Vége a büntető illetéknek, ha meghiúsul a lízingügylet

Megosztás Tetszik

Kedvezően változtak a nemrégiben elfogadott adótörvény-módosítási csomagban a meghiúsult lízingügyletekre vonatkozó illetékszabályok.

Két cikkből álló összeállításunk első részében bemutattuk, hogyan fejlődött az ingatlanlízingre vonatkozó illetékszabályozás, illetve milyen változások várhatók ezen a téren a közelmúltban elfogadott adócsomag nyomán. Elemeztük az ingatlanlízing és az illeték viszonyát, s tisztáztuk, hogy mikor lehetséges kedvezményes vagyonszerzési illetéket alkalmazni.

Mostani cikkünkben a meghiúsult lízingügyletek esetén alkalmazandó illetékszabályokat ismertetjük, különös tekintettel a bírósági jog fejlődésére, illetve arra, hogyan reagált a pénzügyi kormányzat a bíróság jogértelmezésére. Ennek keretében elemezzük a legújabb jogszabály-módosítást is, amely ismételten pontosítja a lízingügyletek meghiúsulása esetén alkalmazott illetékszabályokat.

A kedvezményes illeték alkalmazása

Az illetékről szóló 1990. évi XCIII. törvény szerint a lízingbeadónak (aki a lízingbevevő által kijelölt ingatlant vásárolja meg) visszterhes vagyonszerzési illetékfizetési kötelezettsége keletkezik az ingatlan tulajdonjogának megszerzésével. A nyílt végű pénzügyi lízingügyletben az általános illetékfizetés, míg a zárt végű pénzügyi lízingügyletben (azaz akkor, amikor már a futamidő elején biztos a lízingbevevő futamidő végi tulajdonszerzése) kedvezményes illetékfizetés alkalmazandó. Ezen ügyletet (azaz a zárt végű lízinget) a törvény továbbértékesítésnek tekinti. Továbbértékesítés az ingatlan – illetékkiszabásra történő bejelentéstől számított – két éven belüli eladása vagy a futamidő végén tulajdonjogátszállást eredményező pénzügyi lízingbe adása [illetéktörvény 23/A § paragrafus (1a) bekezdés b) pontja].

Kérdéses ugyanakkor, hogyan kell értelmezni a kétéves szabályt. A gyakorlatban a lízingcégek a fenti rendelkezést úgy alkalmazták, hogy a vagyonszerzéstől számított két éven belül soha nem szüntették meg a lízingszerződést (még akkor sem, ha a lízingbevevő nem teljesített), így a tulajdonszerzéstől számított két éven belül mindenképpen igazolható volt a lízingszerződés megléte. A lentebb részletezett bírósági ítélet ugyanakkor a kétéves szabályt, illetve a továbbértékesítés fogalmát ettől gyökeresen eltérően értelmezte.

OLVASSA TOVÁBB cikkünket, amelyből kiderül, miért volt problémás az adóhatósági, illetve bírósági jogértelmezés, és hogyan orvosolták a problémát a jogalkotók.

A teljes cikkhez előfizetőink illetve 14 napos próba-előfizetőink férnek hozzá, ha email-címük és jelszavuk megadásával belépnek az oldalra.

A 2017-es változásokról itt, a 2018-asokról itt olvashatja el korábbi cikkeinket!