Évekig nem kaptak bért, azt sem tudták, hogy munkaviszonyukat megszüntették

Megosztás Tetszik

Különös munkajogi perben hozott ítéletet a Kúria. A munkáltatói döntésekre késve reagáló felperesek állítása szerint évekig nem kaptak fizetést és nem tudták, hogy munkaviszonyukat megszüntették.

Az I.r. felperes 1997. január 1-jétől, a II.r. felperes 1994. június 1-jétől állt az alperes alkalmazásában. Az alperesnél végzett tevékenységükért a felperesek 1999. december 31-éig részesültek munkabérben, ezt követően a bérjegyzékben foglaltakkal ellentétben fizetést nem kaptak. A felperesek munkaviszonyát az alperes 2003. április 3-án közös megegyezéssel kívánta megszüntetni, a felperesek azonban ehhez nem járultak hozzá, a megállapodásban foglaltakat aláírásukkal igazoltan nem fogadták el.

A felperesek 2005 áprilisában szereztek arról tudomást, hogy az alperes 2003. április 3-án az alá nem írt közös megegyezés alapján munkaviszonyukat megszüntette, ezzel összefüggésben 2005. szeptember 20-án magánokirat-hamisítás miatt feljelentést tettek. 2006. május 23-án az alperes ellen fizetési meghagyás kibocsátását kérték elmaradt munkabérük megfizetése érdekében annak kamataival együtt. A bíróság a fizetési meghagyásos eljárást az elévülés vizsgálata céljából peres útra utasította. A felperesek első ízben 2007. április 3-án kérték a munkaviszonyuk jogellenes megszüntetésének megállapítását, előadva, hogy az alperesnél folyamatosan munkát végeztek.

Az elsőfokú bíróság az I. és a II.r. felperes keresetét elutasította. A felperesek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét  helybenhagyta.

A felperesek felülvizsgálati kérelme nem alapos – állapította meg a Kúria.

Az eljáró bíróságok helytállóan fejtették ki, hogy a felek között a jogviszony közös megegyezéssel történő megszüntetésére nem jött létre megállapodás, tekintettel arra, hogy a felperesek azt nem írták alá. Az alperes ennek ellenére 2003. április 3-án a jogviszonyukat megszüntette, őket a hatóságoknál kijelentette. Mindebből az a következtetés vonható le, hogy a munkáltató jogellenesen szüntette meg a felperesek munkaviszonyát.

A felperesek a munkaviszony jogellenes megszüntetésének megállapítása és annak jogkövetkezményei alkalmazása iránti kereseti kérelmüket először a 2007. április 3-án tartott tárgyaláson terjesztették elő, mint keresetmódosítást. Ebben az időpontban azonban már eltelt a 3 éves elévülési határidő [Mt. 11. § (1) bekezdés].

A felperesek azonban igazolhatóan legkésőbb 2005. szeptember 20-án szereztek tudomást a jogellenes megszüntetés tényéről, az általuk tett feljelentés időpontjában ez már bizonyosan megtörtént. Az elévülés nyugvását az Mt. 11. § (3) bekezdése alapján akkor lehet megállapítani, ha a fél az igényét menthető okból nem tudja érvényesíteni, azonban ebben az esetben is az akadály megszűnésétől számított 6 hónapon belül kell élnie az igényérvényesítéssel, ha az elévülés eltelt, vagy abból 6 hónapnál kevesebb idő van hátra.

Ez a 6 hónapos határidő 2006. március 20-án lejárt, azonban figyelemmel a jogellenes megszüntetés 2003. április 3-ai időpontjára, ekkortól számított 3 évig, vagyis 2006. április 3-áig élhettek a felperesek a keresetindítás jogával a jogellenes jogviszony megszüntetéssel összefüggésben. A keresetüket azonban csak 2007. április 3-án terjesztették elő.

A felperesek munkaviszony megszüntetés jogellenessége és jogkövetkezményei, valamint elmaradt munkabér iránt terjesztették elő igényüket, és nem bűncselekménnyel okozott kár jogcímén kérték az alperes marasztalását. Ebből következően a 3 éves elévülési idő volt esetükben alkalmazandó, amelyről az eljáró bíróságok helyesen foglaltak állást.

Ezek a felperesi felszólítások az elévülés megszakítására sem voltak alkalmasak, mivel – mint ahogy azt a bíróságok helyesen fejtették ki – a megszakítás megköveteli a felszólításnál az írásbeliséget, és annak célzottnak kell lennie. Egyértelműen tartalmaznia kell a követelés tárgyát, jogcímét, összegét, és a megfizetésre történő felhívást, ennek megtörténtét pedig a felperesek bizonyítani nem tudták.