Egyenlő munkáért egyenlő bért! Bírósági döntés három menetben

Megosztás Tetszik

Az egyenlő bánásmód megsértését valósítja meg, ha a munkavállalók azonos tevékenységet látnak el, azonos felelősségvállalás mellett, és a munkakör betöltéséhez szükséges végzettséggel mindannyian rendelkeznek, munkabérük mégis eltérő - állapította meg ítéletében a Kúria.

A felperes  műszakvezető úszómester munkakörben dolgozott alperesnél - olvasható a Kúria ítéletéről szóló közleményben. A felperes rendes felmondás jogellenességének megállapítására irányuló kereseti kérelmét a munkaügyi bíróság elutasította, melyet a másodfokú bíróság helybenhagyott. A megismételt eljárásban az elsőfokú bíróság a  munkabér-különbözet tekintetében előterjesztett kereseti kérelemmel kapcsolatosan megállapította, hogy  2005. november 5. napjától 2008. november 24. napjáig a munkáltató a felperes személyi alapbérét az egyenlő bánásmód követelményét megsértve állapította meg. Az alperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

Az alperes felülvizsgálati kérelme folytán eljárt Kúria a jogerős határozatot hatályában fenntartotta. A Kúria megállapította, hogy az alperesnél műszakvezető úszómesterként foglalkoztatott valamennyi munkavállaló rendelkezett a munkakör betöltéséhez szükséges végzettséggel, emellett valamennyien – köztük a felperes is – további képesítéseket is szereztek. Nem vitásan T. L.-nek tanítóképző főiskolai diplomája is van, azt azonban az alperes nem tudta igazolni, hogy ezt a tevékenysége ellátása során bármilyen formában hasznosítani tudja. Valamennyi műszakvezető úszómester azonos tevékenységet látott el azonos időbeosztással, azonos felelősségvállalás mellett. Erre figyelemmel az eljáró bíróságok helytállóan állapították meg, hogy a felperes és a vele azonos munkakörben foglalkoztatott munkavállalók között az elvégzett munka természetében, minőségében, mennyiségében, a munkakörülményekben, fizikai- vagy szellemi erőfeszítésben, felelősségben nem volt különbség [Mt. 142/A § (2) bekezdés]. Ebből következően pedig az eltérő bérezésnek nem volt jogszabályi alapja.

Ugyancsak helyesen jutott a másodfokú bíróság arra a következtetésre, hogy 2005. május 1-jétől mutatkozott a felperes munkabérének eltérése az azonos munkakört betöltő férfi munkavállalókhoz képest, ezen időpontban, illetve azt követően pedig egyik munkatárs sem szerzett olyan képesítést, amely a bérek közötti eltérést indokolttá tehette volna.

Az alperes megalapozatlanul hivatkozott a 823/B/1991/3. számú AB határozatban foglaltakra. Az abban rögzítettek helyes értelmezése szerint ugyanis az elvégzett, azonos jellegű munka díjazásában eltérés akkor jelentkezhet jogszerűen, ha a munkakör szempontjából rendelkezik valaki további, vagy magasabb képzettséggel. Jelen esetben azonban ez nem volt megállapítható - szögezi le a Kúria közleménye.