Egyetemista foglalkoztatásának különös esete: többet is dolgozna, ha ráérne

Megosztás Tetszik

Szervizt üzemeltető kft. egyetemista munkavállalót foglalkoztat, időkeretben. Napi 4 órára van bejelentve és heti 20 órát dolgozik, egyenlőtlenül elosztva, ahogy az ideje engedi. Felmerült, hogy néha szívesen dolgozna többet, és igény is lenne a munkájára, de nem 50 százalékos túlórapótlék mellett, hanem normál fizetéssel szeretné fizetni a munkáltató a plusz óráit. Milyen foglalkoztatási formában lehetne őt alkalmazni, hogy a folyamatosan változó munkája alapbérként, pótlék nélkül legyen kifizethető? – kérdezte olvasónk. Dr. Kéri Ádám munkajogász szakértőnk válaszolt.

Szervizt üzemeltető kft. egyetemista munkavállalót foglalkoztat, időkeretben. Napi 4 órára van bejelentve és heti 20 órát dolgozik, egyenlőtlenül elosztva, ahogy az ideje engedi. Felmerült, hogy néha szívesen dolgozna többet, és igény is lenne a munkájára, de nem 50 százalékos túlórapótlék mellett, hanem normál fizetéssel szeretné fizetni a munkáltató a plusz óráit. Mivel előre semmilyen ígéretet nem tud tenni, hogy mikor és mennyivel tudna többet dolgozni, mindig csak adott hónap elején, az egyéb elfoglaltságai ismeretében tudna munkát vállalni, ezért a munkaidejét nem szívesen emelné a munkáltató. A munkaidőkeret meghosszabbítása azért nem oldaná meg a problémát, mert amikor többet dolgozik a munkavállaló, több bért is szeretne kapni, amihez nem csak hónapok múlva szeretne hozzájutni. Milyen foglalkoztatási formában lehetne őt alkalmazni, hogy a folyamatosan változó munkája alapbérként, pótlék nélkül legyen kifizethető?

SZAKÉRTŐNK VÁLASZA:

A kérdés logikus, de ha végigvesszük a lehetőségeket, nem sok választás marad, a jelenlegi feltételek mellett.

Először is a munkaidőt a munkáltató vagy általános munkarendben osztja be vagy pedig munkaidőkeretben. A munkaidőkeret annyiban rugalmas, hogy a vállalt munkaidő-mennyiséget a keret időtartama alatt lehet szétosztani elkerülvén ezzel a szükségtelenül, munkaidő-beosztás okán keletkező rendkívüli munkavégzést.

A munkaidőkeret annyiban viszont rugalmatlan, hogy a vállalt munkaidő-mennyiséget a munkáltató köteles is beosztani, azaz, ha például heti 5x5 órára emelnék a heti munkaidőt, és ennél kevesebb időre osztanák be munkavégzésre a dolgozót, a ledolgozatlan munkaidőt is állásidővel ki kellene fizetni. A többletet viszont minden esetben rendkívüli munkavégzésként kell elszámolni. Rendkívüli munkavégzés esetén egyebekben kompenzáló pihenőidő is adható a munkaszüneti napi és a pihenőnapra elrendelt munkavégzés eseteit leszámítva.

A kérdésben vázolt esetre egyik atipikus foglalkoztatási forma sem alkalmazható, a ledolgozandó munkaidő-mennyiség egyik esetben sem a munkavállaló szabadidejétől függ.

A fentiek alapján az a megoldás marad, hogy többhavi munkaidőkeretben állapodnak meg a felek, azzal a kiegészítéssel, hogy ha valamely hónapban többet dolgozik a munkavállaló, akkor munkabérelőleget nyújt számára a munkáltató, amit levon abban a hónapban, amikor kevesebb a munkával töltött idő. A munka törvénykönyvéről szóló törvény (Mt.) 161.paragrafusának (2) bekezdése alapján az előleg a munkavállaló hozzájárulása nélkül a munkabérből levonható.