Felmondtak a nyugdíjasnak minősülő dolgozónak, a Kúria döntött

Megosztás Tetszik

A munkaviszony munkáltatói felmondása a tényállás alapján akkor is visszaélésszerű joggyakorlásnak minősülhet, ha a törvény szerint a munkaviszony indokolás nélkül megszüntethető – mondta ki a Kúria.

A Kúria sajtóközleménye szerint az Mfv. X. 10.144/2020. számú ügyben a munkáltató 2017. augusztus 3-án kelt intézkedésével 2017. szeptember 7-ével felmondással megszüntette a nyugdíjasnak minősülő felperes munkaviszonyát, amit a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 66. § (9) bekezdése alapján nem volt köteles indokolni.

A felperes keresetében 12 havi távolléti díja összegének megfelelő mértékű kártérítés megfizetésére kérte kötelezni az alperest, arra figyelemmel, hogy a munkáltató joggal való visszaélést követett el a jogviszonya megszüntetésekor. Álláspontja szerint azért érte retorzió, mert ő adta át a diszpécserek által írt petíciót a munkáltatói jogkör gyakorlójának, aki emiatt bosszút állt azért, hogy elvegye a munkatársai kedvét a munkavállalói jogos érdekek érvényesítésétől.

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Előadta, hogy a nyugdíjasnak minősülő munkavállaló munkaviszonyát indokolás nélkül szüntethette meg. A felmondás jogát nem gyakorolta visszaélésszerűen, az megfelelt a jóhiszemű és tisztességes eljárás követelményének.

A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével kötelezte az alperest a munkaviszony jogellenes megszüntetése okán kártérítés megfizetésére. Az alperes fellebbezése folytán eljárt ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

Az alperes felülvizsgálati kérelmében előadta, hogy amennyiben a jogszabály lehetőséget biztosít arra, hogy a munkáltató indokolás nélkül felmondással szüntesse meg a munkavállaló munkaviszonyát, úgy a joggal való visszaélés lehetősége kizárt, a munkavállaló munkaviszonya bármilyen indokkal vagy akár indok nélkül is megszüntethető a jogszabály felhatalmazása alapján. Amennyiben a munkáltató nem köteles indokolni a felmondást, a joggal való visszaélés fogalmilag kizárt. Erre tekintettel az első- és másodfokú ítélet sérti az Mt. 66. § (9) bekezdését.

A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta, és a következő elvi kérdésben döntött. A munkaviszony munkáltatói felmondása a feltárt tényállás alapján akkor is visszaélésszerű joggyakorlásnak minősülhet, ha a törvény szerint a munkaviszony indoklás nélkül megszüntethető [Mt. 7. § (1) bekezdés].

Ennek megfelelően alaptalanul állította az alperes felülvizsgálati kérelmében, hogy amennyiben a jogszabály lehetőséget biztosít arra, hogy a munkavállaló munkaviszonya indokolás nélkül kerüljön megszüntetésre, a joggal való visszaélés fogalmilag kizárt. Így az eljárt bíróságok helytállóan vizsgálták az alperes magatartását abban a körben, hogy az megfelelt-e az Mt. 7. §-ában foglalt követelményeknek.

Az alperes azon állítását, miszerint már a petíció benyújtását megelőzően döntöttek arról, hogy a felperes jogviszonyát meg kívánják szüntetni, és pusztán a keresőképtelenségére figyelemmel nem tudták közölni vele korábban ezt a munkáltatói döntést, cáfolja az a körülmény, hogy a 2017. július 25-iíég elkészített „diszpécserek szolgálati beosztása” megnevezésű okiratban a felperest a teljes augusztusi hónapra munkavégzésre osztották be, amiből kitűnően teljes hónapban számítottak a munkavégzésére.

Megalapozatlanul állította az alperes azt is, hogy a munkáltatónál megvalósuló létszámcsökkentésre figyelemmel került sor a felperes munkaviszonya megszüntetésére, mivel a felmondás közlése előtt három nappal még diszpécseri munkakör betöltésére vonatkozó felhívást tett közzé – olvasható a kuria-birosag.hu-n.