adozona.hu
Környezetvédelmi termékdíj: lehet, hogy Önnek is fizetnie kell
//test-adozona.hu/jovedeki_ado_vam_deviza_termekdij/Kornyezetvedelmi_termekdij_lehet_hogy_az_On_MD9SCI
Környezetvédelmi termékdíj: lehet, hogy Önnek is fizetnie kell
Kevés adózó látja át teljesen, és tudja megfelelően alkalmazni a környezetvédelmi termékdíjjal kapcsolatos szabályozást. Pedig mivel igen bonyolult, gyakran változik, sok vállalkozást érint és komoly jogkövetkezmények kapcsolódnak hozzá, nagyon is indokolt foglalkozni vele. A LeitnerLeitner szakmai blogjában Ladi Zsuzsanna és Mladonyicki Balázs cikksorozatban foglalta össze a tudnivalókat.
A környezetvédelmi termékdíj (a továbbiakban: termékdíj) számos kockázatot rejt magában, de a szabályok helyes alkalmazása lehetőségeket is kínál. A legnagyobb kockázat éppen az, hogy sok adózónak egyáltalán nincs tapasztalata ezzel az adónemmel kapcsolatos teendőkben, talán még azt sem tudja, hogy ő is alanya-e a törvénynek, neki is meg kell-e fizetnie ezt a közterhet.
Mi az a termékdíj?
A környezetvédelmi termékdíj egy forgalmi adónem, amely célja szerint hozzá kíván járulni a környezetszennyezés megelőzéséhez és a takarékos gazdálkodásra ösztönözni a gazdasági szereplőket. Ennek érdekében olyan termékek értékesítését, felhasználását (például csomagolóanyagok, háztartási gépek) igyekszik visszaszorítani, melyek hulladékká válva megterhelik a környezetet. Mindemellett persze nagymértékű többletbevételt jelent a költségvetésnek.
A termékdíj 1995 óta része a magyar adórendszernek. Az „új” termékdíj törvény (2011. évi LXXXV. törvény) azonban, mely 2012. január 1-jétől teljes egészében felváltotta a „régi” törvényt, alapvetően átalakította a korábbi szabályozást. Ez számos buktatót rejtett magában, mert több adózó sokáig a régi szabályokból indult ki, és nem tudta, hogy ő is az adó alanyává vált, neki is meg kell fizetnie a termékdíjat. Ráadásul a jogszabályt és a végrehajtási rendeletét (343/2011 (XII.29.) számú kormányrendelet) folyamatosan pontosítják, és sokszor komoly átalakításokat is bevezetnek a jogalkotók. Így aztán érdemes folyamatosan követni a változásokat.
Mik a termékdíj-köteles termékek?
Mielőtt rátérnénk a kötelezettek felsorolására, érdemes megvizsgálnunk, milyen termékeket érint a jogszabály. A törvényi felsorolás szerint a termékdíj-köteles termékek kategóriái a következők:
¬ akkumulátor;
¬ csomagolóeszköz, egyéb csomagolószer – ideértve a raklapot is;
¬ egyéb kőolajtermék;
¬ elektromos, elektronikai berendezés;
¬ gumiabroncs;
¬ reklámhordozó papír.
A felsorolás természetesen nem pontos. A termékdíj törvény 1. számú melléklete tartalmazza vámtarifaszámokra lebontva, hogy mely termékek tartoznak a fenti kategóriákba. Amely termékek nem szerepelnek a felsorolásban, azokra a termékdíj-kötelezettség nem vonatkozik, hiába nevezhetjük őket a köznyelvben például „elektromos berendezésnek”. Ugyanúgy kell figyelni azonban az egyes kategóriák törvényi definícióit is, hiszen például egy sajtótermék tartozhat a vámtarifaszáma alapján a nyomdatermékek közé, a termékdíj-kötelezettsége attól függ, hogy funkciója szerint besorolható-e reklámhordozó papírok közé.
Egyik legkritikusabb pont a csomagolószerek fogalma, hisz előfordulhat, hogy egy termék anyaga/vámtarifaszáma alapján az (első belföldi) vevő egyértelműen használhatná csomagolás céljára, de nem fogja (például műanyagból készült hulladékgyűjtő edény, ami tárolóedény nem csomagolószer). Ilyen esetekben alaposan meg kell vizsgálni az ügyletet, hisz az eladó nem feltétlenül fogja tudni, mihez kezd majd a vevő azzal a műanyag edénnyel, csomagolási vagy hulladékgyűjtési célra használja-e – vagyis keletkezik-e termékdíj-kötelezettsége vagy sem. Speciális szabályok vonatkoznak továbbá az újrafelhasználható csomagolószerekre, raklapokra, melyeket itt nem részletezünk.
Kik a kötelezettek?
Kötelezettnek minősül főszabály szerint a termékdíj-köteles termékek többek között
¬ első belföldi forgalomba hozója (értékesítője);
¬ saját célú felhasználója;
¬ bérgyártója.
Fontos még egyszer kiemelni, hogy csak az első belföldi értékesítés díjköteles. Így egyrészt azon termékek esetében jöhet létre termékdíj-kötelezettség, melyeket az adózó maga gyártott és eladott vagy saját célra felhasznált, másrészt melyeket külföldről beszerzett és értékesített (vagy felhasznált). Speciális szabály vonatkozik a belföldi előállítású egyéb kőolajtermékekre, ahol viszont az első értékesítő első vevője a kötelezett.
A szabályozás alapján úgy tűnhet, hogy az értékesítési láncban a termékdíjat csak egyszer kell megfizetni. Ez mindaddig igaz is, amíg a terméket jelentősen át nem alakítják, fel nem használják egy másik termék gyártásakor. Amint ugyanis a termék vámtarifaszáma megváltozik, új termékdíj-köteles termék keletkezhet – a lánc újraindul. A fentiekből eredő egyik legfontosabb kockázat, hogy az érintett talán nem is tudja magáról, hogy kötelezett.
További buktató a saját felhasználással kapcsolatos szabályok komplexitása. A jogszabály részletesen leírja, mely tevékenységek esetén kell termékdíjat fizetni, melyek a következőek:
¬ a kötelezett saját vagy alkalmazottja magánszükséglete kielégítésére való felhasználása (például külföldről papírdobozok beszerzése dokumentumok tárolására), kivéve természetes személyek személyes szükséglet kielégítését meg nem haladó mennyisége esetén
¬ a számvitelről szóló törvényben meghatározott alapkutatás, alkalmazott kutatás, kísérleti fejlesztés, beruházás, felújítás, karbantartás keretében való felhasználása;
¬ megsemmisítése, alaktalanítása, elfogyasztása;
¬ minden egyéb használat, ideértve a szolgáltatásnyújtás keretében történő használatot, felhasználást vagy használatba adást is, ami nem a számvitelről szóló törvényben meghatározott saját termelésű készlet létrehozását eredményezi;
¬ A külföldön előállított csomagolás esetén a csomagolás végleges elválasztása a termékről (kivéve a belföldi gazdálkodó tulajdonában lévő újrahasználható csomagolószer – például raklap – elválasztása).
További speciális szabályok vonatkoznak olyan rendkívüli esetekre, mint a jogutód nélküli megszűnés vagy az éves kibocsátási mennyiség 0,5 százalékát meghaladó készlethiány. Az utóbbi szabály azt hivatott biztosítani, hogy az adózók ne tudják redukálni a termékdíj mennyiségét pusztán az értékesítés vagy felhasználás tényének eltitkolásával, meghamisításával. A fentiekből látható, hogy akár olyan vállalkozás is kötelezetté válhat, amely a gépkocsijai kapcsán külföldről vásárol gumiabroncsot, akkumulátort vagy egyéb kőolajtermékeket és azokat felszereli (felhasználja) vagy amely nem termékdíj-köteles termékeket szerez be külföldről, és a külföldi csomagolást eltávolítja. Az utóbbi esetben például kötelezett lehet egy logisztikai szolgáltató is.
Mik a pontos termékdíj-kötelezettségek?
A termékdíj-kötelezettség főszabály szerint az első belföldi forgalomba hozatalkor a számlán vagy az ügylet teljesítését tanúsító egyéb okiraton feltüntetett teljesítés napján, ezek hiányában az ügylet teljesítésének napján, ingyenes átadásnál pedig a teljesítéskor keletkezik. Saját célú felhasználáskor a felhasználás költségként történő elszámolásának napján keletkezik.
A fenti időponttól számítva az adózónak 15 napja van, hogy bejelentkezzen az adóhatóságnál. A bejelentkezési kötelezettség mellett az alábbi kötelezettségeknek kell a későbbiekben eleget tenni.
¬ bevallási kötelezettség;
¬ befizetési kötelezettség;
¬ termékdíj-előleg megfizetési kötelezettség;
¬ nyilvántartási kötelezettség;
¬ számlán történő feltüntetési kötelezettség.
A termékdíj negyedéves közteher – a bevallást főszabály szerint negyedévenként kell benyújtani és ezzel egyidejűleg a termékdíjat megfizetni. A kötelezettség összege az érintett termékek súlyának és a törvényben meghatározott díjtételeknek a szorzata. A jövedelemadózásban járatosaknak csalóka lehet a termékdíj-előleg fogalma, mely – szemben a tao-val vagy az szja-val – kizárólag a negyedik negyedév esetében értelmezhető. A termékdíj-előleget a harmadik negyedéves bevallásban kell jelenteni és tárgyév december 20-áig megfizetni, ami gyakorlatilag megelőlegezi a negyedik negyedév kötelezettségét, így egyfajta sajátos „feltöltési kötelezettségként” értelmezhető.
Talán a leginkább termékdíj-specifikus kötelezettség a számlán történő feltüntetés. Bizonyos esetekben – például csomagolószerek, reklámhordozó papírok első belföldi értékesítése – kötelező egy, a végrehajtási rendeletben meghatározott adattartalmú záradék feltüntetése a számlán, melynek elhagyását szankciók terhelik. Ezek mellett létezik egy opcionális számlazáradék is, melyet csak a termékdíj-visszaigénylésre (lásd cikkünk második részében) jogosult vevő kérése esetén szoktak feltüntetni. Ennek elhagyása nem jár jogkövetkezményekkel, de komoly károkat okozhat az érintett vevő számára, mivel meghiúsítja a visszaigénylést. A jogszabály merevségére utal, hogy a törvény szó szerinti pontossággal meghatározza a záradékszöveget, mely kizárólag a számlán – és nem annak mellékletében – szerepelhet.
Jogkövetkezmények
A fenti kötelezettségek nem teljesítését az adóhatóság komoly szankciókkal bünteti. Az adózás rendjéről szóló törvény által meghatározott jogkövetkezmények mellett a termékdíjtörvény tartalmazza az úgynevezett termékdíjbírság fogalmát, ami kiszabható a termékdíj
¬ hiányos megfizetése, illetve megfizetésének elmulasztása esetén a hiány 100 százalékáig,
¬ jogellenes visszaigényelése, jogosulatlan visszatérítése esetén a számított termékdíj 300 százalékáig,
¬ egyéni hulladékkezelés teljesítését választó kötelezett nem teljesítése esetén a bevallott, de nem teljesített mennyiség termékdíjának 300 százalékáig.
Emellett külön szabályok vonatkoznak a termékdíj-ügyekkel kapcsolatos mulasztási bírságra, lefoglalásra és elkobzásra is.
A termékdíjtörvény lehetőséget biztosít a törvényi kötelezettségek alóli mentességre éppúgy, mint a termékdíj visszaigénylésére illetve speciális szabályok (például átalányfizetés) választására – természetesen csak a szigorú feltételek teljesítése esetén. Cikkünk második része ezeket a lehetőségeket és a kapcsolódó kockázatokat járja körül.
Hozzászólások (0)