adozona.hu
Egyszerűsített foglalkoztatás: fontos Kúria-döntés a munkaadóknak
//test-adozona.hu/munkajog/Egyszerusitett_foglalkoztatas_tanulsagos_it_DE0GYA
Egyszerűsített foglalkoztatás: fontos Kúria-döntés a munkaadóknak
Tetszik
A munkáltató alkalmi munkavállalókat foglalkoztatott a megállapodás szerinti esetenkénti napi 10 óra tartamú munkaidőben, akként, hogy rendkívüli munkavégzésért díjazást nem fizetett, nem alkalmazta az egyszerűsített foglalkoztatásról szóló törvény (efo-törvény) melléklete szerinti munkaszerződés-mintát, és munkaidő-nyilvántartást sem vezetett. A munkavédelmi hatóság, majd valamennyi jogorvoslati lehetőség kimerítését követően a Kúria is megállapította, hogy a munkaadó eljárása jogszabálysértő volt. Nézzük meg az ügy tanulságait.
A munkáltató abban állapodott meg két munkavállalóval, hogy naponta 10 órát dolgoznak egyszerűsített foglalkoztatás keretében takarító, illetve asszisztens munkakörben. Előbbi dolgozót 14, utóbbit 8 alkalommal foglalkoztatta. A felek a munkaszerződésben rögzítették a napi 10 órás munkaidőt, illetve az adott napra fizetendő munkabér összegét.
A munkavédelmi hatóság a lefolytatott ellenőrzés eredményeként megállapította, hogy a fenti két munkavállaló foglalkoztatása jogsértő volt. A munkáltató a munkavállalóknak ugyanis csak az alapbért fizette ki, noha a nyolc óra feletti munkavégzés rendkívüli munkaidőben történő munkavégzésnek minősül, ezért 50 százalékos bérpótlékot kellett volna fizetni. Erre tekintettel a hatóság kötelezte a munkáltatót az elmaradt bérpótlékok megfizetésére.
A munkáltató a másodfokú hatóság fellebbezést elutasító határozatával szemben bírósághoz fordult. Érvelése szerint az egyszerűsített foglalkoztatás esetén nem alkalmazhatóak a munka törvénykönyve (Mt.) munkaidő-nyilvántartásra és a rendkívüli munkavégzésre vonatkozó rendelkezései. Azt a tényt nem vitatta, hogy jelen esetben nem álltak fenn a teljes napi munkaidő felemeléséhez szükséges feltételek. Erre nézve a törvény akként rendelkezik, hogy a teljes napi munkaidő a felek megállapodása alapján legfeljebb napi 12 órára emelhető, ha a munkavállaló készenléti jellegű munkakört lát el, vagy a munkáltató vagy a tulajdonos hozzátartozója.
A közigazgatási és munkaügyi bíróság a keresetét elutasította.
OLVASSA TOVÁBB cikkünket, amelyben részletezzük a Kúria döntését, amely számos fontos tanulsággal szolgál az alkalmi munkavállalókat foglalkoztató munkaadók számára.
A teljes cikkhez előfizetőink és az oldalunkon próbaregisztrálók (korlátozott ideig) férnek hozzá, ha email-címük és jelszavuk megadásával belépnek az oldalra.
Bér
Nyugdíj
Osztalék
Ingatlan illeték
Hozzászólások (4)
Kedves Toronicza Úr!
A jogalkotó alatt az Országgyűlést értettem, amikor elfogadta az Mt-t (a Közlönyben 2012.01.06. napján is azonos szövegezéssel jelent meg a 145.§ (1) és (2) bekezdése – 2013.08.01. napjával egészült ki a (3) bekezdéssel) és kifejezetten az Önnek írt válaszomban írtam le, nem a cikkben, jelezve, hogy ez a 145.§ (2) bekezdésére vonatkozik. Azaz jogalkotóként természetesen nem a Kúriára gondoltam, a Kúria csak megerősítette az értelmezést.
A cikk szerinti jogeset 2014-es, 2012.07.01. napja óta változatlan tartalommal van hatályban az Mt. 145.§ vonatkozásában, a Kúria döntése (BH 2017.1.30. , az ítélet száma: Mfv.II.10.048/2016.) a hatályos szabályok alapján született, és nem a régi Mt. idejében.
A rendkívüli munkavégzés díjazható szabadidővel a felek megállapodása alapján. Ez nem mond ellent annak, ha abban állapodnak meg, hogy átalányt kap cserébe a munkavállaló (hiszen akkor értelemszerűen nem állapodtak meg szabadidőben). Nem vitatom, nehéz előre megmondani, várhatóan mennyi túlórát fog elrendelni a munkáltató, ezért az átalány mértékét a feleknek egy hosszabb időszak alapulvételével kell meghatározniuk. Biztos vagyok benne, hogy sok esetben nem lesz pontos, számos visszaélésre ad lehetőséget, és szegény munkavállaló keresheti az igazát a bíróságon (noha az alábbi Mfv.II.10.228/2012/4. számú bírói döntés alapján az is aggályos számomra, hogy egyáltalán kifogásolhatja).
Amennyiben a pótlékátalány arányos részét kell meghatározni, arra az esetre az Mt. 136. § (3) bekezdésében foglalt szabályt, vagyis az alapbér meghatározott időszakra történő kiszámításának szabályát kell alkalmazni, e szerint tehát órákra szükséges lebontani a havi alapbért. E számítási szabály alkalmazása azért indokolt, mert a pótlékot is magában foglaló alapbér jogi természete megegyezik a pótlékokat nélkülöző alapbérével.
Határozott álláspontom, hogy a Vezinfo Kft. cikke az (1) bekezdés szerinti, bérpótlékot magába foglaló alapbérről ír (az „alapbéresített” kifejezés, de a tartalma is erre utal).
Mostmár nagyon kíváncsivá tett. Megnéztem a nálam fellelhető Kommentárokat.
- HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft. Kommentárja szerint: „Az átalány fizetése a felek megállapodásához kötött. Átalány meghatározására a rendkívüli munkavégzés ellenértékéül szolgáló, és a 143. §-ban szabályozott pótlék helyett is van lehetőség.”
- Opten Kft. Kommentárja szerint: „A felek bérpótlék helyett, illetőleg készenlét vagy ügyelet esetén a munkavégzés díjazását és a bérpótlékot is magában foglaló havi átalányt állapíthatnak meg (pótlékátalány). A törvény szövegéből az következik, hogy amennyiben ilyen megállapodás történik a felek között, úgy tételesen, tehát pótlékonként kell megállapítani az átalány összegét, tehát a munkaszerződésből ki kell tűnnie annak, hogy mely pótlék, illetőleg mely díjazás esetében milyen összegű átalányt állapítanak meg a felek. Az átalányfizetésre irányuló megállapodás azonban csak akkor érvényes a Kúria Mfv.II.10.752/2013/4. számú döntése szerint, ha felek pontosan meghatározzák, hogy a munkabér mekkora része kerül megállapításra a rendkívüli munkavégzés ellenértékeként mint átalány, és hozzávetőlegesen milyen mértékű rendkívüli munkavégzés ellentételezésére szolgál ez a bérrész. Ugyanis ha a felek erről nem rendelkeznek, akkor ez valójában a munkabérről történő munkavállalói lemondásnak minősül, ami az Mt. 163. § (1) bekezdése szerint tilos. A rendkívüli munkavégzés előrelátható mértékét azért kell belefoglalni az ilyen megállapodásba, hogy a munkavállaló azért, mert átalányként kerül részére elszámolásra és kifizetésre a pótlék, ne kerülhessen méltánytalan és számára sérelmes helyzetbe.” Továbbá „az Mfv.II.10.228/2012/4. számú határozatában azt mondja ki a Kúria, hogy amennyiben a felek utólagos eseti elszámolás helyett pótlékátalányban állapodnak meg, akkor ez azt feltételezi, hogy a megállapodáskor a jövőre nézve megbecsülik az adott időszakra eső túlmunka mennyiségét. Következésképpen a pótlékátalány összege utóbb nem kifogásolható azon az alapon, hogy a rendkívüli munkavégzés keretei között ténylegesen ledolgozott órák száma meghaladja a megállapodáskor figyelembe vett hozzávetőleges mértéket. Ennek az a magyarázata, hogy pótlékátalányban megállapodni fogalmilag lehetetlen e kalkuláció hiányában, márpedig az adott időszakkal és az adott időszakra eső kalkulált túlmunkaórák számával a munkavállalónak is tisztában kell lennie a megállapodáskor. Mivel ez csak egy lehetőség a felek érdekében a jogszabálytól való eltérésre, ezért amennyiben a munkavállaló a megállapodás idején vitatja e kalkuláció valósságát, akkor e megállapodás létre sem kell, hogy jöjjön, így pedig a bérpótlékok az Mt. szerint fizetendők.”
- Berke/Kis: „Kommentár a munka törvénykönyvéhez” szerint: „Az Mt. 145.§ (2) bekezdése alapján a felek a munkaszerződésben havi átalánydíjazásban is megállapodhatnak, amely magában foglalhatja az Mt. 140-143.§-ában rögzített valamennyi pótlékot, illetve a készenlét vagy ügyelet pótlékát és ezek időszakában ténylegesen végzett munka díjazását. Az Mt. az átalánydíjazásban való megállapodás lehetőségét szélesítette, hiszen a korábbi gyakorlatban vitás volt az, hogy egy pótlékok (különösen a műszakpótlék) helyettesítésére lehetőség volt-e átalány megállapítására. A rendkívüli munkavégzés esetében – a régi Mt. 147.§ (5) bekezdése alapján – megállapítható átalánydíjazás lehetősége nem volt vitás, noha kétségtelen volt az is, hogy ebben az esetben a munkavállaló esetleg a rendkívüli munka törvényes pótlékánál alacsonyabb díjazásra volt jogosult. A bérpótlékokat helyettesítő átalány csak a bérpótlék összegét foglalhatja magában (azt helyettesítheti), a munkavállaló (rendes) munkabérért nem”.
A Kommentárokat - nemcsak - általam nagyra tartott, tudásban, tapasztalatban messze felettem álló munkajogászok (bírók, gyakorló ügyvédek, egyetemi tanárok) készítették, így mindig hajlok arra, hogy elfogadjam az álláspontjuk, noha előtte én is kialakítom a sajátomat. Ez jelen esetben teljesen egyező.
Köszönöm a kedves szavait! Őszintén remélem, hogy még nagyon sokszor megtisztel a véleményével, logikus, tisztán levezetett érveléseivel!
Szép napot kívánok! Üdvözlettel: Hajdu-Dudás Mária
Tisztelt DR. Hajdu - Dudás Mária!
Értelmezésem szerint, az Mt. 145.§-ban kifejezetten a 140-142.§-ban meghatározott bérpótlékokat:140.§: vasárnap végzett munka pótlékai, 141.§. :műszakpótlék, 142.§: az éjszaka végzett munka pótléka lehet alapja a munkaszerződésben történő megállapodásban, figyelemmel az Mt. 136.§ (3) bek. arányosításra, átalányban az alapbérbe beépítve megállapítani. Az Mt. 143.§-a rendelkezik a napi munkaidőn felül elrendelt rendkívüli munkavégzés pótlékainak mértékéről,és a (2) bek. "A munkavállalónak ötven százalék bérpótlék vagy - munkaviszonyra vonatkozó szabály vagy a felek megállapodása alapján - szabadidő jár." Ez a pont azt támasztja alá, hogy a túlóráért bérpótlékot fizet, a munkáltató, vagy megállapodás alapján szabadidőt biztosít. Ez azt is kizárja, hogy ezen rendkívüli munkaidőben végzett munkáért bérpótlék átalányt adjon, vagy x nap szabadidő átalányt biztosítson, de a 145.§, a 143.§-t nem is engedi ebbe a körbe, jóllehet, hogy itt is bérpótlékként nevesíti, de az alapjogcím a napi, heti vagy havi, ill. munkaidőkereten felül elrendelt, elvégzett munka ellenértékét kell megfizetnie a munkáltatónak, különös figyelemmel az Ön által is említett garanciális szabály érvényesülésére tekintettel. A régi 1992. évi XXII. Tv.-ben volt lehetőség a túlórát átalányban megfizetni.
Kérdésem az, hogy a válasza utolsó bekezdésében irt:" a jogalkotó azonban úgy döntött", - mikor és ki, hogy mivel a főcím a Fontos Kúria döntés a munkaadóknak, kit ért ezen cikkben jogalkotónak, mert itt egy Kúria döntés mint örökérvényű igazságai szól a munkaadóknak, amely testület nem jogalkotó.
Az Alaptörvény 25. cikke szerint a Kúria Magyarország legfőbb bírósági szerve. A Kúria biztosítja a bíróságok jogalkalmazásának egységét, jogegységi határozatai a bíróságokra kötelezőek.
Véleményem szerint a bérpótlék és bérpótlék között lényegi különbség van ez esetben is, melyet a szakirodalom is alátámaszt:" Igy ha a munkavállaló alapbérében elismerésre kerülnek a kivételes körülmények, a bérpótlék nem jár. E megoldás ugyanakkor nem valamennyi, hanem csak a vasárnapi - és munkaszüneti napi munkáért, a több műszakos tevékenységért, és az éjszakai munkáért járó bérpótlék " alapbéresített" megállapítását teszi lehetővé." (Forrás: Vezinfo Kft Mt 2014 245.old.66.9)
Tisztelt Ügyvédnő! Évek óta előfizetője vagyok az adozona.hu és figyelemmel olvasom és használom a szakértői álláspontjait.
Tisztelettel: Toronicza István
Tisztelt Toronicza István Úr!
A jogeset már javában az új Mt. hatálya alatt, 2014-ben történt. El kell különíteni egymástól ugyanis az Mt. 145.§(1) és (2) bekezdését.
Az (1) bekezdésben a törvény lehetővé teszi, hogy a harminc százalékos műszakpótlék, a tizenöt százalékos éjszakai pótlék, stb. (Mt. 140-142.§ szerinti pótlékok) tételes elszámolása helyett az említett bérpótlékokat is magában foglaló alapbért állapítsanak meg a felek. A lényege tehát, hogy a felek az alapbérbe beépíthetik az említett pótlékokat. Ez a szabály tehát azt jelenti, hogy a felek a munkavállaló alapbérét a pótlék fizetését megalapozó különleges körülmények viszonylag gyakoribb előfordulására tekintettel magasabb mértékben állapítják meg, és így az alapbér a bérpótlékot is magában foglalja. Garanciális szabály azonban, hogy a rendkívüli munkavégzés díjazását azonban nem lehet ilyen módon meghatározni.
Ehhez képest a (2) bekezdés szerinti havi átalányban történő megállapodásra már a rendkívüli munka ellentételezése esetén is van lehetőség (a törvény szövege szerint: „bérpótlék helyett”, márpedig az Mt. 143.§ szerinti pótlék is annak minősül). Ez a felek kifejezett megállapodásához kötött, abban konkrétan azt is meg kell jelölni, hogy az átalány mely pótlék(ok) kiváltását szolgálja. Azaz nem elegendő azt írni, hogy a felek által kölcsönösen meghatározott pótlékátalány összege pl. 80.000,- Ft, hanem külön meg kell határozni, hogy ez mely bérpótlék jogcímén illeti meg a dolgozót. Ilyen megállapodás esetén a munkavállaló átalányként a munkaszerződésben meghatározott pótlékösszegre jogosult. A bérpótlékot helyettesítő átalány kizárólag a bérpótlék összegét foglalhatja magában, a munkavállaló munkabérét nem, azaz a rendes munkabért nem helyettesítheti.
Az átalány megállapítása során azonban követelmény, hogy a munkavállaló arányos díjazásra jogosult, nem kerülhet aránytalanul, lényegesen hátrányosabb helyzetbe a tételes elszámoláshoz képest (ilyen esetben ugyanis a megállapodás érvénytelennek minősül és a munkavállaló részére tételes elszámolás alapján jár a bérpótlék). A törvény nem ad pontos eligazítást az átalány meghatározása során, azt a felek megállapodására bízza a fenti, arányos díjazásra vonatkozó rendelkezés betartásával.
Amit Ön írt, az nagyon ésszerű, jóhiszemű és értem, hogy a munkavállalók védelme érdekében gondolja így. A jogalkotó azonban úgy döntött, hogy a túlmunka-átalányban való megállapodás jogszerű és érvényes, az aggályokat a fenti szabályokkal kívánja „eloszlatni”.
Az észrevételét köszönettel vettem, azonban az álláspontom fenntartom.
Üdvözlettel: Hajdu-Dudás Mária
Az egyszerűsített foglalkoztatással kapcsolatosan közöltekkel az alábbiakat jegyzem meg: A mai napon is hatályos 2012.évi I. Tv.- ben hivatkozások nem helytállóak, nevesítetten az hogy a szövegben " a Kúria -döntés örökérvényű igazságai (BH.2017.01.30) - a felek munkaszerződésben a munkavégzés díjazását és bérpótlékokat is magában foglaló havi átalányt állapíthatnak meg az Mt. 140-143.§-ra hivatkoztak. A hatályos törvényi szöveg erre nem ad felhatalmazást. "145. § (1) A felek a 140-142. §-ban meghatározott bérpótlékot is magában foglaló alapbért állapíthatnak meg.86
(2) A felek a munkaszerződésben
a) bérpótlék helyett,
b) készenlét vagy ügyelet esetén a munkavégzés díjazását és a bérpótlékot magában foglaló havi átalányt állapíthatnak meg.87
(3)88 A pótlékátalány arányos részének meghatározásakor a 136. § (3) bekezdését megfelelően alkalmazni kell."
A rendkívüli munka ellenértékét átalányban nem lehet meghatározni, azt tételesen kell elszámolni és megfizetni, - különös figyelemmel a rendkívüli munkavégzés éves korlátai miatt sem.
Tisztelettel javaslom a leközölt szöveg felülvizsgálatát és a hivatkozások pontosítását. Üdvözlettel: Toronicza István