A munkavégzési hely változtatásának feltétele

Megosztás Tetszik

A munkaviszony során előfordulhat, hogy a munkavállaló munkavégzésének helyét meg kell változtatni. Milyen lehetőség van erre? A kérdés kapcsán a BH2022.246. számú ügy tanulságait mutatjuk be.

Kúria: Ráutaló magatartással nem változik a munkahely

A Kúria kiemelte, hogy az ítélkezési gyakorlat szerint munkahely a munkáltató földrajzilag meghatározott területe. A munka törvénykönyve (Mt.) 45. §-ához fűzött miniszteri indokolás a munkahely fogalmánál szintén konkrét, azonosítható címmel vagy nagyobb földrajzi egység megnevezésével történő meghatározásra utal. A felek a munkaszerződésben úgy állapodtak meg, hogy a felperes munkahelye a MÁV egyik telephelye K. kirendeltség. Az állandó munkahely alatt mindig valamely összefüggő, helyileg is körülhatárolható területet kell érteni. Amennyiben a munkáltató és a munkavállaló állandó munkahelyben állapodik meg, akkor a munkavállaló köteles a munkavégzési kötelezettségének így eleget tenni. Jelen esetben azonban a munkáltató a munkavállalót az egyik telephelyről a másikra vezényelte annak ellenére, hogy a kettő között közlekedési szempontból számottevő távolság van, így ez semmiképpen nem tekinthető összefüggő területnek. A munkavégzés helyét csak közös megegyezéssel lehetett volna módosítani.

Azt is kiemelte a Kúria, hogy alaptalanul állította a munkáltató – az Mt. 22. § (3)–(4) bekezdésére hivatkozással –, hogy a munkaszerződés-módosítás a felek egyező akaratából (ráutaló magatartással) teljesedésbe ment a változó munkavégzési helyet illetően, mivel – álláspontja szerint – a munkavállaló a foglalkoztatás két helyen történő módját soha nem kifogásolta. A munkaszerződés módosítása csak a felek közös megegyezésével, egybehangzó jognyilatkozatuk vagy kifejezett akarategységük alapján történhet, ami jelen esetben nem állt fenn. A munkavállaló ugyan az utasítás szerinti munkavégzési helyen a feladatait ellátta, de ezzel ráutaló magatartással sem járult hozzá a munkaszerződésben rögzített munkavégzési hely módosításához. Ráutaló magatartás akkor állapítható meg, ha a felek magatartása kölcsönösen elfogadott helyzet létrehozására irányul, illetve egy ilyen helyzet kölcsönös elfogadásának megállapítására ad alapot. Önmagában abból a körülményből, hogy a munkavállaló az utasítás teljesítését a munkavégzés során, annak helyszínére vonatkozóan sem kifogásolta, még nem következik a változó munkahelyen történő foglalkoztatás elfogadása, illetve az, hogy a munkaszerződésben foglaltaktól ő maga is el kívánt volna térni. Figyelemmel a munkaviszonyban jellemző alá- fölérendeltségre és az Mt. 53. § (1) bekezdésében foglalt eltérő munkahelyen történő foglalkoztatás jogszabály adta lehetőségére is, az utasítás teljesítése nem jelenti önmagában a munkavégzési helyre vonatkozó munkaszerződés-módosítási munkavállalói szándék kifejezésre juttatását.

Nem volt annak sem jelentősége, hogy a kiküldetés ideje meghaladta a munka törvénykönyve 53. § (2) bekezdésében rögzített (Mt.)) törvényes mértéket, a munkáltató ugyanis ezen jogszabállyal ellentétes eljárásával fizetési kötelezettsége alól nem mentesülhet [Mt. 6. § (1)].