Állásidő, és a szabályozásában történt változások

Megosztás Tetszik

A munkáltató a munkavállalót a munkaszerződés alapján foglalkoztatni köteles. Állásidőnek az az időszak tekintendő, amikor a munkáltató ezt a foglalkoztatási kötelezettségét nem teljesíti. Mivel január 1. napjával az állásidőt is érintő változás történt, érdemes ennek szabályait áttekinteni. Nézzük, melyek az állásidő szabályai, és ezek miképpen alkalmazandóak!

Ez minősül munkajogi szempontból állásidőnek

A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 147. § (1) bekezdése alapján a munkavállalót, ha a munkáltató foglalkoztatási kötelezettségének nem tesz eleget (állásidő) – az elháríthatatlan külső okot kivéve – alapbér illeti meg.

Ezzel összefüggésben elsőnek azt érdemes megvizsgálni, hogy mi tekinthető elháríthatatlan, külső oknak, amikor a foglalkoztatási kötelezettség, és ezzel az alapbérre való jog nem érvényesül. Az elháríthatatlanság a munkáltató kárfelelősségi szabályaihoz igazodik. Azok a munkáltató működéséhez képest külsődleges okok, amelyek a munkáltatótól az adott helyzetben általában elvárhatóan gondos magatartás mellett elháríthatók nem eredményezhetik a munkáltató mentesülését az állásidőre járó alapbér megfizetésének kötelezettsége alól. Ilyen helyzet lehet például az, ha az alapanyag késve érkezik. Ez ugyan külső ok, ám ezzel a munkáltatónak a működése során kalkulálnia is szükséges (lásd például: készletezés). A munkáltató működési körében felmerülő okok pedig általában nem lehetnek ilyenek, hiszen ezekre az okokra a munkáltatónak a munkaszervezésen keresztül hatása, befolyása van. Belső ok esetében tehát az alapbérfizetési kötelezettség fennáll.

OLVASSA TOVÁBB cikkünket, hogy megtudja a sztrájk miért speciális kategória, mik az állásidő alatti díjazás feltételei, illetve miként változott a jogértelmezés egészségügyi alkalmatlanság esetén!