adozona.hu
Repülhet a katából az egyéni vállalkozó, ha erre nem figyelt
//test-adozona.hu/kata_kiva/Bosszus_lehet_sok_katas_egyeni_vallalkozo_h_QYHWTS
Repülhet a katából az egyéni vállalkozó, ha erre nem figyelt
Egy katás egyéni vállalkozónak több mint 100 ezer forint illetéktartozást mutatott a NAV-folyószámlája tavaly december közepén. Az illetékfizetési kötelezettség egy gépjárművásárlás miatt keletkezett, a kocsit, mint magánszemély szerezte be. A magánszemélyként keletkezett adótartozás elkülöníthető, vagy egyben kezelendő a vállalkozás többi adótartozásával? – kérdezte olvasónk. Szipszer Tamás szakértőnk válaszolt.
A kisadózókra vonatkozó szabályokat rögzítő 2012. évi CXLVII. törvény 5. paragrafus (1) bekezdés j pontja értelmében megszűnik a kataalanyiság abban az esetben, ha a kisadózó vállalkozás állami adóhatóságnál nyilvántartott, végrehajtható, nettó módon számított adótartozása a naptári év utolsó napján meghaladja a 100 ezer forintot. Az adóalanyiság ebben az esetben a megszűnésről rendelkező határozat jogerőre emelkedésének napját magában foglaló hónap utolsó napján szűnik meg.
Az adózás rendjéről szóló törvény 4. paragrafusának (1) bekezdése szerint az illeték is adónak tekintendő, a vagyonszerzési illetéktartozás pedig egy, az állami adóhatóság által nyilvántartott adótartozás.
A fenti törvényi megfogalmazás alapján arra is lehetne következtetni, hogy csak az egyéni vállalkozási tevékenységet érintő adótartozást kell figyelembe venni az adóalanyiság megszűnésével kapcsolatban, s a magánszemély vállalkozási tevékenységéhez nem kapcsolódó adótartozás nem érinti az adóalanyiságot.
Sajnos a Kúria nem osztja ezt az álláspontot. A Kúria Kfv.I.35.463/2014/5.számú ítéletében ugyanis egyértelműen leszögezi, hogy az egyéni vállalkozó természetes személy jogalanyisága nem válik el a természetes személy jogalanyiságától, a magánszemélyként.
A Kúria ítélete kifejti továbbá, hogy az adóhatóság egy adószámlán, a magánszemély adóazonosító jelén tartja nyilván a magánszemélyek adókötelezettségét, függetlenül attól, hogy a magánszemély folytat-e vállalkozói tevékenységet vagy sem.
Nincs arra mód, hogy az adóhatóság ugyanazon magánszemélyhez kötődően két külön folyószámlát vezessen, vagy a magánszemély adószámláján elkülönítse a magánszemélyként, illetve az egyéni vállalkozói tevékenységével kapcsolatban felmerült adókötelezettségeket.
Más a helyzet a társas vállalkozások esetében, hiszen ezen társas vállalkozások eltérő adójogi szabályozással rendelkeznek, elkülönült jogalanyként folytatják tevékenységüket.
A fentiek alapján tehát, bár a kata alanya az egyéni vállalkozás, de mivel ezen vállalkozás nem tekinthető az adott természetes személytől elkülönülő adóalanynak, így a vállalkozási tevékenységen kívül keletkezett adótartozás is beleszámít a 100 ezer forintos összeghatárba.
Fontos kiemelni, hogy a tartozást nettó módon kell számítani, azaz, ha más adónemben egyidejűleg túlfizetés áll fenn, annak összegét csökkentő tételként kell figyelembe venni. Ugyanakkor a Kúria ítéletében hangsúlyozza, hogy a nettósításra csakis az ugyanazon adóhatóságnál kimutatott adótúlfizetés esetén van lehetőség, mert csak ez esetben biztosítható az adónemek közötti átjárás.
Ezért például az iparűzési adónemben mutatkozó esetleges túlfizetés nem vehető figyelembe a nettósításnál, mert azt nem az állami, hanem az önkormányzati adóhatóság tartja nyilván.
Hozzászólások (3)
Bezzeg amikor a könyvelő hozzáférést kér, akkor deréktől lefelé az illető magánszemély, afelett meg egyéni vállalkozó. Nem lehetne törvénnyel kötelezni a Kúriát, hogy az ellentétes eseti döntést követő 30 napon belül jogegységi döntést hozzon?
Valóban, ahogy Vadász Iván kolléga úr hivatkozza.
Nem mellesleg a technikai feltételei is megvannak annak, hogy külön tartsa nyilván az adóhatóság a msz és az ev adókötelezettségeit, befizetéseit. A msz-t adószempontból az adóazonosítójel azonosítja, míg az ev-i "mivoltát" az adószáma.
Most a le- és átállás miatt épp nem tudok ránézni a folyószámlámra, de korábbi emlékeim szerint simán kétfelé könyveli a NAV a msz és uezen msz ev-kénti adókötelezettségét.
A Kúria is összevissza beszél, hiszen a KGD 2014.48 (Kúria, Kfv. I. 35 683/2011.) ítéletben kimondták:
„Egyetért a Kúria azzal a megállapítással is, hogy az egyéni vállalkozás és magánszemély vagyona elkülönül egymástól. Az egyéni vállalkozásban megjelenő összegeket nem lehet a magánszemély tulajdonaként kezelni….”