Vita a telekadó körül – a Kúria döntött

Megosztás Tetszik

A Kúria Önkormányzati Tanácsa elutasította a Budapest Főváros VI. kerület Terézváros Önkormányzat Képviselő-testületének a telekadóról szóló 26/2015. önkormányzati rendelet 2016. január 1. napjától 2017. december 31. napjáig hatályban volt 3. § (1)–(2) bekezdése más jogszabályba ütközésének vizsgálatára irányuló indítványt – olvasható a Kúria honlapján.

A Köf.5.005/2024/3. számú határozatban foglalt tényállás szerint az indítványozó bíróság előtt folyamatban lévő per (alapügy) felperese 2003 decemberétől kezdődően tulajdonosa a Budapest VI. kerület, 28224/38-50 helyrajzi számú, az ingatlan-nyilvántartásban „kivett beépítetlen terület” megnevezéssel nyilvántartott ingatlanoknak. Az ingatlanok után a Budapest Főváros VI. kerület Terézváros Önkormányzat Képviselő-testületének a telekadóról szóló 26/2015. önkormányzati rendelete (Telekadó rendelet) alapján a telekadót – az önkormányzati rendeletben foglalt mentességekre való hivatkozás nélkül – bevallotta.

Az adóbevallás alapján Budapest Főváros VI. kerület Terézváros Önkormányzat jegyzője (elsőfokú adóhatóság) a telekadót kivetéssel megállapította, melyet a tulajdonos megfizetett.

Budapest Főváros Kormányhivatalának kormánymegbízottja BP/1010/00442-1/2017. számon törvényességi felhívást tett az érintett önkormányzat felé, mivel álláspontja szerint a Telekadó rendelet a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (Htv.) 7. § b) és f) pontja szerinti adómegállapítási követelményeket megszegve, eltérő adóalapot határozott meg az építményadó és a telekadó esetében, 2016. január 1. napját követően ugyanis az építményadó alapját Budapest Főváros VI. kerület Terézváros Önkormányzat Képviselő-testületének az építményadóról szóló 35/1995. önkormányzati rendelete (Építményadó rendelet) a hasznos alapterület, míg a telekadó alapját a telek korrigált forgalmi értéke határozta meg.

Az önkormányzat a Telekadó rendelet 3. §-át a 28/2017. önkormányzati rendeletével (Mód1.) – 2018. január 1-jei hatállyal – a törvényességi felhívás alapján módosította, a telekadó alapjaként a telek m2-ben számított területét meghatározva. Az építményadó alapját a módosítás nem érintette.

Az önkormányzat a 43/2022. önkormányzati rendeletével (Mód2.) az Építményadó rendeletet úgy módosította, hogy az adó alapja a 2016–2017. években – az általános m2 alapú számítástól eltérően – az építmény korrigált forgalmi értéke. Kiegészítette továbbá az Építményadó rendeletet azzal, hogy amennyiben az adótárgyra az adóhatóság 2016–2017. évekre m2 alapon már megállapította az adót, az adóalanynak ezen időszakra adóbevallást, illetve adatbejelentést nem kell tennie, az adóhatóságnak pedig a korrigált forgalmi érték alapján az adót nem kell megállapítania. A Mód2. hatályba lépését követően a 2016. évre és a 2017. évre megállapított adó nem lehet magasabb, mint a m2 alapon egyébként számítandó adó összege.

Az indítványozó bíróság előtti eljárás

Az alapügy felperese az elsőfokú adóhatóságnál 2021. május 26. napján bejelentette az adókötelezettsége megszűnését arra hivatkozással, hogy a Telekadó rendelet a Htv. 7. § b) pontjába ütközik.

Az elsőfokú adóhatóság a bejelentés alapján – megismételt eljárásban – a 2022. február 7. napján kelt, X-1609/2/2022. számú egybefoglalt döntésével visszautasította az adatbejelentésnek az adózás rendjéről szóló 2017. évi CL. törvény (Art.) 195. §-a alapján történő speciális önellenőrzésként történő elbírálására vonatkozó – az adóigazgatási rendtartásról szóló 2017. évi CLI. törvény (Air.) 48. § c) pontja értelmében az Art. 54. § (1) bekezdése és 141. § (2) bekezdése által kizárt – kérelmét (I. számú végzés), továbbá a 2016. és 2017. évi telekadó-fizetési kötelezettségnek a 2015. évben hatályos rendelet alapján történő megállapítására mint az Air. 48. § b) pontja alapján lehetetlen célra irányuló kérelmét (III. számú végzés). Elutasította továbbá a perbeli ingatlan telekadó-kötelezettségének 2016. évtől kezdődően történő megszüntetésére irányuló, az Art. 141. § (8) bekezdése alapján előterjesztett kérelmét (II. számú határozat), tekintettel arra, hogy a felperes adókötelezettsége a Htv. 17. §-a és 20. § (2) bekezdése alapján 2016. január 1. napjával nem szűnt meg.

A felperes – II. számú határozat és a III. számú végzés megváltoztatására irányuló – fellebbezése folytán eljárt alperes a 2022. április 7. napján kelt, BP/1008/02321-2,3/2022. számú egybefoglalt döntésével az elsőfokú adóhatóság döntését helybenhagyta. Rögzítette, hogy a felperes adóalanyisága 2004. január 1. napjától fennáll, figyelemmel arra, hogy a telekadót Budapest Főváros VI. kerület Terézváros Önkormányzat Képviselő-testületének a telekadóról szóló 36/1995. önkormányzati rendelete (régi Telekadó rendelet) bevezette. Kiemelte, hogy kizárólag adójogi szempontból jogosult a döntés felülvizsgálatára, mivel a Telekadó rendelet 2016. január 1. – 2017. december 31. között hatályos szövege sem részben, sem egészben nem került megsemmisítésre, az alkalmazandónak minősül.

A felperes az alperes döntése ellen keresetet terjesztett elő. Hangsúlyozta, hogy 2016–2017. években a Telekadó rendelet a Htv. 7. § b) pontjába ütközött, mert az úgy módosította a telekadó adóalapját korrigált forgalmi értékre, hogy közben az Építményadó rendelet 6. §-a alapján az építményadó alapja továbbra is a hasznos alapterület maradt. Ily módon a 2016–2017. években nem volt olyan jogszerű önkormányzati telekadó rendelet, amely alapján a perbeli ingatlan adóköteles lett volna.

Az alapügy alperese és az érintett önkormányzat mint alperesi érdekelt a kereset elutasítását kérte. Kiemelték, hogy a Htv. 7. § b) pontjának célja, hogy ha egy telken áll egy épület, akkor az adóbevallásnál ne kelljen külön számolni az egyik értékét, illetve a másik területét, hiszen sokszor a telek és a rajta álló épület értéke összefügg egymással, és a cél, hogy ne valósuljon meg kettős adóztatás. A Htv. 19. §-a és 21. §-a alapján a telekadó alapja a telek területe, vagy a telek korrigált forgalmi értéke. Mivel a felperes ingatlanai beépítetlen területek, nem merül fel a kettős adóztatás problémája, így a Htv. 7. § b) pontjától való eltérés érdeksérelmet nem okozhatott.

A korábbi bírói indítvány és a Kúria Önkormányzati Tanácsának döntése

Az indítványozó bíróság a Kúria Önkormányzati Tanácsa előtt folyamatban volt Köf.5025/2023. számú alapügyben a Telekadó rendelet 2016–2017. években hatályos 3. § (1)–(2) bekezdése más jogszabályba ütközésének vizsgálatát és ezen rendelkezések alkalmazási tilalmának kimondását kezdeményezte a Kúria Önkormányzati Tanácsánál. Az indítványában az Alaptörvény 32. cikk (3) bekezdésére, valamint a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény (Jat.) 2. § (2) és (4) bekezdésére, illetve a Htv. 7. § b) pontjára hivatkozott.

Az érintett önkormányzat védiratában az indítvány elutasítását kérte. Kifejtette, hogy a rendeletei között korábban fennálló ütközést visszamenőlegesen feloldotta, az indítvány pedig nem irányult a feloldás során történt jogalkotás vizsgálatára mint a Telekadó rendeletre vonatkozó előkérdésre, így az Építményadó rendeletet annak hatályára vonatkozó rendelkezéseivel együtt kell figyelembe venni. A rendeletek jelenlegi állapotukban nem befolyásolták a felperes adókötelezettségét az ütközés feloldása előtti állapothoz képest. A véleménye szerint az indítvány a Telekadó rendelet kiüresítéséhez vezetne, az érintett adóalany adóterheinek megszűntetését vonná maga után, miközben az adókötelezettsége a jogszerű rendelet esetében is változatlan maradt.

A Kúria Önkormányzati Tanácsa a Köf.5025/2023/4. számú végzésével megszüntette az eljárást, tekintettel arra, hogy az indítványból nem volt megállapítható az, hogy az indítványozó bíróságnak az előtte folyamatban lévő eljárásban az önkormányzati rendelet támadott rendelkezését alkalmaznia kell. A bírói indítvány a sérelmezett rendelkezés alkalmazandóságára érvet nem tartalmazott, sőt az indítvány szerint a támadott jogszabályi rendelkezés csupán „közvetett összefüggésben” van a per tárgyával.

A bírói indítvány és az önkormányzat védirata

Az indítványozó bíróság a Kúria Önkormányzati Tanácsának végzését megvizsgálva, az abban foglaltakat értelmezve arra a következtetésre jutott, hogy a Kúria Önkormányzati Tanácsa megkeresése a per eldöntése szempontjából nélkülözhetetlen, azonban a korábbi bírói kezdeményezés újragondolása, új alapokra és indokokra helyezése szükséges, így újabb indítványt terjesztett elő.

Kifejtette, hogy a Telekadó rendelet 3. § (1)–(2) bekezdésének a 2016–2017. években hatályos normaszövege a Htv. 7. § b) pontjába és a Jat. 2. § (4) bekezdés b) pontjába ütközött, a 2016–2017. években ugyanis a Telekadó rendelet és az Építményadó rendelet a telekadó, illetve az építményadó alapját eltérően határozta meg, amelyet az érintett önkormányzat – a törvényességi felhívás ellenére – nem mindenre kiterjedően orvosolt. Ha a Telekadó rendelet 2016–2017. években hatályos 3. § (1)–(2) bekezdésének jogszabályba ütközése megállapítást nyerne, és egyedi ügyben történő alkalmazása tilalmának kimondására kerülne sor, az szükségszerűen, közvetlenül érintené a felperes Art. 141. § (8) bekezdésére alapított kérelmét. Joghatás kiváltására alkalmas anyagi jogi norma hiányában ugyanis a felperest a 2016. és 2017. évekre vonatkozó időszakra telekadó-fizetési kötelezettség nem terhelheti.

Hangsúlyozta, hogy a Htv. 7. § b) pontjának sérelme nyilvánvalóan csak abban az esetben határozható meg, ha a Telekadó rendelet és az Építményadó rendelet szabályozását is figyelembe veszi a bíróság, hiszen ennek hiányában nem értelmezhető az egyes adónemek adóalapjában fennálló különbségtétel, mindez azonban nem érinti azt, hogy jelen eljárás tárgya kizárólag a Telekadó rendelet vizsgálata.

Utalt továbbá arra, hogy abból a körülményből, hogy az érintett önkormányzat a 2015. évben a telekadó alapját az érintett telek m2-ben számított területe jelentette és az adó mértékét a Htv. 21. § a) pontja és 22. § a) pontja szerinti felső határ közelében határozta meg, majd a Mód1. folytán a telekadó bevételei közel az ötszörösére emelkedtek, valamint az alapügy felperesének is jelentősen emelkedtek az adóterhei, azt lehet valószínűsíteni, hogy a felperes terhére kirótt, korrigált forgalmi érték alapján számított telekadó 2016–2017. években irányadó mértéke meghaladta a telekadó terület alapon számított törvényi adómaximumát, súlyos jogsérelmet okozva a felperesnek.

Az indítványozó bíróság kifejtette, hogy a Kúria Önkormányzati Tanácsának megkeresése a bíróság számára az ítéleti indokolási kötelezettség teljesítése kapcsán ró kötelezettséget, az alkalmazandó jogszabály törvényességével összefüggő aggály tisztázása a jogvitát eldöntő bíró egyedi ügy eldöntésében megnyilvánuló függetlenségének része. Hangsúlyozta, hogy az egybefoglalt alperesi döntés – különösen a határozat jogszerűsége a Kúria Önkormányzati Tanácsának érdemi állásfoglalása nélkül nem bírálható el. Utalt továbbá arra, hogy az alapügyet a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (Kp.) 33. § (1) bekezdése alapján mintaperként bírálja el, tekintettel arra, hogy jelen peren kívül további 12, jogi és ténybeli alap szempontjából azonos eljárás van előtte folyamatban. A Kúria Önkormányzati Tanácsának döntése tehát nemcsak az alapügy, hanem a mintaperre felfüggesztett többi eljárás sorsát is alapjaiban határozza meg.

Az Önkormányzati Tanács a Kp. 140. § (1) bekezdése alapján alkalmazandó 42. § (1) bekezdése alapján az érintett önkormányzatot felhívta az indítványra vonatkozó nyilatkozata megtételére.

Az érintett önkormányzat nem terjesztett elő védiratot.

A Kúria Önkormányzati Tanácsa döntésének indokai

A bírói kezdeményezés az alábbiak szerint megalapozatlan.

Az Önkormányzati Tanács az indítványt a Kp. 141. § (2) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. A Kp. 140. § (1) bekezdése alapján alkalmazandó Kp. 37. § (1) bekezdés f) pontja szerint az indítványnak tartalmaznia kell a közigazgatási tevékenységgel okozott jogsérelmet, az annak alapjául szolgáló tények, illetve azok bizonyítékai előadásával. Ha törvény másképp nem rendelkezik, az Önkormányzati Tanács az önkormányzati rendelet vizsgálatát az indítvány és a védirat keretei között végzi el.

A Kúria Önkormányzati Tanácsa több korábbi határozatában rögzítette, hogy az Önkormányzati Tanács bírói kezdeményezés esetén azt a jogot vizsgálja, amelyet a bírónak alkalmaznia kell. Így kerülhet sor hatályon kívül helyezett, vagy a későbbiekben módosult önkormányzati rendeletek vizsgálatára (Köf.5012/2016/4., Köf.5083/2012/4., Köf.5024/2019/4. sz. határozatok).

A Telekadó rendelet 3. §-ának az indítvánnyal érintett időszakban hatályos rendelkezései szerint az adó alapja a telek korrigált forgalmi értéke. Az adó mértéke a korrigált forgalmi érték 3 százaléka/év.

Magyarország Alaptörvénye (Alaptörvény) 32. cikk (2) bekezdése alapján feladatkörében eljárva a helyi önkormányzat törvény által nem szabályozott helyi társadalmi viszonyok rendezésére, illetve törvényben kapott felhatalmazás alapján önkormányzati rendeletet alkot. Az Alaptörvény 32. cikk (3) bekezdése értelmében az önkormányzati rendelet más jogszabállyal nem lehet ellentétes.

A Htv. 21. §- szerint a telekadó alapja az önkormányzat döntésétől függően:

a) a telek m2-ben számított területe vagy
b) a telek korrigált forgalmi értéke.

A Htv. 7. § b) pontja szerint az önkormányzat adómegállapítási jogát korlátozza az, hogy a vagyoni típusú adók körében az épület, épületrész és telek utáni adót egységesen – tételes összegben vagy a korrigált forgalmi érték alapulvételével – határozhatja meg.

A Jat. 2. § (4) bekezdés b) pontja alapján a jogszabályok megalkotásakor biztosítani kell, hogy a jogszabály illeszkedjen a jogrendszer egységébe.

Az indítvány elbírálása során a Kúria Önkormányzati Tanácsának azt kellett vizsgálnia, hogy a 2016–2017. adóévekre a Telekadó rendelet és az Építményadó rendelet az adót – a Htv. 7. § b) pontjában foglalt kötelezést betartva – egységesen határozza-e meg.

A Telekadó rendelet Mód1. hatálybalépését (2018. január 1-jét) megelőző rendelkezései az adó alapját – az Építményadó rendelet akkori rendelkezéseivel szemben – korrigált forgalmi érték szerint határozták meg, így az nem volt egységes. A Mód1. a jövőre vonatkozóan ezt egységessé tette, így mind az építményadó, mind a telekadó tekintetében az adó alapja a m2-ben számított terület volt. A Mód1. 2. §-a szerint „[e]z a rendelet 2018. január 1-jén lép hatályba” azonban, azonban a Mód1. nem rendelkezett a folyamatos ügyekről, nem érintette a vizsgált 2016–2017. évekre vonatkozó adóalap-számítást semmilyen módon.

A Mód2. által beiktatott 6. § (3) bekezdés szerint „[a]z adó alapja a 2016–2017. években – az (1) bekezdéstől eltérően – az építmény korrigált forgalmi értéke”, így a Mód2. visszaható hatállyal szabályozta az építményadó számítási módját. Mivel a 2016–2017. adóévekben a Telekadó rendelet is a korrigált forgalmi értéken alapult, az építményadó számítási módja visszamenőleg ehhez igazodott. A Mód2. által a 2016–2017. adóévekben mindkét vagyoni típusú adó egyaránt a korrigált forgalmi érték alapján rendelte kiszámítani az adó alapját, megszüntetve ezáltal a Htv. 7. § b) pontja [Építményadó rendelet 6. § (3) bekezdés] sérelmét.

A Kúria ezt követően azt vizsgálta meg, hogy a Mód2. által alkalmazott visszamenőleges szabályozás a Jat. szabályaiba ütközik-e. A Jat. nem általában véve tiltja a visszamenőleges jogalkotást, erre vonatkozóan a Jat. 2. § (2) bekezdése akként rendelkezik, hogy jogszabály a hatálybalépését megelőző időre nem állapíthat meg kötelezettséget, kötelezettséget nem tehet terhesebbé, valamint nem vonhat el vagy korlátozhat jogot, és nem nyilváníthat valamely magatartást jogellenessé.

Az Építményadó rendelet 8/A § (1) bekezdése szerint, ha az adótárgyra az adóhatóság a 2016–2017. évekre az általános rendelkezések alapján már megállapította az adót, az adóalanynak ezen időszakra adóbevallást, illetve adatbejelentést nem kell tennie, az adóhatóságnak pedig az adót nem kell megállapítania. A (2) bekezdés kimondja továbbá, hogy az építményadóról szóló 35/1995. önkormányzati rendelet módosításáról szóló 43/2022. önkormányzati rendelet hatályba lépését követően a 2016. évre és a 2017. évre megállapított adó nem lehet magasabb, mint a 6. § (1) bekezdése és a 7. § (1)–(3) bekezdése alapján egyébként számítandó adó összege.

A Kúria Önkormányzati Tanácsa megállapította, hogy a Mód2. új kötelezettséget nem állapított meg, továbbá az Építményadó rendelet 8/A §-a azt a célt szolgálja, hogy a Mód2. által bevezetett módosítások folytán a korábbi – építményadó- – kötelezettségek ne váljanak terhesebbé, tehát az Építményadó rendelet Mód2. által beiktatott 6. § (3) bekezdése és 8/A §-a nem ütközött a visszaható hatályú jogalkotás tilalmába. Kiemelendő továbbá, hogy a Mód2. nem érintette a 2016–2017. évekre fizetendő telekadó mértékét.

A kifejtettekből következően megállapítható, hogy mind a Telekadó rendelet, mind az Építményadó rendelet az indítvánnyal érintett 2016–2017. évekre az adó alapját egységesen, az ingatlan korrigált forgalmi értéke alapján határozza meg, így nem ütközik sem a Htv. 7. § b) pontjába, sem a Jat. 2. § (4) bekezdésébe. A Kúria hangsúlyozza, hogy nem arra volt törvényi tilalom, hogy a 2016–2017. adóévekre az önkormányzat a korrigált forgalmi érték alapján határozza meg a telekadó alapját, hanem arra, hogy az adó alapja az építményadótól eltérő számítási módon alapuljon. Jelen ügyben az önkormányzat – a Htv. 7. § b) pontjába ütközés észlelését követően – mindent megtett a törvénysértés kiküszöbölésére, utolsó lépésként a Mód2. útján végül egy olyan megoldást vezetett be, amely aggálymentesen kiküszöbölte a Htv. 7. § b) pontjának sérelmét.

A Kúria Önkormányzati Tanácsa az indítványban foglaltakra tekintettel utal arra, hogy a Htv. 22. § a) pontja a telekadónak a telek m2-ben számított területe alapján való megállapítása esetére határozza meg az adómérték felső határát, azonban ezzel szemben a telekadó alapja a vizsgált időszakban nem vitatottan a telek korrigált forgalmi értéke volt, melyre vonatkozóan a Htv. 22. § b) pontja külön felső határt állapít meg a korrigált forgalmi érték 3 százalékában. Mindezért annak önmagában jelentősége nem lehetett, hogy a Htv. keretei között meghatározott adó összege az adóalap jogszabályi változása folytán magasabb lett, figyelemmel arra is, hogy a Htv. szerinti maximális adómértéket a Telekadó rendelet vizsgált 3. § (2) bekezdése nem haladta meg.

A Kúria Önkormányzati Tanácsa a fenti indokok alapján elutasította az indítványt. A határozat ellen jogorvoslatnak nincs helye – áll a kuria-birosag.hu-n.