Felmondott a várandós nőnek: majd a Kúriáig vitte az ügyet

Megosztás Tetszik

A munkáltató felmondott a várandós nőnek, akinek kártérítési követelését másodfokon is megítélte a bíróság. A munkáltató felülvizsgálati kérelemmel a Kúriához fordult.

A felperes 2009. szeptember 17-étől állt az alperes alkalmazásában irodai asszisztensként. 2012. október 9-én a munkáltatói jogkörgyakorló vezérigazgató közölte vele, hogy a munkaviszonyát rendes felmondással kívánja megszüntetni. A felperes ekkor előadta, hogy várandós, majd visszament a munkahelyére, a vezérigazgató pedig jogi tanácsot kért. Miután a jogász közölte, hogy a munkaviszony megszüntetésnek nincs akadálya, a munkavállaló a felmondást aláírta. Ennek indokolása szerint a munkakörébe tartozó feladatok átszervezésre kerültek, további foglalkoztatására pedig nincs mód, a tevékenység kisebb létszámmal is elvégezhető.

A felperes a keresetében a munkáltató felmondása jogellenességére tekintettel kártérítés megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Az elsőfokú bíróság ítéletével a munkaviszony jogellenes megszüntetését  állapította meg.

Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

Az alperes felülvizsgálati kérelme nem megalapozott.

A felülvizsgálati eljárásban is irányadó tényállás szerint a felperes 2012. október 9-én értesült a munkáltatói jogkörgyakorlójától arról, hogy a jogviszonya megszüntetésre kerül. A munkavállaló ekkor haladéktalanul tájékoztatta a munkáltatót a várandós állapotáról, aki ennek ellenére a jogviszony megszüntetéséről döntött az Mt. 65. §-ának (3) bekezdés a) pontjában, és (5) bekezdésében foglaltak ellenére.

A 17/2014. (V.30.) AB határozat 37. pontja egyértelműen rögzíti, hogy „...a tájékoztatási kötelezettség korlátozza a gyermeket vállaló munkavállalók magánélethez való jogát, az nem választható el az elérni kívánt céltól, a többletvédelem érvényesítésétől. Ennek értelmében a magánszférába tartozó adatokról való tájékoztatás csak akkor szükséges, ha a felmondási védelem érvényesítése szempontjából releváns esemény (felmondás közlése) bekövetkezik, de legalább a munkaviszony megszüntetésének munkáltatói szándéka megnyilvánul”.

Az a körülmény, hogy a felmondást megelőzően hónapokkal korábban az alperes tények, részletek és megfelelő tájékoztatás nélkül megemlítette az esetlegesen várható változásokat, és a felperes munkaviszonyának lehetséges megszüntetését, nem értékelhető úgy, mint a munkaviszony megszüntetésére irányuló kifejezett szándék. Az alperes a felülvizsgálati kérelmében maga is arra hivatkozott, hogy a tájékoztatás „alakszerűtlen és konkrétumokat nélkülöző volt”, így az semmiképpen sem értékelhető úgy, mint a munkáltatói akarat egyértelmű kifejezése.

Az Mt. 18. §-a a tájékoztatás általános szabályait írja elő, míg az Mt. 65. § (5) bekezdése a várandósságról való tájékoztatás speciális szabályait tartalmazza. Ezen törvényi előírásnak a felperes eleget tett, a felmondás joghatályos, írásba foglalt közlését megelőzően munkáltatóját tájékoztatta arról, hogy gyermeket vár, így az alperes számára biztosította a jogellenes jogviszony megszüntetés elkerülését. Az Mt. 18. § (2) bekezdésének jogsértő mellőzésére tehát az alperes a felülvizsgálati kérelmében alaptalanul hivatkozott.

A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján.