Bérpótlék ünnepnapra: kinek jár és kinek nem?

Megosztás Tetszik

Március 15-éhez közeledve áttekintjük, milyen esetekben foglalkoztathatók a munkavállalók rendes munkaidőben munkaszüneti napon és – e témához kapcsolódóan – vasárnap. Összefoglalóan: a munkavállalók csak olyan tevékenység keretében foglalkozathatók rendes munkaidőben e napokon, amelyek végzése közérdeket szolgál vagy a munkáltató rendeltetésszerű működése szempontjából objektíve szükséges.

x = elrendelhető rendes munkaidő vasárnap , illetve munkaszüneti napon

Az Mt. nem határozza meg, hogy mikor minősül a munkáltató rendelhetése folytán vasárnap is működő munkáltatónak vagy munkakörnek, azonban definiálja, hogy mikor minősül munkaszüneti napon is rendeletetése folytán e napon működőnek. Azaz, ha

a) a tevékenység igénybevételére a munkaszüneti naphoz közvetlenül kapcsolódó, helyben kialakult vagy általánosan elfogadott társadalmi szokásból eredő igény alapján (például vendéglátás, benzinkút, idegenforgalom), vagy

b) baleset, elemi csapás, súlyos kár, továbbá az egészséget vagy a környezetet fenyegető veszély megelőzése vagy elhárítása, továbbá a vagyonvédelem érdekében kerül sor.

Idényjellegű a munkáltató tevékenysége, ha a munkaszervezéstől függetlenül az év valamely időszakához vagy időpontjához kötődik (például: aratás, szüret).

A munkáltató tevékenysége megszakítás nélküli, ha naptári naponként hat órát meg nem haladó tartamban vagy naptári évenként kizárólag a technológiai előírásban meghatározott okból, az ott előírt időszakban szünetel és

a) társadalmi közszükségletet kielégítő szolgáltatás biztosítására irányul (például: víz-, távhőszolgáltatás, közeledés, távközlés), vagy

b) a termelési technológiából fakadó objektív körülmények miatt gazdaságosan vagy rendeltetésszerűen másként nem folytatható.

A munkáltató tevékenysége abban az esetben minősül több műszakosnak, ha tartama hetente eléri a nyolcvan órát.

Készenléti jellegű a munkakör (például: őrző-védő szolgálat), ha

a) a munkavállaló a feladatainak jellege miatt – hosszabb időszak alapulvételével – a rendes munkaidő legalább egyharmadában munkavégzés nélkül áll a munkáltató rendelkezésére, vagy

b) a munkavégzés – különösen a munkakör sajátosságára, a munkavégzés feltételeire tekintettel – a munkavállaló számára az általánoshoz képest lényegesen alacsonyabb igénybevétellel jár.

A régi Mt. szerint a készenléti jellegű munkakörben foglalkoztatottak főszabály szerint nem voltak jogosultak bérpótlékra, kivéve abban az esetben, ha a pihenőnap kiadására a munkaidőkeretben összevontan került sor.

Az Mt. célja, hogy a pótlékra való jogosultságot azon munkavállalók részére biztosítsa, akik a munkáltatói munkaszervezés következtében végeznek munkát vasárnap (rendes munkaidőben).  Ebből következően azok a munkavállalók, akiket a munkáltató olyan tevékenység keretében foglalkoztat, amely esetében a vasárnapi munkavégzés a körülményekből, a munkakör sajátosságából szinte magától értetődően következik, nem jogosultak pótlékra (kollektív szerződés vagy a felek megállapodása alapján ez a pótlék a lent meghatározott munkavállalókon kívül más munkavállalók részére is megállapítható).

Vasárnapi munkavégzés esetén 50 százalék bérpótlék (vasárnapi pótlék) jár, ha a munkavállaló a rendes munkaidőben történő munkavégzésre kizárólag a 101. § (1) bekezdés d), e) vagy i) pontban meghatározott feltételek alapján kötelezhető (azaz több műszakos tevékenység keretében, készenléti jellegű munkakörben, a kereskedelemről szóló törvény hatálya alá tartozó, kereskedelmi tevékenységet, a kereskedelmet kiszolgáló szolgáltató, valamint kereskedelmi jellegű turisztikai szolgáltatási tevékenységet folytató munkáltatónál foglalkoztatott munkavállaló).

E definícióban a lényeges a „kizárólag” feltétel. Azaz, ha bármely más – az Mt. 101. § (1) bekezdés szerinti – eset alapján vasárnapi munkavégzés rendelhető el, a munkáltató nem köteles a vasárnapi pótlék megfizetésére.

Például: egy munkavállaló több műszakos tevékenység keretében és/vagy a kereskedelemről szóló törvény hatálya alá tartozó munkáltatónál foglalkoztatott, mely alapján bérpótlékra lenne jogosult. Jogosultságot az Mt. alapján mégsem szerez, ha rendeltetése folytán e napon is működő munkáltatónál vagy munkakörben dolgozik (például benzinkút).

Az Mt. szerint ugyanis, ha bérpótlék fizetése nélkül is elrendelhető a vasárnapi munkavégzés, akkor annak nincs jelentősége, hogy a munkavállaló a törvény egyéb rendelkezése alapján pótlékra lenne jogosult. Ettől függetlenül természetesen a munkáltató a munkavállaló előnyére eltérhet e szabálytól, és fizethet vasárnapi pótlékot.

Az Mt. 102. § (1) bekezdése sorolja fel a munkaszüneti napokat, a 140. § (2) bekezdés pedig arról rendelkezik, hogy munkaszüneti napon történő munkavégzésért minden esetben 100 százalék mértékű bérpótlékra jogosult a munkavállaló.

Megjegyzem, a régi Mt. a munkaszüneti napon rendes munkaidőben munkát végző havidíjas munkavállaló részére e napra a havi munkabérén felül az elvégzett munkáért járó munkabér fizetését írta elő a munkáltató részére, azaz nem pótlékot állapított meg.

A munkavállaló részére 100 százalék bérpótlék jár a húsvét- vagy a pünkösdvasárnap, vagy a vasárnapra eső munkaszüneti napon történő munkavégzés esetén.