adozona.hu
A kiva alapja: ezért nem számít a minimum járulékalap a munkaviszonyos dolgozóknál
//test-adozona.hu/kata_kiva/A_kiva_alapja_ezert_nem_a_minimum_jarulekal_7P0XKO
A kiva alapja: ezért nem számít a minimum járulékalap a munkaviszonyos dolgozóknál
A 2020/9. számú adózási kérdés (amelyet október 12-én tett közzé honlapján az adóhatóság) rögzíti, hogy a kiva alapjánál a tényleges jövedelem összegét indokolt alapul venni, a járulékfizetési alsó határt figyelmen kívül kell hagyni. Az adózási kérdésben található levezetés kapcsán érdemesnek gondoljuk bemutatni a kivaalap és a járulékalap kapcsolatát.
A kisadózó vállalkozások tételes adójáról és a kisvállalati adóról szóló 2012. évi CXLVII. törvény 20. paragrafusának (1) bekezdése értelmében a személyi jellegű kifizetések növelik a kisvállalati adó alapját.
Ugyanezen szakasz (2) bekezdésének értelmében a jogszabályi hely alkalmazásában személyi jellegű kifizetésnek minősül
- azon személyi jellegű ráfordítás, amely a Tbj. szerint járulékalapot képez az adóévben,
- tag esetén a Tbj. 4. paragrafus 14. pont 14.2. alpontja szerinti minimálbér 112,5 százaléka, ha a tagra jutó személyi jellegű ráfordítás ennél alacsonyabb, azzal, hogy nem kell figyelembe venni a minimálbér 112,5 százalékát arra az időszakra, amelyre a tagnak nem keletkezik a Tbj. 39. paragrafusa szerinti járulékalap utáni járulékfizetési kötelezettsége,
- a szociális hozzájárulási adóról (szocho) szóló 2018. évi LII. törvény 1. paragrafus (4) bekezdésének a) pontja szerinti béren kívüli juttatás,
- a szochotörvény 1. paragrafus (4) bekezdésének b) pontja szerinti béren kívüli juttatásnak nem minősülő egyes meghatározott juttatás.
Ettől eltérően nem minősül személyi jellegű kifizetésnek a kedvezményezett foglalkoztatott (2. § 19. pont) után érvényesíthető kedvezmény (2. § 20. pont) éves összege.
Az első pont alapján tehát azokat a személyi jellegű ráfordításokat lehet adóalapként figyelembe venni, amelyeket biztosítási kötelezettséggel járó jogviszony (Tbj. 6. §) alapján fizetnek ki, és járulékalapot képeznek (Tbj. 27. §).
Ez alapján a kiegészítő tevékenységűnek minősülő személyek (például nyugdíjas társas vállalkozók) számára kifizetett – főszabály szerint egyébként járulékalapként figyelembe veendő – jövedelmet tehát szintén számításon kívül lehet hagyni a kivaalap meghatározása során.
A munkaviszonyban álló dolgozó minimális járulékalapja pedig az említett feltételrendszer első eleménél „bukik el” mint adóalap-növelő tényező, mivel nem tekintendő személyi jellegű ráfordításnak.
OLVASSA TOVÁBB cikkünket, amelyben a számviteli törvény vonatkozó rendelkezésével támasztjuk ezt alá!
Hozzászólások (0)