Üzemanyagkártyával tankolt energiatermék továbbszámlázása

Megosztás Tetszik

Egy intézmény üzemanyagkártyával beszerzett energiaterméket szeretne továbbszámlázni egy másik végső felhasználónak, kérdés, megteheti-e. Olvasói kérdésre Kelemen László adószakértő, jogász és Tüske Zsuzsanna vámszakértő válaszolt.

A kérdés részletesen így szólt: Intézmény egyes mezőgazdasági feladatait kiszervezte, munkagépeit átadta egy saját tulajdonú kft.-nek. A kiszervezés utáni hónapban előfordult, hogy az intézmény üzemanyagkártyájával tankoltak az átadott munkagépekbe. A tankolást a kft. elismerte, és hajlandó a tankolási költség átvállalására. Az intézmény is szeretné továbbhárítani a tankolás költségét. Kérdésem, hogy alkalmazható-e a a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 2003. évi CXXVII. törvény (Jöt.) 67. § (1) bekezdésének a) pontja szerinti kivétel a fenti esetre, azaz továbbszámlázhatja-e az intézmény az üzemanyagot a kft.-nek? Ha kiszámlázhatja, akkor van-e bármilyen kapcsolódó nyilvántartási vagy engedélyezési kötelezettsége az intézménynek? A fenti kivételszabályt bárki alkalmazhatja, vagy csak a kártyaforgalmazó társaságok? (Egy cég köt egy üzemanyagkártya-szerződést egy kártyaforgalmazó társasággal, és annak az üzemanyagkártyájával tankol a hivatalos töltőállomáson, mint üzemanyagkártya-elfogadó helyen. A töltőállomás a szerződés szerinti időszakonként kiszámlázza az üzemanyag ellenértékét a kártyaforgalmazó társaságnak, amely a cég által tankolt mennyiség ellenértékét továbbszámlázza neki. Ebben az esetben van egy számla, amelyet a kártyaforgalmazó társaság állít ki az üzemanyag-felhasználónak, de az üzemanyag ténylegesen nem tőle, hanem az üzemanyag-forgalmazótól (töltőállomástól) közvetlenül került átvételre és felhasználásra.)

SZAKÉRTŐINK VÁLASZA

Forgalmi adózási szempontból nagyon jó a kérdés, mert az általánosan alkalmazott gyakorlat teljesen ellentmond az irányadó európai bírósági ítéleteknek.

Az EUB ítéletei alapján a töltőállomás a terméket (üzemanyagot) közvetlenül a vevőnek értékesíti (lásd C-185/01 – Auto Lease Holland és a C-235/18 Vega International ügyben leírtakat). Ezzel szemben az általánosan elfogadott piaci (és a hatósági ellenőrzési) gyakorlat megengedi az üzemanyag-értékesítés továbbszámlázását (tekintet nélkül az adóalany státuszára).

A jövedéki adót illetően az alábbi választ adjuk:

A kérdésből az derül ki, hogy jelenleg az intézmény („A” Kft.) végfelhasználói minőségben szerzi be az üzemanyagot, tehát nem kereskedőként vásárolja azt meg és az üzemanyagkártyával beszerzett energiaterméket szeretné tovább számlázni egy másik végső felhasználónak („B” Kft.).

A felvázolt konstrukcióban két önálló gazdasági társaságról van szó, akik között az üzemanyag számlázása történne. Ezért az ön által leírt ügylet a Jöt. alapján jövedéki kiskereskedelmi tevékenységnek minősül.

Az említett tevékenységhez engedélyezett töltőállomásra és üzemanyag kiskereskedelmi jogosultságra van szükség, mivel az üzemanyag végső felhasználó részére történő értékesítéséről van szó. Ez a tevékenység a Jöt. és a kereskedelemről szóló 2005. évi CLXIV. törvény (Kertv.) szerint is kiskereskedelmi tevékenységnek minősül. Ehhez a tevékenységhez nem szükséges vámhatósági jövedéki engedély, de az önkormányzatnál üzemanyag kiskereskedelemre szóló működési engedélyt kell kérni, amelyhez – többek között – az előírásoknak megfelelő töltőállomással kell rendelkezni, valamint folyamatos nyilvántartást kell vezetni, és a havi készletváltozásokról a NAV felé adatszolgáltatást kell teljesíteni.

Továbbá a jövedéki kiskereskedő üzemanyagot üzemanyagtöltő állomáson történő értékesítés útján forgalmazhat, ahol az üzemanyag kizárólag tárolótartályból, kútoszlopon keresztül értékesíthető. A forgalmazott üzemanyag tárolására hitelesített tárolótartályt kell alkalmazni.

Az idézett, Jöt. 67. § (1) bekezdésének a) pontja szerinti kivétel, bár nyelvtanilag, pusztán önmagában nézve értelmezhető az önök átszámlázási esetére is, de a törvény egészének értelmezésében más esetet takar, és nem javasoljuk az alkalmazását. Alapvetően ez a bekezdés a jövedéki engedélyköteles (jövedéki nagykereskedelmi) kereskedelmet taglalja, amely teljes mértékben elkülönül a jövedéki kiskereskedelmi tevékenységtől, így ez a kivétel nem alkalmazható a kérdésben felvázol esetre.

A Jöt. 67. § (1) bekezdésének a) pontja abban az esetben alkalmazandó, melyet ön is említett a kérdésében. Tehát, ha egy cég köt egy üzemanyagkártya-szerződést egy kártyaforgalmazó társasággal, és annak az üzemanyagkártyájával tankol a hivatalos töltőállomáson mint üzemanyagkártya-elfogadó helyen. A töltőállomás a szerződés szerinti időszakonként kiszámlázza az üzemanyag ellenértékét a kártyaforgalmazó társaságnak, aki a cég által tankolt mennyiség ellenértékét továbbszámlázza a cégnek.

Az említett kivétel ennek az esetnek a szabályozása érdekében született, mivel ebben az esetben van egy számla, amit a kártyaforgalmazó társaság állít ki az üzemanyagfelhasználónak, de az üzemanyag ténylegesen nem tőle, hanem az üzemanyagforgalmazótól (töltőállomástól) közvetlenül került átvételre és felhasználásra. A kártyaforgalmazó társaság tehát nem forgalmaz üzemanyagot, csak pénzügyi elszámolás keretében továbbszámláz, és a fentiekben említett kivételnek köszönhetően az üzemanyagtöltő állomásnak (kiskereskedőnek) nincs szüksége jövedéki nagykereskedelmi engedélyre.

Összefoglalva: a Jöt. 67. § (1) bekezdésének a) pontja szerinti kivétel nem alkalmazható az „A” és „B” Kft. közötti üzemanyag-átszámlázás esetében. Amennyiben végső felhasználók részére szeretnék a beszerzett üzemanyagot továbbértékesíteni (számlázni), szükséges egy kiskereskedelemre szóló működési engedély. Továbbá az engedélyhez a Jöt.-ben, illetve a Jöt. végrehajtására kiadott rendeletben foglalt kötelezettségeket is szükséges figyelembe venniük.