Adóssággal terhelt ajándék – illetékkötelezettségről határozott a Kúria

Megosztás Tetszik

A Kúria sajtótitkársága tájékoztatót közölt a Kúria Kfv.V.35.249/2018/9. számú ügyben hozott ítéletéről. Előzmény: az elsőfokú bíróság közigazgatási perben az ajándékozás útján vagyont szerző felperes terhére ajándékozási illetékfizetésről rendelkező határozatok jogszerűségéről döntött.

Magyarország Alaptörvényének 40. cikke az adózást alkotmányos rangra emelve rögzíti, hogy a közös szükségletek kielégítéséhez való kiszámítható hozzájárulás közteherviseléssel valósul meg – emlékeztet közleményében a Kúria sajtótitkársága. Magyarország gazdasági stabilitásáról szóló 2011. évi CXCIV. törvény 28. § (1) bekezdés a) pontja szerint Magyarországon minden természetes személy, jogi személy és más jogalany adó, járulék, hozzájárulás, vagyonszerzési illeték, pótlék vagy más hasonló – az állam közvetlen ellenszolgáltatása nélküli – rendszeres vagy rendkívüli fizetési kötelezettség teljesítésével járul hozzá a közös szükségletek fedezetéhez. Az Itv. 1. § (1) bekezdésében meghatározott, hogy öröklés, ajándékozás és visszterhes vagyonátruházás esetén vagyonszerzési illetéket kell fizetni. A felperes – általa elismerten – ajándékozás útján ingatlanvagyont szerzett, ezért a közteherviselés alkotmányi és törvényi szintű szabályozása alapján illetékfizetésre köteles.

Ingatlan ajándékozása esetén e kötelezettség az ajándékozási szerződés megkötése napján keletkezik (Itv. 3. § (2) bekezdés). Az Itv. meghatározza az ajándékozási illeték tárgyát, ami a 11. § (1) bekezdés a) pontja alapján az ingatlan ajándékozása, az ajándékozási illeték mértékét, amely lakástulajdon szerzése esetén 9 százalék, és az illeték alapját is, az pedig a megszerzett vagyonnak – az ajándékot terhelő adósság összegével csökkentett – forgalmi értéke, amit a jogalkotó tiszta értéknek nevezett (13. § (1) bekezdés).

Ajándékozás esetén az illetékalap meghatározásakor vizsgálni kell tehát, hogy az ajándékot terheli-e adósság és egyéb teher. Amennyiben az ajándékot adósság és egyéb teher nem terheli, a megszerzett vagyon forgalmi értékéből nincs mit levonni, a forgalmi érték levonás nélkül az ingatlan tiszta értéke.

Az ajándékot adósság és egyéb teher terhelheti, amelyeknek a fennállását és összegét a megajándékozott köteles igazolni (Itv. 13. § (4) bekezdés). Ha a megajándékozott e törvényi előírást teljesíti, a továbbiakban igazolnia szükséges azt is, hogy általa átvállalt az adósság és az egyéb teher. Az átvállalásról ismeretanyaggal, adatokkal, okiratokkal, egyéb bizonyítékkal a megajándékozottnak kell rendelkeznie, így a terhek általa átvállalását neki kell igazolnia.

Ha a megajándékozott az ajándékot terhelő adósságot és más terhet igazoltan átvállalta, azokat neki meg kell fizetnie, így az adósság és a terhek összegének erejéig a szerzése nem ingyenes, hanem visszterhes. Erre az esetre rendelkezett a jogalkotó az Itv. 13. § (5) bekezdésében akként, hogy a megajándékozottnak az ajándékot terhelő, igazolhatóan általa átvállalt adósság és egyéb terhek után – ide nem értve az ajándékot terhelő vagyoni értékű jogot – visszterhes vagyonátruházási illetéket kell fizetni. A megszerzett vagyonnak – az ajándékot terhelő adósság összegével csökkentett – tiszta értéke ez esetben is ajándékozási illetékköteles.

Abban az esetben pedig, ha a megajándékozott az ajándékot terhelő adósságot és más terhet nem vállalja át, avagy azok fennállását és összegét, illetve az általa átvállalását nem igazolja, az ajándékba kapott vagyon teljes forgalmi értéke után ajándékozási illetéket kell fizetnie.

Az elsőfokú bíróság a rendelkezésére álló közigazgatási és peres iratok alapján helytállóan, iratszerűen állapította meg, hogy felperes az ajándékot terhelő adósság és más teher átvállalását nem igazolta, ezért terhére az általa ajándékozás útján megszerzett ingatlan tiszta értéke, mint illetékalap alapulvételével az elsőfokú hatóság az ajándékozási illetéket jogszerűen szabta ki – olvasható a Kúria határozatáról szóló közleményben.