Egy jó ok a felmondásra

Megosztás Tetszik

A pénzintézet mint munkáltató jogszerűen alkalmaz a számlavezetési feladatokat ellátó munkavállalóval szemben azonnali hatályú felmondást, ha a munkavállaló munkaidején kívül más által rábízott számlával sajátjaként rendelkezik – a Kúria döntése.

A perbeli, Mfv. I. 10.301/2016. számú ügyben a munkavállaló felperes az alperesi pénzintézetnél állt munkaviszonyban, 2014. február 1-jétől számlavezetési vezető-tanácsadó munkakörben, csoportvezetőként dolgozott. Feladata volt az engedélyezési, számlavezetési, hitelezési, értéktárvezetési munka ellátása, továbbá a fiókvezetőt annak távollétében helyettesítette.

A felperes számlatulajdonosként 2013. szeptember 25-én osztálypénz számla szerződést kötött gyermeke szakközépiskolai osztályának a nevében, a számla egyenlegéről, a be- és kifizetésekről a szülői értekezleteken számolt be, mellyel összefüggésben hiányosságot nem állapított meg a szülői közösség.

Az alperes funkcionális ellenőre 2014. decemberében vizsgálatot tartott a felperes munkavégzési helyén, amelynek eredményeként megállapította, hogy a felperes az osztálypénz számlájáról négy alkalommal magáncélú kifizetéseket és átutalásokat végzett összesen 33 545 forint összegben, majd 2014. augusztus 1-jén a saját számlájáról visszautalt az osztálypénz számlára 29 000 forintot.

Az alperes 2014. december 30-án kelt azonnali hatályú felmondással a felperes munkaviszonyát a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 78. § (1) bekezdés b) pontjára (a munkáltató vagy a munkavállaló a munkaviszonyt azonnali hatályú felmondással megszüntetheti, ha a másik fél olyan magatartást tanúsít, amely a munkaviszony fenntartását lehetetlenné teszi) való hivatkozással megszüntette.

Az indokolás szerint az osztálypénz számla négy esetben történt magáncélú használata az erkölcsi feddhetetlenség megkérdőjelezése mellett olyan magatartás tanúsításának minősül, amely a munkaviszony további fenntartását lehetetlenné teszi a munkavállaló iránti bizalomvesztés következtében.

A felperes módosított keresetében a jogellenes munkaviszony megszüntetés következményeként a felmondás időpontjától 2015. október 31-éig terjedően kártérítésként elmaradt munkabére, valamint 2 havi végkielégítés megfizetésére kérte az alperes kötelezését.

Az első fokon eljárt bíróság megállapította, hogy az azonnali hatályú felmondás jogellenes, és kötelezte az alperest a felperes javára elmaradt jövedelem és végkielégítés megfizetésére, míg a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet akként változtatta meg, hogy a felperes keresetét elutasította.

A Kúria megállapította: a törvényszék jogszabálysértés nélkül indult ki döntése meghozatalakor abból a tényből, hogy az alperes az azonnali hatályú felmondást az Mt. 78. § (1) bekezdés b) pontjára hivatkozással szüntette meg, ezért nem az a) pontban foglalt három együttes feltétel meglétét (lényeges munkaköri kötelezettség jelentős mértékű szándékos, vagy súlyos gondatlansággal történő megszegését) kellett az alperesnek a perben bizonyítania, hanem olyan, a felperes által tanúsított magatartást, amely a munkaviszonya fenntartását lehetetlenné tette.

Ezért szükségtelen volt az elsőfokú ítéletben a munkaköri kötelezettségszegés hiányát megállapítani, a bizonyítékok mérlegelése alapján pedig jogszerűen mellőzte a törvényszék azon megállapítást az elsőfokú ítéletből, hogy a munkaviszony fenntartását lehetetlenné tevő magatartást a felperes nem tanúsított.

Téves a felperes azon érvelése, hogy az azonnali hatályú felmondásban neki felrótt, az általa kezelt osztálypénz számláról négy alkalommal magáncélú kifizetések és átutalások teljesítése miatt a jogviszonya nem volt az Mt. 78. § (1) bekezdés b) pontja alapján azonnali hatállyal megszüntethető. A felperes által tanúsított munkaidőn kívüli magatartás értékelésekor a munkaköre jellegére, a munkáltató szervezetében elfoglalt helyére tekintettel helyes a törvényszék álláspontja, miszerint a felperes eljárása ténylegesen alkalmas volt a munkaviszony céljának veszélyeztetésére, ezért a munkáltató által alkalmazott azonnali hatályú felmondás intézkedés megfelelt az Mt. 78. § (1) bekezdés b) pontjában foglaltaknak.

Forrás: Kúria Sajtó