

131. § (1) A munkavállalónak hozzátartozója tartós – előreláthatólag harminc napot meghaladó – személyes ápolása céljából, az ápolás idejére, de legfeljebb két évre fizetés nélküli szabadság jár.
(2) A tartós ápolást és annak indokoltságát az ápolásra szoruló személy kezelőorvosa igazolja.

132. § A munkavállalónak fizetés nélküli szabadság jár a tényleges önkéntes tartalékos katonai szolgálatteljesítés tartamára.

Az önkéntes tartalékos katonai szolgálatteljesítésen kívül tehát elsősorban valamilyen gondozási, ápolási feladatra köteles a munkáltató elengedni a munkavállalót, amely a pandémia idején hatványozottan fordult elő – lévén sok szülő nem tudta máshogyan megoldani a gyermekeinek felügyeletét, gondozását bölcsődei, óvodai, iskolai felügyelet híján.

Olvassa tovább cikkünket, hogy milyen hatással van a 30 napnál hosszabb fizetés nélküli szabadság az egészségbiztosítás pénzbeli ellátásaira, és mit tehet ilyen esetben a munkavállaló és munkáltató, ha kiderül, hogy a munkavállaló várandós!