Koronavírus: szektorok válhatnak láthatatlanná adózási szempontból

Megosztás Tetszik

A járvány megváltoztatta a munka világát, elfogadottá vált a home office, az üzleti folyamatok kevésbé helyhez kötöttek, felgyorsult a virtualizáció folyamata, a telephely fogalma is kérdésessé válhat. A Lakatos, Köves és Tásai Ügyvédi Iroda elemzésében azt vizsgálja, hogy a fent leírtak milyen hatással vannak az adózásra.

♦ A Covid-19 járvány hatására elfogadottá vált a home office és egyre gyakoribbá válhatnak a vállalkozások, amelyek tevékenységükhöz nem feltétlenül rendelkeznek egy fizikailag létező hellyel.

♦ Ennek a kezelésére a nemzetközi és a nemzeti adójog nincsen felkészülve teljesen: ezek alapján ugyanis az, hogy a több helyen is tevékenységet folytató vállalkozást melyik állam vagy önkormányzat adóztathatja meg, úgy dől el, hogy hol található az értéket keletkeztető üzleti tevékenység állandó telephelye.

♦ Ha az üzleti folyamatok virtuálissá válnak, a vállalkozás adózási szempontból is problémákkal szembesülhet: nem lesz egyértelmű, hogy bevétele után mely országban kell adót fizetnie – hangsúlyozza a Lakatos, Köves és Társai Ügyvédi Iroda.

Az állandó telephely fogalma a kettős adóegyezményekből származik és azt a célt szolgálja, hogy azokban az esetekben, amikor egy személy vagy cég jövedelmét mindkét szerződő ország meg kívánja adóztatni, eldöntse, hogy melyik állam, milyen mértékben adóztathat. Például, ‘A’ országban bejegyzett vállalkozás fenntart egy irodát ‘B’ országban, ami az ‘A’ országban gyártott termékeit értékesíti. Az adóegyezmény alapján ‘B’ ország megadóztathatja az így elért profitot, mivel azt a vállalkozás a ‘B’ országban lévő állandó telephelyén – az irodáján – keresztül érte el, tehát a vállalkozás tevékenységének eredménye egy fizikai helyhez köthető ‘B’ államban.

Kántor Balázs, a Lakatos, Köves és Társai Ügyvédi Iroda adócsoportjának vezetője kiemelte, hogy a példa rámutat a kettős adóegyezmények hagyományos megközelítésére, amely az értéket keletkeztető üzleti tevékenységet egy fizikailag körülírható helyhez köti.

„Ugyanakkor egyes üzleti funkciók, élve a digitális kor által kínált megoldásokkal, akár teljes egészében virtuálisakká válhatnak, mivel ezekhez nincsen feltétlenül szükség a vállalkozás tulajdonában álló vagy általa bérelt, fizikailag létező helyre, irodára. Olyan esetekben, amikor egy vállalkozás egész tevékenysége ilyen funkciókban áll – például a shared service center-ek – a vállalkozás egésze virtuálissá válhat adózási szempontból. Következésképpen, a vállalkozás tevékenységét, amelyet addig egy telephelyen keresztül végzett egy államban, ez az állam nem lesz képes megadóztatni. Ez a külföldi vállalkozás számára egyaránt jelenthet jó és rossz hírt, attól függően, hogy egyébként a saját államában fizet-e társasági adót, annak mértéke magasabb vagy alacsonyabb-e a magyar társasági adónál, illetve, függ az alkalmazandó kettős adóegyezmény rendelkezéseitől.” – tette hozzá a szakértő.

A home office elterjedésével ez a probléma hatványozottan jelentkezik. Az állandó telephely standard definíciója megköveteli, hogy a vállalkozás képes legyen ellenőrzést gyakorolni a fizikai hely felett, ahol a munkavállaló a tevékenységét végzi. Ha a munkavállaló home office-ban vagy egy coworking irodában dolgozik, ez az ellenőrzés nem teljesül, így a vállalkozás telephelyének sem minősülhet a hely (megjegyezzük, hogy egyes államok adóhatóságai ennél szigorúbb értelmezést fogadtak el, és a home office-t is minősítették már állandó telephelynek).

Olyan államokban, ahol az állandó telephelynek belföldi viszonyokban is van jelentősége, mert létezik az állam területi egységei, helyi önkormányzatai által kivetett adó (mint a magyar helyi iparűzési adó), a helyi önkormányzat könnyen abban a helyzetben találhatja magát, hogy az a vállalkozás, amely kötelezővé tette a home office-t alkalmazottjai számára, megfosztja őt az adóbevételétől.

Kántor Balázs szerint, ez a trend elkerülhetetlen, elsősorban azon üzleti funkcióknál, ahol a tényleges tevékenység kommunikáció (telefonos ügyfélszolgálat, sales, tanácsadás) vagy szellemi termék előállításában áll (IT, mérnöki-tervezési tevékenység). Ezeket a tevékenységeket a klasszikus állandó telephely fogalmak nem tudják kezelni, és egész szektorok válhatnak köddé adózási szempontból, akár egy államon belül is.

Kántor Balázs hozzátette, mindez csak a COVID-19 által felgyorsított virtualizációs probléma egyik szelete, ugyanígy felmerülnek a vállalkozás tényleges ügyvezetésének helyével – és így adójogi illetőségével  – kapcsolatos problémák, csakúgy, mint annak a megítélése, hogy hogyan alakulnak annak a magánszemélynek és munkáltatójának adókötelezettségei, aki a COVID-19 okozta utazási nehézségek miatt, akarata ellenére marad egy országban, és az átmeneti időszak alatt végzi a tevékenységét home office-ban.