adozona.hu
A katalanyiság megszűnéséről döntött a Kúria
//test-adozona.hu/kata_kiva/A_katalanyisag_megszuneserol_dontott_a_Kuri_EEF5L8
A katalanyiság megszűnéséről döntött a Kúria
Tájékoztatót tett közzé a Kúria Kfv.V.35.193/2018/6-os számú ügyben hozott döntéséről a testület honlapja: A kisadózó vállalkozások tételes adóalanyiságú felperesi társaságban a kisadózó tag tagi jogviszonya megszűnt, a vállalkozás tevékenységében más bejelentett kisadózó nem működött közre, és új kisadózó bejelentésére a felperes részéről nem került sor.
Az adóhatóság a felperes kisadózó vállalkozások tételes adóalanyiságát megszüntette. Döntése a kisadózó vállalkozások tételes adójáról és a kisvállalati adóról szóló 2012. évi CXLVII. törvény (a továbbiakban: Katv.) 5. § (1) bekezdés f) pontja, (2) bekezdése, az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 138. § (1) bekezdése, a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 72. § (1) bekezdés rendelkezésein alapult.
Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az adóhatóságnak először hiánypótlási felhívást kellett volna kiadnia, amelyet új eljárásban pótolnia kell.
Rögzíti a Kúria, hogy a felperes keresetében nem vitatta az alperesi határozatban megállapított tényállást, hogy kisadózó tagjának a tagi jogviszonya a társaságban megszűnt, és a vállalkozás tevékenységében más bejelentett kisadózó nem működött közre, illetve a kisadózó tag kilépését követően új kisadózó bejelentésére nem került sor. E tényállásra irányadó, a Katv. 5.§ (1) bekezdés f) pontja szerint a kisadózó vállalkozások tételes adója szerinti adóalanyiság megszűnik a gazdasági társaság bejelentett kisadózó tagjának a gazdasági társaságból való kilépését követő nappal, ha a kisadózó vállalkozás tevékenységében más bejelentett kisadózó nem működik közre, és a kisadózó tag kilépését követő napig más kisadózó nem kerül bejelentésre. E törvényhelyben foglaltak a felperesnél teljesültek, ezért adóalanyisága – amint arról az adóhatóság helytállóan határozatban tájékoztatta – megszűnt.
A felperes kifogásolta az adóhatóság részéről a hiánypótlásra való felhívás elmaradását.
Az Art. 5. § (1) bekezdése értelmében, ha e törvény vagy adót, adófizetési kötelezettséget, költségvetési támogatást megállapító törvény másként nem rendelkezik, az adóügyekben - a (2) bekezdésben meghatározott kivételekkel - a Ket. rendelkezéseit kell alkalmazni. Adóügyben elsődleges eljárási törvény az Art., csak és kizáróan az Art. másként nem rendelkezése esetén alkalmazható a Ket.
A jogalkotó az Art.-ben számos helyen alkalmazza a hiánypótlást, e jogintézmény meghatározását a hatóságok eljárásának általános szabályait tartalmazó Ket.-be helyezte. A Ket. 35. §-a a kérelem kötelező tartalmi elemeit, a 36. § (1) bekezdés a csatolandó mellékleteket határozza meg. Ha a kérelem nem felel meg a 35. §-ban, továbbá a 36. § (1) bekezdésében foglalt követelményeknek, az eljáró hatóság - a mulasztás jogkövetkezményeire történő figyelmeztetés mellett - hiánypótlásra hívja fel az ügyfelet. A hiánypótlásra való felhívásnak tehát tartalmaznia kell, hogy mit, mennyi időtartam alatt és milyen jogkövetkezményekkel kell az ügyfélnek pótolnia.
Az Art. 5/A § (1) bekezdés g) pontja szerint adóügyekben a hiányosan benyújtott kérelem esetén az adóhatóság hiánypótlási felhívást bocsáthat ki. A jogalkotó kérelem esetére szabályozta a hiánypótlást, és nem kötelezően, hanem csak lehetőséget engedve az adóhatóságnak arra, hogy azt – döntése szerint - kibocsáthassa. A kisadózó vállalkozások tételes adója szerinti adóalanyiság megszűnésének a Katv. 5. § (1) bekezdés f) pontjában meghatározott szabályozásában nincsen kérelem eleme, így hiánypótlást a hatóság nem bocsáthatott ki.
A jogalkotó a Katv. 5. § (1) bekezdés f) pontjában előírta a kisadózó vállalkozások tételes adója szerinti adóalanyiság megszűnésének időpontját, amely a gazdasági társaság bejelentett kisadózó tagjának a gazdasági társaságból való kilépését követő nap. Rámutat a Kúria, hogy meghatározása az időpontnak, mint a jogszabályban kifejezett jogalkotói akarat üresedne ki, és nem teljesülhetne akkor, ha hiánypótlásra kerülne sor.
Ha a kisadózó vállalkozás tevékenységében más bejelentett kisadózó nem működik közre, és a kisadózó tag kilépését követő napig más kisadózó nem kerül bejelentésre, a kisadózó vállalkozások tételes adója szerinti adóalanyiság megszűnik a gazdasági társaság bejelentett kisadózó tagjának a gazdasági társaságból való kilépését követő nappal. A „társaságból való kilépést követő nappal” időtartam rövid, egy napos időintervallum, amely nem tartható hiánypótlás esetén, mert annak – teljesítés érdekében - a további idő biztosítása a funkciója.
A Katv. 5. § (1) bekezdés f) pontjának alkalmazása során tehát a jogi szabályozás hiánypótlást nem engedélyez.
A felperes keresetében hivatkozott arra, hogy „nem szabad megfeledkeznünk a méltányosság kérdéséről sem”. Kiemeli a Kúria, hogy az adóhatóságnak eljárása során figyelemmel kell lennie a mérlegelés és a méltányosság alapelvi követelményeire (Art. 1. § (2), (6) bekezdés), amelyek értelmében, ha a törvény az adóhatóságot mérlegelésre jogosítja fel, azt csak a felhatalmazás céljának megfelelően, a törvényes keretek között gyakorolhatja; köteles méltányosan eljárni, és ha a törvényben meghatározott feltételek fennállnak, az adótartozást mérsékli, illetve fizetési könnyítést engedélyez. Rámutat a Kúria, hogy az Art-ben, ahol szabályozott a méltányosság lehetősége, ott annak feltételei is meghatározottak. A perbeli adóalanyiság megszűnése tárgyú tényállásban mérlegelésre okot adó elem, illetve adótartozás, fizetési könnyítés iránti kérelem (adó-, bírság-, pótléktartozás méltányosságból történő mérsékelése, elengedése az Art 134. §-a alapján) nem található, továbbá a Katv. 5. § (1) bekezdés f) pontjának szabályozása mérlegelést, méltányosságot nem tartalmaz.
A Kúria megállapította, az alperes határozatában a valósággal egyezően rögzített tényállásra a jogalkotó akaratának megfelelő jogértelmezéssel alkalmazta az irányadó jogszabályokat, döntése jogszerű. Az elsőfokú bíróság eltérő álláspontja téves. Mindezek folytán a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. §-ának (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a keresetet elutasította.
Hozzászólások (0)