Települési adóról szóló rendeletet semmisített meg a Kúria

Megosztás Tetszik

A települési adó tárgyának meghatározásakor az önkormányzatnak figyelemmel kell lennie a Helyi adó tv. által a helyi adók esetében meghatározott adótárgyakra. Sérti a normavilágosság követelményét az a helyi rendelet, mely a címzettek számára nem bír egyértelműen értelmezhető szabályozási tartalommal – mondta ki a Kúria.

A Magyar Közlöny 2024. évi 72. számában július 2-án kihirdetett, Köf.5.010/2024/6. számú határozatban a Kúria Önkormányzati Tanácsa megállapította, hogy Kórós Község Önkormányzata Képviselő-testületének a  települési adóról szóló 14/2023. (IX.14.) önkormányzati rendelete más jogszabályba ütközik, ezért azt 2024. március 8. napjára visszamenőleges hatállyal megsemmisítette.

Az indítvány alapjául szolgáló tényállás

Kóros Község Önkormányzat Képviselőtestülete (a továbbiakban: Önkormányzat) 2023. szeptember 14. napján tartott rendkívüli, nyilvános ülésén elfogadta Kórós Község Önkormányzata Képviselőtestületének a települési adóról szóló 14/2023. (IX.14.) önkormányzati rendeletét (továbbiakban: Ör.)

A Baranya Vármegyei Kormányhivatal (a továbbiakban: indítványozó) 2023. november 11. napján törvényességi felhívást bocsájtott ki az  önkormányzat részére arra tekintettel, hogy álláspontja szerint az Ör.-ben az adótárgy meghatározására a kettős adóztatás tilalmába ütköző módon került sor, mivel a telekadó hatálya alá tartozó adótárgyat vont a települési adó hatálya alá, ugyanis a víziműtárgyakat tartalmazó ingatlanok a telekadó hatálya alatt állnak. Ezért a törvényességi felhívás szerint az Ör. a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Helyi adó tv.) 1/A § (1) bekezdésébe, a Magyarország gazdasági stabilitásáról szóló 2011. évi CXCIV.  törvény 28. § (1) bekezdés a) pontjába, valamint a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Jat.) 2. § (1) bekezdésébe ütközik.

Az Önkormányzat 2024. január 10-én tartott ülésén ezt megvizsgálta és a tárgyban készült előterjesztést elfogadva, a 6/2024. (I.10.) számú határozatával a felhívásban foglaltakat elutasította, az Ör.-t változatlan formában hatályában fenntartotta.

Ezt követően az  indítványozó ismételt és kiegészített törvényességi felhívással élt az önkormányzat részére BA/4/00385-8/2024. iktatószámon, melyet a képviselő-testület megvizsgált és a 17/2024. (III. 07.) számú határozatával elutasított, ugyanakkor a  törvényességi felhívás nyomán az Ör.-t a 3/2024. (III. 07.) önkormányzati rendelettel 2024. március 8-i hatállyal módosította.

Az indítvány és az önkormányzat védirata

A fenti előzmények után az indítványozó a Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény (a továbbiakban: Mötv.) 136. § (2) bekezdésében biztosított jogkörével élve 2024. április 9. napján kelt indítványával kezdeményezte a Kúria Önkormányzati Tanácsánál az Ör. jogszabállyal való összhangjának vizsgálatát és annak megsemmisítését a kihirdetésére, azaz 2023. október 15. napjára visszamenőleges hatállyal.

Az indítványozó – a törvényességi felhívásban foglaltakkal egyezően – kifejtette, hogy az Ör. 2. §-a és 4. §-a a Helyi adó tv.1/A § (1) bekezdésébe, valamint az Ör. 3. § (1)–(2) bekezdései a Helyi adó tv. 1/A. § (1) bekezdésébe, továbbá a Jat. 2. § (1) bekezdésébe és (4) bekezdésének d) pontjába, valamint a Jat. 16/A § (1) bekezdésébe ütközik. Az indítványozó szerint, mivel az Ör. további rendelkezései önmagukban alkalmazhatatlanok, ezért indokolt az Ör. teljes megsemmisítése. Az indítvány szerint az Ör. a Helyi adó tv. és a Jat. hivatkozott rendelkezéseibe ütközésének közbevetésével egyúttal sérti az Alaptörvény 32. cikk (3) bekezdését is, amely szerint az önkormányzati rendelet más jogszabállyal nem lehet ellentétes.

Az indítvány mindenekelőtt hivatkozott az Önkormányzati Tanács Köf.5.055/2013/9. számú határozatára, mely szerint, ha a  kormányhivatal ismételt törvényességi felhívást bocsáthat ki önkormányzati rendelet törvényellenességének megszüntetésére, az önkormányzati rendelet vizsgálatára irányuló eljárás kezdeményezése az Mötv. 134. § (2) bekezdése és 136. § (2) bekezdése alapján az ismételt felhívást követően újra megnyílik.

Az indítványozó előadta, hogy álláspontja szerint az  Ör. 3.  § (1)–(2)  bekezdésében települési adótárgyként meghatározott vízi műtárgyak nem lehetnek települési adó tárgyai. Előadta, hogy a Kúria Önkormányzati Tanácsa már több határozatában is kifejtette (Köf.5.028/2016/4., Köf.5.027/2017./4.), hogy a helyi önkormányzatok a Helyi adó tv.-ben szereplő különböző típusú helyi adókat nem szabályozhatják újra települési adó néven.

A Helyi adó tv. 11. § (1) bekezdése értelmében az építményadó tárgya az építmény, mely fogalom meghatározáskor a törvény visszautal az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997.  évi LXXVIII. törvény (a  továbbiakban: Étv.) fogalmaira. Az Étv. 2. § 8., 10. és 15. pontjaiból az következik, hogy az építmény az épület és műtárgy gyűjtőfogalma. Az Ör. 3. § (2) bekezdése lényegében (vízi) műtárgyakat szabályoz. Az Étv. 2. § 8. és 15. pont alapján a (vízi) műtárgy építménynek, továbbá építésügyi szempontból a sajátos építményfajtán belül nyomvonal jellegű építménynek minősül.

Az indítványozó továbbá kiemelte, hogy a Helyi adó tv. 17. §-a szabályozza a  telekadót. A telek fogalmát a Helyi adó tv. 52. § 16. pontja értelmezi, mely szerint a telek az épülettel, épületrésszel be nem épített földterület a Helyi adó tv.-ben meghatározott kivételekkel. Az Ör. szerinti (vízi) műtárgyak az ingatlan alkotórészeiként telekadó hatálya alá is tartozhatnak, amennyiben azok az építményadó hatálya alá nem sorolhatók be.

E körben kiemelte az  indítvány, hogy a polgári törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a  továbbiakban: Ptk.) szerint az ingó az ingatlan alkotórészévé válva annak jogi sorsát osztja, így a földre épített építmények is az ingatlan alkotórészévé (és így ingatlanná) válnak. A termálkút mint vízi létesítmény az ingatlan alkotórészének minősül. Az indítványozó álláspontja szerint az Ör. 3. § (2) bekezdésében szereplő adótárgyak – amennyiben egyedi vizsgálat alapján a Helyi adó tv. szerinti építményadó hatálya alatt nem állnak – úgy az ingatlan alkotórészeiként a Helyi adó tv.-ben szabályozott telekadó hatálya alá tartoznak.

Az indítványozó szerint jelen esetben konkrétan megvalósulhat a kettős adóztatás, ugyanis a külterületi telek után telekadót, a  külterületi telken lévő „vízi műtárgy” után települési adót is kellene fizetni, mely a  Helyi adó tv. 7. § a) pontjába ütközik.

Előadta továbbá, hogy a  Helyi adó tv. 1/A § (1) bekezdése szerint települési adót olyan adótárgyra lehet megállapítani, amelyre nem terjed ki törvényben szabályozott közteher hatálya, ugyanakkor az  Ör. települési adó néven részben és burkoltan termőföldet adóztat, márpedig a Helyi adó tv. 1/A § (1) bekezdése 2023. október 1-ei hatállyal kivette a települési adó hatálya alól a termőföldet.

Az indítványozó álláspontja szerint az adó alapjának és mértékének szabályozása is jogsértő. Az Ör. 4. § (1) bekezdése szerint az adó alapja a vízi műtárgy(ak) darabszáma, míg ugyanezen szakasz (2) bekezdése alapján az adó éves mértéke kutak esetén 500 000 Ft/db/év, az egyéb vízi műtárgyak esetén 1 500 000 Ft/db/év. Az indítványozó a Kúria Önkormányzati Tanácsának Köf.5.018/2015/3. számú döntésére hivatkozva azt állította, hogy a vagyoni típusú adó esetében az adó alapja kizárólag a vagyonelemhez/vagyontömeghez, vagyis az adótárgy értékéhez kapcsolódhat.

A Helyi adó tv. 7. § g)  pontjára tekintettel álláspontja szerint az adó mértéke konfiskáló. Az Ör. egyértelműen egy jól körülhatárolható alanyi körre irányul, azokra az ingatlantulajdonosokra, akik feltételezhető „rendkívül jó anyagi helyzetük” alapján az Ör.-ben megállapított adómérték megfizetésére képesek.

Végezetül az  indítványozó arra is hivatkozott, hogy az  Ör. 3. § (2) bekezdésében felsorolt vízi műtárgyak köre a Jat. 16/A  § (1)  bekezdésébe ütköző módon, jogsértően került meghatározásra. A  helyi jogalkotás előkészítése során szakmailag nem kellően került feltérképezésre a szabályozandó életviszony, azaz annak vizsgálata, hogy az önkormányzat közigazgatási területén egyáltalán fellelhető-e jogi értelemben vett – és települési adó tárgyaként meghatározható – vízi műtárgy. Az Ör2. megalkotása során sem vizsgálta az Önkormányzat azt a tényt, hogy az Ör.-ben meghagyott vízi műtárgyak a közigazgatási területen a vízügyi hatóság nyilvántartása alapján megtalálhatók-e. Az  önkormányzat tehát – azon túl, hogy vízi műtárgy nem lehet települési adó tárgya – helyi sajátosságok figyelembe vétele nélkül is szabályozott, amely sérti a Jat. 2. § (4)  bekezdés d) pontját, illetve a Jat. 16/A § és 17/A § szerinti jogalkotási követelményeket.

Az önkormányzat védiratában az indítvány elutasítását kérte.

A Kúria döntése

A Kúria Önkormányzati Tanácsa az indítványt megalapozottnak találta. Döntésének elvi tartalma: a települési adó tárgyának meghatározásakor az önkormányzatnak figyelemmel kell lennie a Helyi adó tv. által a helyi adók esetében meghatározott adótárgyakra. Sérti a normavilágosság követelményét az a helyi rendelet, mely a címzettek számára nem bír egyértelműen értelmezhető szabályozási tartalommal.

Az indokolást, illetve a teljes határozatot ITT olvashatja el.