Balesetet szenvedett a munkavállaló, felmondtak neki – ki fizeti ki a kárát?

Megosztás Tetszik

Próbaidő alatt balesetet szenvedett a munkavállaló, munkaviszonyát két nap múlva – kétségtelenül korábbi elhatározás alapján – azonnali hatállyal megszűntették. A munkavállaló balesete miatt kártérítést kért. Az ügy a Kúrián kötött ki.

A felülvizsgálati eljárásban is irányadó tényállás szerint a felek 2008. október 8-án kötöttek 3 hónap próbaidő kikötésével létesítménymenedzser munkakörre vonatkozóan munkaszerződést. 2008. november 28-án a munkáltató megbízásából K.E. és N. B. „munkaviszony azonnali hatályú megszüntetése próbaidő alatt a munkáltató részéről” elnevezésű, 2008. november 19-ére keltezett dokumentumot kísérelt meg átadni a felperesnek, aki annak átvételét megtagadta. Erről a jelenlévők jegyzőkönyvet készítettek. 2008. december 5-én az alperes vezérigazgatója írásbeli tájékoztatást küldött a felperesnek arról, hogy a munkaviszonya próbaidő alatt azonnali hatállyal 2008. november 29-ével megszűnt.

A felperes 2008. november 27-én egy épületben a tűzvédelmi szabályzat elkészítéséhez K. Z-vel felméréseket végzett. Ezt követően a parkolóra nyíló kijárati ajtón hagyták el a területet. A két szárnyú ajtó előtt körülbelül 15 cm-re elhelyezett fémrács alsó laposvas összekötő az aszfalt burkolatú járófelületből kiemelkedett. A felperes megbotlott, ráesett a jobb kezének tenyerére, esés közben a bal kezével az ajtórácsba kívánt kapaszkodni, akkor a jobb kezének tenyerén, csuklóján és könyökén, valamint a bal könyökén és a bal vállában is fájdalmat érzett. A balesetet követően a sebészeten húzódást és vállmozgások beszűkülését, erős fájdalmat állapítottak meg. 2008. november 28-ától keresőképtelen állományba került.

Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy a felperes 2008. november 27-én munkavégzés közben balesetet szenvedett, melyből eredő károkért az alperest 50 százalékos mértékű kártérítési felelősség terheli. Kötelezte tizenöt napos határidővel az alperest a felperes javára nem vagyoni kártérítés címén 3.500.000 forint, masszázs-, gyógyfürdő költsége címén 8400 forint és ennek 2009. november 15-étől járó késedelmi kamata megfizetésére. Az ezt meghaladó keresetet elutasította. A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú ítéletet részben megváltoztatta, és az alperes kártérítési felelősségének 75 százalékra történő felemelése mellett a masszázs- és gyógyfürdő költségét 12 600 forintra felemelte.

A felperes a felülvizsgálati kérelme az alábbiak szerint megalapozott.

Az eljáró bíróságok a rendelkezésre álló bizonyítékokat a Pp. 206. § (1) bekezdésének megfelelően értékelték, amikor megállapították, hogy a felperes balesetét megelőzően a munkáltató már döntött a felperes munkaviszonyának próbaidő alatti azonnali hatályú megszüntetéséről. A bizonyítékok mérlegeléséről a Pp. 221. § (1) bekezdésben foglaltaknak megfelelően számot adtak döntésük indokolása során.

A felperes alappal sérelmezte a balesetben történő vétkes közrehatásának megállapítását. A törvényszék a rendelkezésre álló bizonyítékok helyes mérlegelésével rögzítette, hogy a szemtanú vallomásából és a munkavédelmi szakértői véleményből sem lehetett kétséget kizáróan tisztázni a baleset körülményeit. Ezért nem lehetett megállapítani azt, hogy az ajtón áthaladva a felperes miben és hogyan botlott meg. Ebből következően megalapozott következtetés nem volt levonható arra, hogy a felperes a baleset bekövetkeztében vétkesen közrehatott. A munkáltató egészbeni, vagy kármegosztás alkalmazása esetén részbeni mentesülésére vonatkozó kétségek a munkáltató terhére esnek a bírói gyakorlat szerint (MJD.II.345.), ha a baleset bekövetkezésének körülményei nem állapíthatók meg. Amennyiben a baleset (elesés) oka nem állapítható meg, akkor az sem állapítható meg, hogy a balesetet kizárólag a sérült elháríthatatlan magatartása okozta, kármegosztás alapjául pedig csak a munkavállaló vétkes magatartása szolgálhat (MD.II.423.). A baleseten az 1993. évi XCIII. törvény (Mvt.) 87. §-ának 1. pontja szerint az emberi szervezetet ért egyszeri külső hatást kell érteni, amely a sérült akaratától függetlenül hirtelen, vagy aránylag rövid idő alatt következik be, és sérülést, mérgezést, vagy más egészségkárosodást, illetve halált okoz. A perbeli esetben a baleset egy egyszeri külső hatás, botlás volt, amely a sérülést okozta. Ebben a felperes vétkes közrehatása csak akkor állapítható meg, ha a munkáltató legalább a felperes enyhe fokú gondatlanságát bizonyítja, vagyis azt, hogy a tőle elvárható körültekintést elmulasztotta (MK.25.). Ezen bizonyítási kötelezettségének azonban az alperes a baleset bekövetkezési mechanizmusának ismerete hiányában sikerrel nem tett eleget. Ezért a bíróságok jogsértően alkalmaztak kármegosztást. Az alperes a balesetből eredő károkért teljes mértékben felel az Mt. 174. § (1) bekezdés alapján.

Az eljáró bíróságok a felperest ért nem vagyoni hátrányokat helytállóan tárták fel, melyek között – a felülvizsgálati érveléssel szemben – értékelték a felperes elhelyezkedési nehézségeit is. Nem voltak azonban figyelemmel a személyiségi jogsértés súlyának értékelésekor arra, hogy a objektív kárfelelősséggel tartozó alperes vétkes mulasztása, a botlásmentes közlekedési útvonalakra vonatkozó munkavédelmi előírások megszegése miatt következhetett be a baleset, a felperes vétkes közrehatása pedig nem volt megállapítható. Ezért a Kúria 3.700.000 forint nem vagyoni kártérítést ítélt a felperest ért nem vagyoni hátrányokkal arányban állónak a döntése meghozatalakor irányadó ár- és értékviszonyok alapján.

A bíróságok a Pp. 206. § (1) bekezdésének megfelelően mérlegelték a rendelkezésre álló bizonyítékokat a keresetveszteségi járadék elutasítása során. A felperes sikerrel nem bizonyította a keresetveszteség és a baleset közötti okozati összefüggést a KSH általa hivatkozott adataival és az önkormányzati közvetítői lapon adott véleménnyel sem, figyelemmel a magyar munkerőpiacon a felperessel hasonló korú munkavállalók elhelyezkedési nehézségeire. Ez utóbbit igazolja az is, hogy a felperes az alperesnél történő elhelyezkedését megelőzően is hosszabb ideig munkanélküli volt.

A fentiekre tekintettel a Kúria az első fokú ítéletet megváltoztatva megállapította, hogy az alperesnek a balesetből eredő kárfelelőssége teljes mértékben fennáll, továbbá a nem vagyoni kártérítés, valamint a masszázs és a fürdőköltség összegét felemelte.