Azonnal kirúgták a közalkalmazottat, helybenhagyta a Kúria

Megosztás Tetszik

A hazai egészségügyi intézményekben tapasztalható állapotok sok esetben kiábrándítóak, ugyanakkor – a Kúrián végződött munkaügyi per tanulsága szerint – az emberi jogok tiszteletben tartása a zord körülmények között is elemi követelmény.

Rendkívüli felmentéssel elbocsátottak még 2012 októberében egy beteghordó munkakörben foglalkoztatott közalkalmazottat. Az indokolás szerint a beteghordó egy héttel az elbocsátása előtt a hospice ápolási osztályon elhunyt két személyt „összefektetve” szállított el, s ezzel megsértette a legelemibb szakmai és etikai szabályokat.

Eljárása szabálytalan volt, és azzal ráadásul megvalósította a Büntető törvénykönyv (Btk.) 181. paragrafusában meghatározott kegyeletsértés bűncselekményét. A cselekedet emellett sérti az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 1. paragrafus c) pontjában, 2. paragrafus (1) bekezdésében, valamint a 10. paragrafus (1) bekezdésében foglaltakat.

A felperes munkavállaló keresetében a rendkívüli felmentés jogellenességének megállapítását és jogkövetkezményeinek alkalmazását kérte.

Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperes munkáltatót, hogy fizesse meg a felperes javára az elmaradt jövedelmét, illetve a kamatokkal növelt összegű végkielégítést, valamint a felperes perköltségét és a kereseti illetéket. A munkáltató fellebbezett, a másodfokú bíróság pedig megváltoztatta az elsőfokú bíróság ítéletét, és elutasította és a felperes keresetét. A munkavállaló nem nyugodott bele az ítéletbe, hanem a Kúriához fordult.

A Kúria megállapította, hogy a felperes felülvizsgálati kérelme nem alapos. A törvényszék ítéletében helyesen rögzítette, hogy a felperesnek felrótt kötelezettségszegés kegyeletsértés bűncselekmény megvalósulása hiányában is megalapozhatja a rendkívüli felmentést.

A felperes kötelezettségszegését a felperes által fellebbezéssel nem támadott elsőfokú ítélet is megállapította, csak a kötelezettségszegés súlyát értékelte a törvényszéktől eltérően. A Kúria ítéletében foglaltak szerint az, hogy egy tetemszállító eszközzel egyszerre csak egy elhunyt szállítható, tételes előírás hiányában is megállapítható az eszköz kialakításából és méreteiből, a boncmester vallomásából, valamint az esetet észlelő főnővér és takarító reagálásából, akik a jelentésük és tanúvallomásuk alapján megütköztek azon, hogy egyszerre két elhunytat szállít a felperes, amit szóvá is tettek.

A felperes kötelezettségszegésének értékelésekor nem hagyhatók figyelmen kívül a rendkívüli felmentésben hivatkozott, és az elsőfokú bíróság által helyesen értékelt, az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény rendelkezései. Ezekből megállapíthatóan az alperesnél történő egészségügyi szolgáltatás során is az emberi méltóság sérthetetlenségére vonatkozó alkotmányos elvek figyelembe vételével kell eljárni, amely magába foglalja az elhunytakat megillető kellő tiszteletadás követelményét is.

Ennek nem felel meg azon eljárás, amikor rendeltetésszerűen egy holttest szállítására szolgáló eszközön „összefektetve” két elhunytat szállítanak. A kötelezettségszegés súlyánál értékelendő, hogy ennek nem volt ésszerű indoka, a felperes ezt kényelmi okokból tette. A fentiek alapján a munkáltató jogszerűen, az Mt. 78. paragrafus (1) bekezdés a) pontja és a Kjt. 25. paragrafus (2) bekezdés g), a) pontjában írtaknak megfelelően alkalmazta a rendkívüli felmentést.