Milliókért perelték a munkáltatót. A Kúria döntött

Megosztás Tetszik

Vezető állású munkavállalókat megillető prémium kifizetésének részbeni elmulasztása ügyében folytatott perben döntött a Kúria.

A felperesek vezető állású munkakörben álltak az alperes, illetve jogelődje alkalmazásában. Munkaszerződésükben, illetve annak módosításában rögzítették, hogy az éves alapbérük 70 százalékában jogosultak prémiumra. 2010. évre a prémiumkiírás mindkét felperes vonatkozásában megtörtént, és a munkáltató az adott évre a prémium 50 százalékát megfizette. 2011. és 2012. évekre a munkáltató nem írt ki prémiumfeltételeket a felpereseknek, és prémium fizetésére sem került sor.

A felperesek keresetet nyújtottak be, melyben a III. rendű felperes 8 610 000 forint, míg a IV. rendű felperes 8 106 000 forint 2010., 2011. és 2012. évekre járó prémium megfizetésére kérte kötelezni az alperest késedelmi kamattal együtt. Tekintettel arra, hogy 2010. évben a kitűzött prémiumfeladatokat teljesítették, azonban a nekik járó prémium összegének csak 50 százalékát fizette meg a munkáltató, míg 2011. és 2012. évre prémium kitűzés nem történt, és ezért prémium kifizetésekre sem került sor.

Az alperes a keresetek elutasítását kérte arra hivatkozva, hogy a munkaszerződésben történt megállapodás önmagában semmiféle fizetési kötelezettséget nem keletkeztetett. Hivatkozott továbbá arra, hogy a köztulajdonban álló gazdasági társaságok takarékosabb működéséről szóló 2009. évi CXXII. törvény (Kgttv.) a kihirdetése napját (2009. november 26.) követő nyolcadik napon hatályba lépett. Ennek 5. § (2) bekezdése határozta meg, hogy ki milyen feltétel mellett jogosult prémiumot adni, és a társaság vezető beosztású munkavállalói milyen esetben tarthatnak erre igényt.

A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével a felperesek keresetének helyt adott. Megállapította, hogy az a körülmény, hogy a prémium kitűzése során a munkáltató olyan prémiumfeladatokat határozott meg a felperesek számára, amely egyébként munkaköri kötelezettségükbe tartozott, a felperesek terhére nem írható. A munkáltatónak lehetősége lett volna egyéb feladatokat előírni a számukra, vagy a kifizetést az eredmény eléréséhez kötni, azonban ezt nem tette meg, így erre alappal nem hivatkozhatott.

A törvényszék az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta és a III. rendű felperest megillető prémium összegét leszállította, továbbá módosította az alperest terhelő perköltség és eljárási illeték mértékét is, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet.

A Kúria a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és a felperesek keresetét elutasította.

Megállapította, hogy a korábban egységes joggyakorlat alapján prémium a munkaszerződésben is megállapítható. A munkaszerződésben kikötött prémium fizetését a munkáltató prémiumfeladat kitűzéséhez és teljesítéshez kötheti. Ha azonban ezt elmulasztja, erre mint kizáró okra nem hivatkozhat, és az általa megígért juttatást megfizetni köteles (BH 1997.257., 2002.158.).

A köztulajdonban álló gazdasági társaságok takarékosabb működésére figyelemmel 2009. december 4-én hatályba lépett a Kgttv., amely a köztulajdonban álló gazdasági társasággal munkaviszonyban álló vezető tisztségviselő tekintetében jelentős korlátozásokat tartalmaz. Teljesítménykövetelményként az üzleti terv fő számainak teljesítése mellett csak olyan feltétel határozható meg, amelynek teljesítése a munkakör elvárható szakértelemmel és gondossággal való ellátásán túlmutató, objektíve meghatározó teljesítményt takar.

A terjedelmes iratanyag alapján a Kúria az alábbi elvi kérdésben döntött:

Megállapítható, hogy míg korábban a jogszabály nem tartalmazott speciális rendelkezéseket a prémium kiírása feltételeinek meghatározása körében, úgy a Kgttv. hatályba lépése után az e törvény hatálya alá tartozó munkavállalók esetében csak a jogszabályi rendelkezés figyelembevételével kerülhetett sor prémiumfeltételek kiírására és azok teljesítése esetén a prémium kifizetésére. A Kgttv. hatálya alatt álló munkáltatóknál az érintett munkavállalók tekintetében a törvény hatályba lépése előtti bírósági gyakorlat ennek megfelelően a továbbiakban nem tekinthető irányadónak.