Még egyszer a kivás cégek társas vállalkozó tagjainak tb-kötelezettségeiről

Megosztás Tetszik

A közelmúltban foglalkoztunk a kisvállalati adó (kiva) szerinti adózást választó tagok társadalombiztosítási jogállásával és kötelezettségeivel. Most azért látjuk szükségesnek visszatérni a témára, mert az adóhatóság kérdésünkre az említett írásban foglaltakkal (és számos más véleménnyel szemben) ellentétes választ adott.

A NAV-hoz intézett kérdésünk arra irányult, hogy a heti 36 órás munkaviszonyban is álló (vagy diák státuszú) társas vállalkozónak minősülő, és díjazásban nem részesülő tag esetében a kivaalapot növelnie kell-e társaságnak havonta a minimálbér 112,5 százalékával, tekintve, hogy a kivatörvény (2012. évi CXLVII.) csak a Tbj. (2019. évi CXXII. törvény) 39. szakaszára utal, amely egyben felsorolja azokat az időszakokat is, amelyek tartama alatt nem kell minimum járulékfizetést teljesíteni. Ugyanakkor a heti "36 órás szabály" a Tbj. 42. szakaszában található, amelyet nem említ a jogszabály.

Az adóhatóság az Adózóna kérdéseire küldött válaszában rögzíti, hogy a 112,5 százalékos szabály eleve csak azokra a társas vállalkozókra vonatkozik, akiknek járulékfizetési kötelezettségére is a Tbj. 39. paragrafusa irányadó. Mivel a megkeresésben említett, úgynevezett többes jogviszonyos társas vállalkozókra nem a Tbj 39. paragrafusa, hanem speciális rendelkezés, a Tbj. 42. paragrafusa szerinti szabály vonatkozik, ezért esetükben nem kell alkalmazni a 112,5 százalékos szabályt, vagyis a kivaalany társaságnál az említett személy által ténylegesen megszerzett, járulékalapot képező jövedelem képezi a kisvállalati adó alapját.

A Tbj. 42. szakasza – a már említett heti 36 órás foglalkoztatással járó munkaviszony, illetve a nappali tagozatos tanulmányok mellett – további két esetet említ, amikor a társas vállalkozónak nincs az adott vállalkozásában minimális járulékfizetési kötelezettsége. Nevezetesen akkor, ha a minimális járulékfizetési kötelezettségét

– egyéni vállalkozóként vagy
– más társas vállalkozásban társas vállalkozóként

teljesíti.

Tehát, ha ezek a körülmények fennállnak, a kivás társas vállalkozás társas vállalkozónak minősülő tagja esetében csak az esetleges tagi jövedelmet kell figyelembe venni a kivaalapot növelő tényezőként, és a minimálbér (garantált bérminimum) 112,5 százalékával nem kell kalkulálni.

Így például, ha az érintett magánszemély "A" vállalkozásában egyéni vállalkozóként eleget tesz a minimális adó- és járulékfizetési kötelezettségének, akkor a kiva hatálya alá tartozó "B" vállalkozásában nem vonatkozik rá a 112,5 százalékos szabály, és jövedelem híján nincs járulékfizetési kötelezettsége sem.

Ugyanakkor mindezekből kiindulva érdemes megvizsgálni azt az élethelyzetet, amikor ugyanez a többes jogviszonyban álló vállalkozó a kivás, tehát a "B" vállalkozásában tesz eleget a minimum járulékfizetési kötelezettségének (azaz havonta legalább a minimálbér/garantált bérminimum után megfizeti a társadalombiztosítási járulékot), illetve legalább a minimálbér 112,5 százalékának megfelelő személyi jellegű ráfordítással számol. Vajon miként alakul ebben az esetben a kötelezettsége az "A" vállalkozásában?

OLVASSA TOVÁBB cikkünket, amelyből megtudhatja, koránt sincs vége a kivások járulékfizetési kötelezettségére vonatkozó tisztázandó kérdéseknek!