A kiva előnyei és korlátai: kit hoz helyzetbe az alternatív adó?

Megosztás Tetszik

Lengyelország bejelentette, hogy mintegy 4 milliárd forint árbevételig a vállalkozásoknak nem a nyereségük, csak a kifizetett osztalék után kell társasági adót fizetniük. Az elképzelés alapja az Észtországban már régóta így működő társaságiadó-rendszer. Magyarországon 2013 óta létezik a hasonló alapelven működő kisvállalati adó (kiva), amelynek kulcsa ráadásul jövőre tovább csökken. Ennek apropóján nézte meg a Niveus Consulting Group, miben tér el a magyar szabály a külföldi példáktól.

A külföldi minták

Az észt modell lényege, hogy a cégeknek csak akkor kell nyereségadót fizetniük, ha a nyereséget osztalékként kifizetik. Azaz, hiába nyereséges a cég, ha a nyereséget a tulajdonosok nem veszik ki a cégből, akkor nem kell adót fizetni.  Fischer Ádám, a Niveus Consulting Group jogi partnere szerint ez egy rendkívül nagyvonalú adóhalasztás, ami a növekedési fázisban lévő, vagy jelentős beruházásokat végrehajtó cégeket jutalmazza. Hiszen, ha a tulajdonosok úgy döntenek, hogy az elért nyereséget újabb és újabb fejlesztésekre fordítják, akkor nem kell társasági adót fizetniük, szemben a magyar társasági adóval, amely a beruházásokat csak az értékcsökkenés elszámolásán keresztül engedi levonni az adóalapból.

Egyértelmű, hogy Észtország elsősorban a startupokat célozta meg ezzel a változással. Magyarországon ez is szempont volt, de az észt modellnél egy komplexebb, a vállalatok életét más szempontokból is megkönnyítő kisvállalati adót (KIVA) vezettek be. A kiva amellett, hogy társaságiadó-halasztást ad, ami a beruházó cégeknek kedvező, csökkenti a szocho- és az iparűzésiadó-fizetési kötelezettséget is.

A magyar megoldás

Ma Magyarországon nagyjából 50 ezer kivás céget tartanak számon, ez az aktív magyar vállalkozások nagyságrendileg 10 százalékát teszi ki.

A kiva két dologban tér el markánsan az észt modelltől. Egyrészt nem csak általános adóhalasztást jelent, hanem az adó alapját is módosítja: a kiva alapja a bérköltség és a kifizetett osztalék (kisebb módosító tételekkel), mértéke pedig nem a társasági adóéval azonos, hanem jelenleg 12 százalék, jövőre 11 százalék lesz. A kivát választó cégeknek nem kell szochót és társasági adót fizetniük. Ez azt jelenti, hogy a bérköltség után nem a 17,5 százalék (júliustól 15,5 százalék) szochót, hanem az alacsonyabb összegű kivát kell leróniuk. Ezzel szemben az osztalékként kifizetett nyereség után nem 9 százalék az adó, mint a taónál, hanem a magasabb kivakulcs alapján kell adót fizetni.

Nagyon leegyszerűsítve a kiva jutalmazza azokat  cégeket, amelyeknek a bérköltsége magas – sok embert foglalkoztatnak –, és bünteti azokat, akik a nyereséget osztalékként kifizetik, hiszen az esetben magasabb kulccsal kell adót fizetni, mint az általános szabályok alapján kellene – összegzi Fischer Ádám.

A kiva belépési korlátai nagyon alacsonyak: legfeljebb évi 1 milliárd forint árbevételig és 50 alkalmazottig lehet belépni a hatálya alá. A kapcsolt vállalkozások számait ráadásul össze kell adni.

A Niveus szerint a belépési határokat jelentősen emelni kellene ahhoz, hogy még több cég választhassa ezt a nagyon előremutató adózási formát.  

Összehasonlításképpen, Lengyelországban 4 milliárd forint árbevételig lehet így adózni, Észtországban meg egyáltalán nincs értékhatárhoz kötve. Persze ehhez hozzátartozik, hogy a magyar szochokedvezménnyel ellentétben egyik külföldi adó sem ad kedvezményt az adóból, csak a befizetés időpontját halasztja el.

Aki megfelel a feltételeknek, annak azt érdemes végiggondolni, hogy milyen arányban állnak a bérköltségek és a kifizetett osztalék egymással. Alapvetés, hogy egy átlagos nyereséget elérő cégnek megéri a kiva, csak annak nem éri meg, akinek a kifizetett osztaléka több mint háromszorosa a bérköltségének. Ez a Niveus tapasztalatai szerint nagyon ritka eset.

Ráadásul a kiva esetén alternatív iparűzésiadó-alapot is lehet választani, mégpedig a kivaalap 1,2-szeresét lehet iparűzésiadó-alapnak használni, ezért az iparűzési adóban is jelentős megtakarítást lehet elérni a kivával.