Oszkó: az adóterhelést csak korlátozott mértékben befolyásolja az szja

Megosztás Tetszik

Ki költ többet adókra, járulékokra száz forint jövedelemből? Ezt elemzi a múlt héten beharangozott adómódosításokat is figyelembe véve a volt pénzügyminiszter.

Pusztán a hazai adóbevételek szerkezetéből és az egyes adónemekből származó költségvetési bevételek arányából, elemzés nélkül is jól látható, hogy az eltérő jövedelmű csoportok adóterhelését csak korlátozott mértékben befolyásolják a nyilvános viták középpontjában álló szja-szabályok. Miután a magánszemélyek fogyasztóként fizetett forgalmi adójából a büdzsé bevételei a személyi jövedelemadóból származó összeg csaknem háromszorosára rúgnak, és utóbbit jócskán meghaladják a foglalkoztatottak által előállított keresményből fizetett járulékbevételek is, nyilvánvaló, hogy az adózók közti tehermegosztást lehetetlen csupán a személyi jövedelemadózás rendszeréből levezetni. Sőt ez az adónem sokkal kisebb hatással van az egyes társadalmi csoportok által viselt közterhek mértékére és arányára, mint az áfa- vagy a járulékrendszer szabályai.

Ugyanakkor az egy-egy ember által viselt áfa- vagy járulékterhek mértéke számos egyéb tényezőtől, főleg az adott adózó foglalkoztatásának jellegétől, illetve a fogyasztási szokásaitól is függ. Több szakértő közreműködésével modellszámításokat végeztünk arra, hogy mekkora közteher rakódik az adórendszer egészéből, illetve a legfontosabb adónemekből fakadóan az egyes tipikus társadalmi csoportokba és jövedelmi kategóriákba tartozó rétegekre. A számításban figyelembe vettük az áfát és a jövedéki adót is, modellezve azt is, hogy az eltérő jövedelemsávokban jelentős különbség lehet a fogyasztási és megtakarítási szokásokban, hiszen alacsonyabb keresetek mellett a jövedelem viszonylag nagy hányada szolgálhatja a direkt fogyasztást. Figyelembe vettük a járulékterheket, továbbá azt is, hogy az ezek megfizetéséhez szükséges munkáltatói fedezetet is a foglalkoztatott termeli meg. Különösen az önfoglalkoztatók esetében, ahol a munkavállalói és a munkáltatói járulékteher viselése ugyanarra az adózóra hárul.

A modellszámítás során bizonyos feltételezésekkel és egyszerűsítésekkel is élnünk kellett, ezeket viszont igyekeztünk megfelelő háttérszámításokkal alátámasztani. Így például a gyermeket nevelő családoknak a gyermektelenekénél magasabb fogyasztási hányadát és emiatti magasabb áfaterhelését szembeállítottuk a jövedelemadóban érvényesíthető gyermekkedvezményekkel. Háttérszámításaink szerint a szükségszerű többletáfateher összege legalább akkora, sőt esetleg nagyobb is, mint a gyermekkedvezményekből származó jövedelemadó-előny. Emiatt modellszámításunkból ki tudtuk hagyni ezeket az egymást semlegesítő hatásokat.

Tekintettel az áfa túlsúlyára, nem meglepő, hogy már a 2010-ben érvényesülő összes adóterhelés is csak nagyon enyhe progressziót mutatott, és azt is kizárólag a munkavállalói státusban, bérjövedelemből élők körében. A minimálbéresek jövedelemarányos összes adóterhelése 50 százalék feletti volt, ugyanez az arány már az átlagbér alatt elérte az 55, de többmilliós havi munkabér esetén is éppen csak meghaladta a 60 százalékot. Ekkor a havi 600 ezer forintos jövedelem adóterhelése volt a legmagasabb (62 százalék), az e fölötti munkaviszonyos jövedelemé fokozatosan csökkent.

A HVG (2011/38) megjelent elemzés folytatását itt olvashatja.